horror szinonimái

főnév
  • (bizalmas): iszonyat, iszony, félelem, rémület
  • undor, utálat

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

idegcsillapító

főnév
  • nyugtató, szedatívum, lenitívum (idegen), trankvilláns (idegen), dilibogyó (bizalmas)

púderoz

ige
  • behint, beszór, beken
  • (szleng): mellébeszél, hantál (szleng), hamukál (szleng), hadovál (szleng), kamuzik (szleng), süketel (szleng), szövegel (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a horror szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hibáztat

ige
  • vádol, okol, kritizál, szemrehányást tesz, dorgál, felelőssé tesz, felró, gyanúsít, bevádol, inkriminál (idegen), bűnösít (tájnyelvi), kárhoztat, elítél
  • rosszall, helytelenít, nehezményez, furcsáll, kivetnivalót talál

gyón, gyónik

ige
  • megvall, beismer

gumidefekt

főnév
  • defekt, durrdefekt, kipukkadás

foglalkozásszerűen

határozószó
  • hivatásszerűen, hivatalból

hóember

főnév
  • hóbáb (tájnyelvi), hóbaba (tájnyelvi), csóbika (tájnyelvi)

ingyenjegy

főnév
  • szabadjegy, tiszteletjegy, potyajegy (bizalmas)

rendetlenség

főnév
  • összevisszaság, káosz, felfordulás, rumli (bizalmas), kavarodás, fejetlenség, zűrzavar, dezorganizáció (idegen), gyüleség (tájnyelvi), grimbusz (szleng), kupleráj (pejoratív), anarchia
  • rendetlenkedés, rendbontás, rendzavarás, szabálytalanság
  • zavargás, forrongás, lázadás, rebellió (régies)

feláll, föláll

ige
  • felegyenesedik, felkel, talpra áll, felemelkedik, felserken (régies), kihúzza magát
  • rááll, fellép (valamire)(valamiről)
  • (szaknyelvi): felsorakozik, felfejlődik
  • megszerveződik, kialakul, létrejön
  • (pénisz): felmered, megmerevedik, erigál (szaknyelvi)
  • (haj): égnek áll, felborzad (tájnyelvi)

fásítás

főnév
  • erdősítés, erdőültetés, erdőtelepítés, beültetés, betelepítés

csíkos

melléknév
  • csíkozott, csíkmintás, sávos, sávozott, stráfos (bizalmas), zebraszerű, cirmos
  • vonalas, vonalazott

felismerhetetlen, fö

melléknév
  • azonosíthatatlan, megkülönböztethetetlen, észrevehetetlen
  • ködös, homályos, elmosódó, fátyolozott, kivehetetlen

iromba

melléknév
  • (tájnyelvi): kendermagos, pettyegetett, tarka, babos
  • otromba, ormótlan

kaláka

főnév
  • (tájnyelvi): munkaközösség
  • munkacsapat, bijak (tájnyelvi)
  • (régies): közmunka
  • táncmulatság, vigalom
  • ajándék
  • (tájnyelvi): bevádolás

közlés

főnév
  • kijelentés, megnyilatkozás
  • bejelentés, hirdetés, híradás, bemondás, tájékoztatás, értesítés, tudtul adás, közzététel, közhírré tétel, nyilvánosságra hozatal, publikálás, publikáció
  • tudósítás, közlemény, nyilatkozat, kommüniké (szaknyelvi), hirdetmény, tájékoztató

kincs

főnév
  • pénz, készpénz, vagyon, vagyontárgy, birtok, ékszer, drágaság, javak, jószág, ingatlan, marha (régies), trezor (idegen), klenódium (régies)
  • érték

hosszúkás

melléknév
  • hosszúdad, hosszacska, hosszúka, nyújtott, elnyújtott

hétszilvafás

melléknév
  • bocskoros, elszegényedett, kis, kurta, kisbirtokos, vagyontalan

igénytelen

melléknév
  • egyszerű, szerény, kisigényű, primitív, alázatos, mértékletes, takarékos, beosztó, spórolós (bizalmas), aszkéta (választékos), spártai, puritán
  • szegényes, dísztelen Sz: elhál a mezítelen földön is
  • hitvány, silány, értéktelen, bóvli

kikiált

ige
  • kiszól, kikiabál, kikurjant, kiordít, kiüvölt, kilármáz
  • (árverésen): kihirdet, bemutat, elárverez
  • bejelent, kihirdet, közread, köztudomásra juttat, közhírré tesz, kidobol, kinyilvánít, érvénybe léptet, proklamál (idegen)
  • ráfog, híresztel, szétkürtöl, dobra ver, fűnek-fának elmond, felharangoz (tájnyelvi)
  • rágalmaz, hírbe hoz

humanizmus

főnév
  • emberség, emberiesség, emberszeretet, emberközpontúság

gyűlölet

főnév
  • utálat, ellenszenv, undor, megvetés, rosszakarat, rosszindulat, antipátia, iszonyat, idegenkedés, irtózat, fóbia (szaknyelvi), averzió (régies)

immár

határozószó
  • már, íme, most már, immáron (tájnyelvi)

kimerült

melléknév
  • kifáradt, elgyengült, elerőtlenedett, erőtlen, összetört, elcsigázott, holtfáradt, hullafáradt, dögfáradt, megviselt, elbágyadt, elesett, eltompult, lankadt, lenyúzott, kikészült (szleng), maccs (idegen), tropa (szleng), agyonstrapált (bizalmas), lerobbant (szleng), kipurcant (szleng), csikasz (tájnyelvi), kajlott (tájnyelvi), se holt, se eleven
  • kihasznált, kiaknázott, kimerített, kitermelt, kiürült