gyertya szinonimái

főnév
  • mécs, fáklya (régies), szövétnek (régies), viasztekercs
  • (bizalmas): tarkóállás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

alacsonyrendű

melléknév
  • alsórendű, fejletlen, kezdetleges
  • silány, hitvány, alantas, olcsó, értéktelen, gyarló, alávaló, fajsúlytalan, színvonaltalan

dili

főnév
  • bolondság, bolondéria, agybaj (bizalmas), elmebaj, őrület, rögeszme, szeszély, hóbort, mánia, rigolya, vesszőparipa, bogár, rapli (bizalmas), hepp (szleng), hobbi
  • (szleng): buli (bizalmas), parti (bizalmas), csíny, móka, tréfa
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a gyertya szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

gombolyít

ige
  • felteker, tekercsel, csavar, göngyölít, motollál, csévél, felcsévél, gomolyál (tájnyelvi), csombolyít (tájnyelvi)

fenék

főnév
  • alja (valaminek), alap
  • (folyóé): ágy, meder
  • far, hátsó (bizalmas), altáj, hátsó fertály, ülep, tompor, fundus (tájnyelvi), koffer (bizalmas), segg (durva), sejhaj (bizalmas), valag (durva), ülőgumó (tréfás), popsi (bizalmas), popó (bizalmas), tunika (bizalmas)

félrehúz

ige
  • elhúz, széthúz, visszahúz, félrevon
  • (szájat): elfintorít, elbiggyeszt

esszencia

főnév
  • lényeg, kvintesszencia (választékos), veleje, magva

gyakorló I.

melléknév
  • praktizáló
  • gyakornokoskodó, gyakorlatozó

hányatott

melléknév
  • viszontagságos, viharos, küzdelmes, zilált, rögös, kemény

paradicsomi

melléknév
  • édeni, mennyei
  • gyönyörű, kellemes, kies (régies), zavartalan

elődöntő

főnév
  • előmérkőzés

ellenérzés

főnév
  • ellenszenv, idegenkedés, averzió, visszatetszés, nemtetszés

beszélget

ige
  • társalog, társalkodik, tárgyal, eszmecserét folytat, szót vált, diskurál, diskurzust folytat, dumál (szleng), dumcsizik (bizalmas), cseveg, fecseg, cseverészik, fecserészik, tereferél, trécsel (bizalmas), traccsol (bizalmas), trafikál (régies), kaszinózik (bizalmas), konverzál (régies), tislizik (régies, bizalmas), pletykál, pletyóz (szleng)

elszakad

ige
  • kettészakad, szétszakad, kettéválik, szétválik, szétmegy, szétpattan, széthasad, kettéhasad, leválik, elhasad, elfeslik, elfoszlik, elrongyolódik, elcandalodik (tájnyelvi), elszablik (tájnyelvi), elpercen (tájnyelvi)
  • (kapcsolat) megszakad
  • (valakitől): megelőz, elhagy, elválik, lemarad, elmarad, eltávozik, elszármazik, elmegy, különválik, elbúcsúzik

használhatatlan

melléknév
  • felhasználhatatlan, hasznavehetetlen, haszontalan, alkalmatlan, döglött (szleng), bedöglött (bizalmas), tropa (szleng) Sz: annyit ér, mint az ötödik kerék

hívő

melléknév, főnév
  • istenhívő, istenfélő, istenes, vallásos, religiózus (régies), kegyes (régies), ájtatos, áhítatos (valaki előtt)

kifelejt

ige
  • kifeled, kihagy, mellőz, elhagy, figyelmen kívül hagy, megfeledkezik (valamiről), kimegy az eszéből, nem tartja eszében, elfelejt, átugrik

jénai

melléknév, főnév
  • tűzálló (edény)

gyógyászat

főnév
  • gyógykezelés, orvostudomány, terapeutika (szaknyelvi)

gimnazista

főnév
  • középiskolás, gimis (bizalmas), gimista (bizalmas)

haladás

főnév
  • folyás, menés, mozdulás, előrejutás, előremenés, előrenyomulás
  • fejlődés, tökéletesedés, előmenetel, előlépés, megújhodás (választékos), kifejlés, fellendülés, progresszió

javíthatatlan

melléknév
  • helyrehozhatatlan, menthetetlen, korrigálhatatlan (idegen), orvosolhatatlan, jóvátehetetlen, reménytelen, elveszett, kilátástalan(idegen)
  • léhűtő, naplopó, pokolravaló, gonosz, megátalkodott, megrögzött, notórius, hétpróbás, cégéres, haszontalan, nevelhetetlen

gyűjtő

főnév
  • műgyűjtő
  • iratgyűjtő, dosszié
  • (bizalmas): gyűjtőfogház, fogda

fertilitás

főnév
  • termékenység

hámfa

főnév
  • kisafa (tájnyelvi), istrángfa

jellemvonás

főnév
  • tulajdonság, ismertetőjel, ismertetőjegy, ismérv, megkülönböztető jegy, jellegzetesség, sajátosság, sajátság, attribútum (szaknyelvi), karakterisztikum (idegen)