harangvirág szinonimái

főnév
  • csöngettyűke, csengettyűke, galambvirág (tájnyelvi), harangcámoly (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tetemes

melléknév
  • nagy, nagyarányú, jókora, számottevő, meglehetős (tájnyelvi), csinos (összeg), szép, komoly, jelentős, jelentékeny, tekintélyes, roppant, hatalmas, óriási

zongorista

főnév
  • zongoraművész, pianista, zongorajátékos
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a harangvirág szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

hajladozik

ige
  • hajlong, leng, lengedezik, himbálódzik, libeg, billeg, imbolyog, inog, ingadozik, ring, integet (választékos), dülöng, hintázik, gabbadoz (tájnyelvi), bukdosik (tájnyelvi), hajlókázik (tájnyelvi)
  • alázatoskodik, görbedez (régies)

frappáns

melléknév
  • találó, csattanós, poénos
  • meglepő, váratlan, hatásos, megkapó, meghökkentő, blikkfangos (bizalmas)

folyó I.

főnév
  • folyam, folyóvíz

felez

ige
  • kettéoszt, kettévág, félbevág, kettészel
  • megoszt, risztel (bizalmas), mutyizik (tájnyelvi)
  • felére csökkent

hamis

melléknév
  • ál, fals, hamisított, nem valódi, utánzott, pszeudo-, látszat-, mű-, talmi, apokrif (szaknyelvi), csalóka, hazug, alaptalan, koholt, valótlan, művi, megtévesztő, mesterséges, színlelt, tettetett, fiktív, megjátszott, silány, csinált, mesterkélt, mondvacsinált, álcázott, korcs
  • csalárd, ravasz, álnok, igaztalan, huncut, csaló, ámító, kétkulacsos, körmönfont, kétszínű, hitszegő, szószegő, alattomos, ármányos, álszent, hipokrita, szemforgató, csalafinta, trükkös (bizalmas), perfid (idegen), simlis (szleng), csalavér (tájnyelvi)
  • téves, helytelen, alaptalan
  • kacér, pajzán, csalfa, csapodár, hamiskás, pajkos, csintalan, dévaj
  • (kutya): harapós, vad

híres I.

melléknév
  • hírneves, nevezetes, ismert, elismert, híres-neves, tekintélyes, világhírű, világhíres, jelentős, illusztris, kiváló, népszerű, beérkezett, befutott, közkedvelt, famózus (idegen), prominens (idegen), nagynevű, neves, jónevű, nagyhírű Sz: a verebek is róla csiripolnak; hét országra szól, mint a lőcsei kalendárium; hét országra szól, mint a zsidó kalendárium; hét vármegyére szól; híres, mint az őri bicsak
  • (pejoratív): hírhedt, elhíresült, elhíresedett, közönséges, rossz hírű, famózus (idegen), címeres (tájnyelvi)

polgártárs

főnév
  • honfitárs
  • állampolgár

ép

melléknév
  • csorbítatlan, hiánytalan, egész, csonkítatlan, felbontatlan, osztatlan, bántatlan, töretlen, sértetlen, hibátlan, érintetlen, intakt (szaknyelvi), integer (idegen), romlatlan, rontatlan (régies), vesztegetlen (régies)
  • egészséges, erőteljes, jó karban levő, jó állapotban levő, gyógyult
  • épkézláb, érthető, világos, hasznos, termékeny, életrevaló

elvész, elveszik

ige
  • elkallódik, lába kél, bottal üthetik a nyomát, szőrén-szálán eltűnik, ebek harmincadjára kerül, elhányódik, elhánykolódik (tájnyelvi), elsíkul (tájnyelvi), elveszelődik (tájnyelvi)
  • kárba vész, veszendőbe megy, elsikkad, elolvad, elfogyatkozik, elúszik (bizalmas), füstbe megy, (remény) szertefoszlik, odalesz
  • elpusztul, megsemmisül, semmivé lesz, elenyészik
  • eltűnik, belevész (valamibe), nyoma vész, nyoma se marad

bököd

ige
  • bökdös, bököget
  • bosszant, ingerel, piszkál, csipked

érzelgés

főnév
  • édelgés, ömlengés, nyálazás (szleng)

hokedli

főnév
  • konyhaszék

illő

melléknév
  • alkalmas, való, jó, kellő, megfelelő, rendjén való, megérdemelt (büntetés), szabatos, konveniens (idegen), testhezálló, előnyös, oké (szleng), illős (tájnyelvi), beillendő (tájnyelvi)
  • elvárható, kívánatos, illendő, ildomos, megengedhető, helyénvaló, helyes, szabályos, üdvös, méltányos

kiváltság

főnév
  • előjog, privilégium, prerogatíva (szaknyelvi), kedvezmény, szabadság, benefícium (régies), mentesség

keltezés

főnév
  • dátum, kelet

harcias

melléknév
  • harcos, katonás, hadi, háborús, harckedvelő, vérszomjas, marciális (régies), bellicosus (régies)
  • veszekedős, kötekedő, támadó, hadakozó, agresszív, civakodó, verekedős, házsártos, kardos, ellentmondást nem tűrő, pattogó (bizalmas)

hadviselés

főnév
  • háborúskodás, hadakozás, táborozás (régies), hadraszállás, háború
  • viszály, konfliktus

helyezetlen

melléknév
  • értéktelen, sikertelen, jelentéktelen
  • vesztes

kavar

ige
  • kever, habar (régies), kötyföl (tájnyelvi), kütyül (tájnyelvi), pempetyel (tájnyelvi), karéjol (tájnyelvi)
  • zavar, összekuszál, bonyolít, kutyul (bizalmas), beleüti az orrát

hatálytalanít

ige
  • érvénytelenít, hatályon kívül helyez, annullál (szaknyelvi), visszavon, eltöröl, megsemmisít, megszüntet, felbont, sztorníroz (szaknyelvi), visszaszív (bizalmas)(szaknyelvi)

fuvar

főnév
  • szállítás, fuvarozás, vitel
  • transzport (bizalmas)
  • fuvardíj
  • rakomány, kocsirakomány, szállítmány, küldemény
  • (tájnyelvi): udvarló, szerető
  • (szleng): fizetővendég (prostituálté)

hézag

főnév
  • nyílás, lyuk, rés, lakúna (idegen), spácium (szaknyelvi), hasadék, nyiladék, híjadék (tájnyelvi), hézaték (tájnyelvi), repedés, fuga (szaknyelvi), tűrés (szaknyelvi), ereszték (szaknyelvi), űr, térköz, szakadás, diasztéma (idegen), apertúra (szaknyelvi)
  • fogyatékosság, tökéletlenség, elégtelenség, csonkaság, gyengeség, hiányosság
  • hangrés, hiátus (szaknyelvi)
  • (szleng): hiba, kívánnivaló, probléma, nehézség, akadály, difi (bizalmas), balhé (szleng)

kelet2

főnév
  • keltezés, dátum