felfogóképesség szinonimái

főnév
  • elme, értelem, ész, fogékonyság, felfogás, éleslátás, intelligencia, intellektus (idegen), receptivitás (szaknyelvi), kapacitás, érzékelőképesség

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hideghullám

főnév
  • lehűlés, hidegfront, fagyhullám

csavarkulcs

főnév
  • franciakulcs, villáskulcs, gyertyakulcs, csőkulcs
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felfogóképesség szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

fátyolos

melléknév
  • (tekintet): homályos, ködös, párás, elmosódott, bizonytalan
  • (hang): rekedtes, rekedt, érdes, tompa, gyenge

elsekélyesedik

ige
  • (vita): ellaposodik, elposványosodik, elsilányul, eliszaposodik

előáll

ige
  • előlép, előjön, jelentkezik, kilép, megjelenik
  • (valamivel): előterjeszt, közzétesz, bejelent, bedob, kijelent (bizalmas), jön (valamivel) (bizalmas), javasol, proponál, indítványoz, hivatkozik (valamire), felhoz, említ, előad, kifejt, előjön (valamivel), előhozakodik (valamivel), bevall (valamit), kirukkol (bizalmas)
  • létrejön, keletkezik, alakul, formálódik, képződik, mutatkozik
  • bekövetkezik, előfordul, előadódik, megesik

egyetért

ige
  • helyesel, osztja a véleményét (valakivel), osztja a nézetét (vkire, vmiben), osztozik, beleegyezik, belenyugszik, elfogad, aláveti magát (valaminek), hozzájárul, melléáll, pártjára áll, jóváhagy, aláír (valamit), azonosítja magát (valamivel), azonosul (valamivel), szót ért (valakivel), megfér (valakivel), kijön (valakivel), értődik (tájnyelvi), összetart (tájnyelvi), harmonizál Sz: egy nótát fúj (valakivel); egy malomban őröl (valakivel); egy gyékényen árul (valakivel)

felboncol, fölboncol

ige
  • felbont, kibont, kinyit, szétdarabol
  • elemez, analizál, ízekre szed, szétszed

fertőz

ige
  • inficiál (szaknyelvi)
  • szennyez, mocskol
  • (választékos): bomlaszt, zülleszt, szétzilál, megront, mételyez (régies)

nagy I.

melléknév
  • nagyobb, nagyobbacska, nagyocska, nagyobbfajta, öles, jókora, óriási, terjedelmes, kiterjedt, nagyméretű, nagyalakú
  • magas, langaléta, égimeszelő, testes, megtermett, tagbaszakadt, termetes, robusztus, böhöm (bizalmas), drabális (pejoratív), behemót, böhönc (tájnyelvi), busa (tájnyelvi)
  • bő, tágas, téres (régies)
  • sok, tetemes, rengeteg, számottevő, bőséges, végtelen, tömérdek
  • dús, dupla (adag)
  • (idő): hosszú
  • fontos, jelentős, nagyszabású, lényeges, komoly, tekintélyes, felbecsülhetetlen
  • nagyfokú, öreg (hiba), vaskos (tévedés)
  • átütő (siker), extrém, feneketlen, fokozott, gigászi, horribilis, súlyos, titáni, dermesztő (hideg)
  • fölényes (tudás), hatalmas, átlagon felüli, erős, túlságos, baró (szleng), óber (szleng)
  • bődületes, falrengető, emeletes (marhaság), szembeszökő, éktelen (hőség), Isten ellen való (vétek)

csoda

főnév
  • csodatétel, mirákulum (idegen), misztérium, titok, varázslat
  • csodalény, tündér, tünemény, csodagyerek, portentum (idegen, régies)
  • (bizalmas): fene, izé, valami
  • (régies): csodálkozás, megcsodálás, bámulat

cseppen, csöppen

ige
  • leesik, aláhull, csurran, csippen (tájnyelvi)
  • (valaki valahova): jut, kerül, érkezik

áldásos

melléknév
  • boldog, szerencsés, magasztos, üdvös, kedvező, gazdag, eredményes, termékeny, gyümölcsöző, bőséges, jövedelmező, produktív, sikeres

datál

ige
  • keltez, számít

fizet

ige
  • pénzt ad, kiegyenlíti a számlát
  • térít, fedez, áll, rendez, visel, elintéz, törleszt, leperkál (bizalmas), leszurkol (szleng), lepenget (bizalmas), blechol (szleng), gubál (szleng), leszúr (szleng), tejel (szleng), csenget (szleng), díjaz, bérez, honorál, javadalmaz, jutalmaz Sz: fizet, mint a köles; fizet, mint a katonatiszt; kivirítja a dudvát (szleng)
  • jövedelmez, hoz, ad
  • megfizet, megtorol, megbosszul
  • bűnhődik, lakol, meglakol, megszenved

fűz2

főnév
  • fűzfa, ficfa, pimpófa, vidrafa, rakottya (tájnyelvi), rekettye, szomorúfűz

ígérget

ige
  • fogadkozik, szavát adja
  • áltat, hiteget, csábít, kecsegtet

hárem

főnév
  • ágyasház (régies), asszonylak (régies), nőlak (régies), hölgylak (régies), szeráj

felfúj, fölfúj

ige
  • feldagaszt, felpuffaszt, felpumpál, felduzzaszt, feldurraszt (tájnyelvi)
  • eltúloz, felnagyít, túlságba visz, nagyokat mond, anzágol (bizalmas), túljátszik, kiszínez, tupíroz
  • (felfújja magát): felfuvalkodik
  • durcáskodik, duzzog, fúj, haragszik, húzza az orrát

fáradozás

főnév
  • fáradság, fáradalom, munkálkodás, munka, igyekezet, erőfeszítés, vesződség, küszködés, törődés, gond (bizalmas), utánjárás, iparkodás, buzgólkodás, erőbedobás, gürcölés, robotolás (bizalmas), meló (szleng)
  • munkásság, szolgálat, érdem

feltehetően, föltehe

határozószó
  • valószínűleg, feltételezhetően, vélhetőleg, alkalmasint, minden bizonnyal, bizonyára

hangnem

főnév
  • stílus, beszédmodor, hangvétel, hangszín, tónus, modor, alaphang

felkészít, fölkészít

ige
  • előkészít, alapoz, edz, gyakorol (valakivel), treníroz, korrepetál, tanul (valakivel)
  • megerősít, felvértez, felszerel, preparál

elszörnyed

ige
  • megijed, elrémül, megrémül, visszahőköl, megborzad, elirtózik, elborzad, eliszonyodik, megundorodik, elretten, visszairtózik (régies), megütközik, megbotránkozik, felháborodik, szörnyülködik, elszörnyenkedik (tájnyelvi)

feneketlen

melléknév
  • mély, mélységes
  • telhetetlen (gyomor)
  • féktelen, heves, engesztelhetetlen, határtalan, kielégíthetetlen

harangvirág

főnév
  • csöngettyűke, csengettyűke, galambvirág (tájnyelvi), harangcámoly (tájnyelvi)