eltakarodik szinonimái

ige
  • elmegy, elkotródik, eloldalog, elsomfordál, elsompolyog, elkullog, elinal, eliszkol, elszelel, elfut, elhúzza a csíkot (szleng), elpucol (szleng), elpusztul (valahonnan), eltűnik, elviszi az irháját, elhordja az irháját, eleblábol (tájnyelvi), eltisztul, elpiszkódik (tájnyelvi), elkufercol (tájnyelvi), elsipircel (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tisztújítás

főnév
  • tisztválasztás, székújítás (régies), építőszék (régies)

nyavalya

főnév
  • (tájnyelvi): betegség, kór, kórság
  • járvány
  • fene, franc (tájnyelvi), rosseb (tájnyelvi)
  • nyavalyatörés, epilepszia (szaknyelvi), nehézség
  • (régies): nyomorúság, veszekedés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a eltakarodik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

élő I.

melléknév
  • életben lévő, eleven, létező, viruló
  • érvényes, működő, aktív, tevékeny, termékeny, ható, hívó (szokás), tartózkodó, tenyésző
  • lakó
  • élethű, valós, valóságos, reális, életszerű
  • (adás): egyenes, helyszíni

-e

határozószó
  • (régies), vajon

dollár

főnév
  • dolcsi (szleng), zöldhasú (szleng), dezső (szleng), suska (szleng), delák (szleng), méz (szleng)

csapás1

főnév
  • ütés, vágás, suhintás, sújtás, ütleg, pofon
  • baj, sorscsapás, szerencsétlenség, megpróbáltatás, megrázkódtatás, balszerencse, istenverése (tájnyelvi), istencsapása (tájnyelvi), hányattatás, viszontagság, kataklizma (idegen), balsors, balvégzet (régies), tragédia, katasztrófa, krach (régies), átoksúly (régies), vész (régies), veszedelem (régies), kalamitás (régies)
  • (régies): büntetés, ostorozás

elragadtatás

főnév
  • gyönyörködés, gyönyörűség, lelkesültség, lelkesedés, eksztázis, örömmámor, rajongás, bálványozás, önkívület, őrjöngés, szédület, mámor, szenvedély, enthuziazmus (idegen), eufória, megrészegülés, bűvölet, igézet, lángolás, hév, üdvözültség, túlfűtöttség, örömujjongás, diadalmámor, csodálat, bámulat, odaadás, izzás, egzaltáció (régies), transz

esetenként

határozószó
  • ritkán, néha, néha-néha, olykor-olykor, hellyel-közzel, időnként, időközönként, időről időre, hébe-hóba, hébe-korba, egyszer-egyszer, egyszer-másszor, nagy ritkán, alkalmilag, alkalomadtán, kivételesen, nagy néha, néhanapján, közben-korban (tájnyelvi), hébe-közbe (tájnyelvi)

megnyit

ige
  • kinyit, kitár, kireteszel
  • hozzáférhetővé tesz, szabaddá tesz
  • megbont, kibont, felbont, kidugaszol
  • (szaknyelvi): felvág, feltár, szétnyit
  • megindít, fölavat, fölszentel, átad
  • megkezd, elindít, kibontakoztat

birtokos II.

melléknév
  • birtokló, bírlaló (régies)

betetőz

ige
  • befed, becserepez, bezsindelyez (régies), behéjaz (régies)
  • kiteljesít, bevégez, végrehajt, véghezvisz, befejez, megkoronáz

borgőzös

melléknév
  • ittas, spicces, boros, borközi (állapot), mámoros

évelőszarkaláb

főnév
  • kerti sarkantyúfű, kerti szarkaláb, sarkantyúfű, sarkantyúvirág, szarkaláb

felfelé, fölfelé

határozószó
  • fel, magasba, égnek, ég felé

hangos

melléknév
  • hallható, messze hangzó
  • zajos, lármás, harsány, zsivajgó, nagyhangú, eget verő, fülsiketítő, fülhasogató, dobhártyarepesztő, bömbölő, rikácsoló, ricsajos, fülsértő, átható

függöny

főnév
  • kárpit, firhang (bizalmas), drapéria
  • (színházi) kortina (szaknyelvi), előfüggöny

eltartott

melléknév
  • kitartott (pejoratív), gondozott

elnéptelenedik

ige
  • kiüresedik, kiürül, kihal

érdeklődő

melléknév
  • fogékony, nyitott, tudásszomjas
  • kérdezősködő, tudakozódó, informálódó, kíváncsi, kotnyeles, kandi (bizalmas), tudni vágyó, hírhajhász
  • vonzódó

frivol

melléknév
  • könnyelmű, komolytalan, kacér, léha, ledér, könnyűvérű, felelőtlen, szemérmetlen, erkölcstelen
  • szeméremsértő, illetlen, sikamlós, illemsértő, pikáns
  • tiszteletlen, kegyeletsértő, cinikus
  • megbotránkoztató

elvész, elveszik

ige
  • elkallódik, lába kél, bottal üthetik a nyomát, szőrén-szálán eltűnik, ebek harmincadjára kerül, elhányódik, elhánykolódik (tájnyelvi), elsíkul (tájnyelvi), elveszelődik (tájnyelvi)
  • kárba vész, veszendőbe megy, elsikkad, elolvad, elfogyatkozik, elúszik (bizalmas), füstbe megy, (remény) szertefoszlik, odalesz
  • elpusztul, megsemmisül, semmivé lesz, elenyészik
  • eltűnik, belevész (valamibe), nyoma vész, nyoma se marad

egyaránt

határozószó
  • egyformán, ugyanúgy, egyként (választékos), egyképp (régies), egyképpen (régies), egyenlően, hasonló mértékben, egyforma mértékben
  • (tájnyelvi): folyton (tájnyelvi), állandóan

erősödik

ige
  • erősbödik (választékos), edződik, izmosodik, izmosul, acélosodik, erőre kap, tagosodik (tájnyelvi), vállasodik (tájnyelvi)
  • fokozódik, nő, növekszik, gyarapodik, fejlődik, föllendül, emelkedik
  • (kapcsolat) elmélyül
  • (iram) gyorsul

fuvola

főnév
  • síp, harántsíp, flóta (régies)