feltesz, föltesz szinonimái

ige
  • felhelyez (választékos), felrak, felpakol, felerősít, ráerősít
  • felszállít, felültet (járműre)
  • odatesz (ételt)
  • kitesz (ékezetet)
  • elhatároz, tervbe vesz, eltökél, elszánja magát, szándékol, szándékozik, szándékában áll(valamiről)
  • feltételez, vélelmez (szaknyelvi), gyanít, sejt, vél, posztulál (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kicsapongó

melléknév
  • korhely, lump (bizalmas), éjszakázó, mulatozó, dorbézoló, tivornyázó, duhaj
  • erkölcstelen, szemérmetlen, könnyűvérű, feslett, parázna, ledér, léha, züllött, élvhajhászó
  • féktelen, zabolátlan, szertelen, fékezhetetlen, gátlástalan, mértéktelen, korlátlan

potyog

ige
  • hull, hullik, hulladoz, esik
  • pereg
  • bukdosik (tájnyelvi), el-elesik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a feltesz, föltesz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felhoz, fölhoz

ige
  • felhúz, felhord, felcipel, felvonszol, felcűgöl (tájnyelvi), felszállít, felemel, kiemel
  • (labdát) felvezet
  • előhoz, felidéz, felelevenít, hivatkozik, idéz, említ, szóba hoz, szóvá tesz, előáll (valamivel), említést tesz, utal, céloz, felvet, érint, előáll, előhozakodik, felhozakodik (tájnyelvi)

engedetlenség

főnév
  • szófogadatlanság, ellenszegülés, fegyelemsértés, ellenállás, renitencia (régies), makacskodás, makacsság, önfejűség, akaratosság, nyakasság, nyakaskodás, konokság, dac, dacoskodás, megátalkodottság, durca (régies)

eltűnik

ige
  • eltávozik, tovatűnik, sudamlik (régies), szétfoszlik, szertefoszlik, elenyészik, belevész (valamibe), nyoma vész, híre-hamva sincs, elvész a szeme elől (valakinek), köddé válik, semmivé válik, elpárolog (szleng), lelécel (bizalmas), felszívódik (szleng), felszivárog (szleng), elszivárog (szleng), kámfort játszik (szleng), kámforrá válik, elkámforog (tájnyelvi), elcsellen (tájnyelvi), földetlenné lesz (tájnyelvi) Sz: bottal üthetik a nyomát; csak hűlt helyét lelték; ég nyelte-e el, vagy a föld, nem tudni; egyszeriben oda lett; elenyészett, mint a füst; elment iszli-muszliba; eloszlik, mint a buborék; elpárolog, mint a kámfor; eltűnik, mint a szürke szamár a ködben; eltűnik, mint Petőfi a kukoricásban; huzatot kap; szőrén-lábán elvész; világgá ment, mint a tót asszony pulykája
  • elrejtőzik, elillan, sunnyog (szleng), koltászol (szleng)

elernyed

ige
  • elerőtlenedik, elgyöngül, ellazul, ellankad, eltikkad, elbágyad, elpilled, elkókad, elzsibbad, ellanyhul
  • belohad, elsenyved, elsorvad
  • (tájnyelvi): szétfoszlik, szétfeslik, szétszakadozik, elmállik, lettyed (tájnyelvi), elritkul (tájnyelvi)

félrecsúszik

ige
  • félresiklik, lepattan, kicsúszik, vakvágányra csúszik

forrás

főnév
  • buzogás, pezsgés, habzás, bugyborékolás
  • eredet, ősforrás (választékos), származás, keletkezés, forrásvidék, lelőhely, vízfő (régies), forradék (régies), buzgás (szaknyelvi), bugyorgó (tájnyelvi)
  • góc, ok
  • kútfő, kútforrás (régies), tudósító, hírforrás
  • forrásmű, forrásmunka
  • alap, anyagi eszközök

névnap

főnév
  • névünnep (választékos)

dezavuál

ige
  • lejárat, megszégyenít, meghazudtol, megcáfol, megtagad

dagadó II.

főnév
  • páflik (tájnyelvi), bauchfleck (idegen)

áperte, ápertén

határozószó
  • nyíltan, kereken, kertelés nélkül, kerek perec

döng

ige
  • pufog, dübörög, kong, hupog (tájnyelvi)
  • dong, zümmög, döngicsél, zúg, búg

frigy

főnév
  • szövetség, szerződés, kötelék, kötés (régies), egyezmény
  • (választékos): házasság, nász
  • (régies): fegyverszünet, békekötés

gramofonlemez

főnév
  • hanglemez, lemez

ismétlés

főnév
  • szajkózás (bizalmas)
  • gyakorlás
  • újrázás, visszajátszás, repetíció (idegen), reprodukálás
  • osztályismétlés, bukás

hemzseg

ige
  • nyüzsög, tolong, özönlik, rajzik, zsibong, bizseg (tájnyelvi), bozsog (tájnyelvi), pezseg (régies), pizseg (tájnyelvi)
  • bővelkedik, tele van (valamivel)(valaminek)

feltör, föltör

ige
  • széttör, megtör
  • (talajt): felszánt
  • (zárat): felfeszít, kifeszít
  • kidörzsöl, feldörzsöl, felhorzsol, felsebez, felsért, kisebesít
  • előbuggyan, felbuggyan, előtör, feltör, felfakad, előjön, feljön, felbuzog, kilövell, felszökik, felforrik (tájnyelvi)
  • felszakad (választékos), kitör (valakiből)
  • felküzdi magát, beérkezik, befut (bizalmas), előretör, az élre tör, feljön
  • meggazdagodik

félgömb

főnév
  • félteke, hemiglóbusz (idegen), hemiszféra (szaknyelvi), félgolyó (régies)

fogadkozás

főnév
  • ígérgetés, esküdözés, eskü, fogadás, megerősítés, ajánlkozás

háztűznéző

főnév
  • leánynéző, leánykérés, házlátás (tájnyelvi), háztűzlátás (tájnyelvi)

fenyegetés

főnév
  • fenyegetődzés, ijesztgetés

érdemel

ige
  • kiérdemel, rászolgál, megszolgál

folyam

főnév
  • folyó
  • áradat, áramlás

helyre

melléknév
  • ügyes, derék, talpraesett, fürge (régies)
  • helyes, jóképű, szemrevaló, csinos, nyalka, fess