felfuvalkodik, fölfu szinonimái

ige
  • felfújja magát, kevélykedik, gőgösködik, pöffeszkedik, dölyfösködik, begyeskedik (tájnyelvi), kérkedik, hivalkodik
  • önérzeteskedik, feldúz (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

lelkesedés

főnév
  • hevület, tűz, szenvedély, hév, energia, lendület, lelkesség, lelkesültség, odaadás, elragadtatás, fölbuzdulás, buzgóság, lángolás, rajongás, túlfűtöttség, elevenség, izgatottság
  • eksztázis, egzaltáció (régies), enthuziazmus, animozitás (idegen)
  • rajongás, imádat, ováció, pátosz

hempereg

ige
  • hempergőzik, hentereg, hancúrozik, hengergőzik, hengeredik (régies), hemperődik (tájnyelvi), hömpölög (tájnyelvi), hencsereg (tájnyelvi), hengereg (tájnyelvi), gömbörög (tájnyelvi), hánykolódik
  • lustálkodik, fetreng, heverészik, henyél
  • (bizalmas): szeretkezik, szerelmeskedik, bujálkodik, cicázik
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felfuvalkodik, fölfu szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fázós

melléknév
  • fázékony, fagyos, didergős, borzongós, fázinkós (tájnyelvi), jeges (tájnyelvi), dérütötte (tájnyelvi), dérvett (tájnyelvi) Sz: rossz telelő, mint a szegény ember lova

első I.

számnév
  • legelső
  • kezdeti, korai, zsenge (termés)
  • elülső

előfordul

ige
  • megtörténik, megesik, adódik, előáll, előadódik, előadja magát, felmerül, jelentkezik, bekövetkezik
  • létezik, van, előkerül, feltűnik, mutatkozik, szerepel, található, fellelhető, felbukkan

egyforma

melléknév
  • azonos, ugyanolyan, egyenlő, egyöntetű, egybehangzó, egyazon, egyféle, egyező, megegyező, egybevágó, egal, ekvivalens, uniformis, egykutya, egyarányos (régies), egyded (régies), egyrendű (régies), egyarántos (tájnyelvi), egyfajtú (tájnyelvi), egyhagyási (tájnyelvi), egykorás (tájnyelvi), egymódú (tájnyelvi) Sz: az egyik részeg, a másik tántorog; az egyik ördög, a másik gonosz lélek; egy korpán híznak; egy pórázon futnak; egy ágyban hálnak; egy nyomban járnak; egy húron pendülnek; egy bordában szőtték őket; egyfelé kavarják a kását; egyik gubás, másik subás; egyik kutya, másik eb; egyik dolmányszűr, másik szűrdolmány; egyik bakot fej, másik a rocskát tartja; egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz; egyik kapzsi, másik habzsi; egyik kökény, másik galagonya; egymásnak kezet adhatnak; kezet foghatnak; olyanok, mint a nyúlszar
  • egyenletes, változatlan, egyhangú, unalmas, sablonos, sztereotip (idegen), monoton, látlagos (régies)

felcsattan, fölcsatt

ige
  • felhangzik, felzeng, felzúg
  • kifakad, haragra lobban, felfortyan, felgerjed, felhorkan, felpattan (tájnyelvi), felkiált

fésű

főnév
  • tetűgereblye (tájnyelvi), tetűpuska (szleng), gereben (tájnyelvi)

nagybőgős

főnév
  • bőgős, brúgós (tájnyelvi), búrogós (tájnyelvi), búgós (tájnyelvi), barborás (régies), gordonos (régies)

csokoládés

melléknév
  • csokis (bizalmas), kakaós

cserebogár

főnév
  • cserebüly (régies), csajva (tájnyelvi), gazsó (tájnyelvi), gorzs (tájnyelvi), bók (tájnyelvi), csenderi (tájnyelvi), csibók (tájnyelvi), csarabejszli (tájnyelvi)

alföld

főnév
  • síkság, sík (választékos), róna, rónaság, lapály, puszta

dédszülő

főnév
  • dédi, dédszüle (tájnyelvi), öregszüle (tájnyelvi), igenöregszüle (tájnyelvi)

flancol

ige
  • (bizalmas): nagyzol, hivalkodik, cifrálkodik, páváskodik, fitogtatja magát, divatozik, rázza a rongyot, divatol (tájnyelvi), pöffeszkedik, parádézik, pompázik, díszeleg, henceg, előkelősködik

gajdol

ige
  • énekel, kornyikál, danol, dajnol (tájnyelvi)
  • lármázik, kiabál, ordít, bőg, bömböl, rikoltozik, dadarékol (tájnyelvi)
  • fecseg, pletykál
  • (tájnyelvi): (kisgyerek) gagyog
  • sír

ihlet2

ige
  • sugall, sugalmaz, sugároz (tájnyelvi), inspirál, ösztönöz, motivál, lelkesít

harmadszor

határozószó
  • harmadszorra, harmadízben (választékos), harmadjára
  • harmadsorban, pro tertio (idegen), harmadikként

felháborít, fölhábor

ige
  • felbosszant, feldühít, felmérgesít, megharagít, felbőszít, felingerel, felidegesít, felizgat, fellázít, kihoz a sodrából

farizeus

főnév
  • képmutató, álszent, szenteskedő, szemforgató
  • áruló

feltett, föltett

melléknév
  • eltökélt, kitűzött, elhatározott, megingathatatlan

hangtalan

melléknév
  • néma, nesztelen, zajtalan, zörejmentes, elnémult, megnémult, csendes, szótlan, siketnéma, kuka (tájnyelvi)

fellátogat, föllátog

ige
  • felnéz, felmegy, felugrik, meglátogat

eltartott

melléknév
  • kitartott (pejoratív), gondozott

fennszóval

határozószó
  • fennhangon, hangosan, hangos szóval, nagy hangon, fennen (választékos), torkaszakadtából, teli torokkal, teli torokból

harcol

ige
  • küzd, hadakozik, hadat visel, viaskodik, verekedik, háborúskodik, háborúzik, csatározik, csatázik, vív, tusakodik, harcban áll, összeméri a fegyvert, csatára kel, fegyvert ragad
  • viszálykodik, perlekedik, pöröl, vitáz, vitába száll, debattíroz (régies)
  • síkraszáll, fáradozik, küzd, küzdelmet folytat, vesződik, igyekszik, erőlködik