felesleges, fölösleg szinonimái

melléknév
  • hiábavaló, szükségtelen, haszontalan, célszerűtlen, nélkülözhető, elhagyható, kihagyható, mellőzhető, indokolatlan, fölös, fölöznekes (tájnyelvi), meddő, hasztalan, kárba veszett, céltalan, értelmetlen, oktalan, blank (szleng) Sz: annyit ér, mint döglött lovon a patkó; Dunába víz; eső után köpönyeg; fára arany hártyát; hajpor a zsíros hajon; ötödik kerék; pajkos ifjúnak a bölcs tanácsadás; pusztába kiáltott szó; tarisznyára lakat

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

legtöbb

melléknév
  • maximális, java, zöme, túlnyomó rész

hever

ige
  • fekszik, nyugszik, elnyúlik, alszik
  • henyél, lebzsel, heverészik, lopja a napot, döglik (durva), lajhárkodik, lustálkodik, tesped, hentereg (tájnyelvi)
  • hányódik, kallódik, láb alatt van, elfekszik, elterül, szétnyúlik, útban van, kusnyad (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felesleges, fölösleg szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

farkatlan

melléknév
  • csonka, suta (tájnyelvi)

elragadtat

ige
  • (elragadtatja magát): elveti a sulykot
  • gyönyörködtet, magával ragad, elbűvöl, megragad, megbabonáz, elvarázsol, megigéz, lebilincsel, lenyűgöz, elkápráztat, meghódít, megnyer, elszédít (bizalmas), rabul ejt, foglyul ejt, leigáz, hatalmába kerít

elnyomott

melléknév
  • leigázott, sanyargatott, kizsákmányolt, eltiport, eltaposott, alávetett
  • (érzés, gondolat): tudatalatti (szaknyelvi), tudattalan, öntudatlan, önkéntelen, elfojtott

egyenleg

főnév
  • mérleg, szaldó (szaknyelvi), számlamaradvány, különbözet, végösszeg

felajz

ige
  • megfeszít, felhúz
  • felhangol (hangszert)
  • felfokoz, felcsigáz, felkorbácsol, felizgat, felingerel, feltüzel, felvillanyoz, felgyújt, felsrófol (bizalmas), stimulál

fércmunka, fércmű

főnév
  • (pejoratív): kontármunka, tákolmány, fércelmény, iromány, firkálmány, ponyva, ócskaság

művelődéstörténet

főnév
  • kultúrtörténet, kultúrhistória (régies), művtöri (bizalmas)

csiricsáré

melléknév
  • rikító, feltűnő, cifra, tarka, tarkabarka, harsány, hivalkodó, szedett-vedett, hitvány, ízléstelen, olcsó, ordenáré, girigáré (tájnyelvi), kiabáló színű

csempész2

főnév
  • feketéző (szleng), zugárus, dugárus, orgazda, zugkereskedő, síber (bizalmas), félkézkalmár (régies)

álarcosbál

főnév
  • jelmezbál, maskarabál, maszkabál (tájnyelvi), maskarádé (régies), farsangi bál

dákó

főnév
  • lökőrúd
  • (szleng): hímvessző, tag, szerszám (szleng), farok (bizalmas), fütykös (bizalmas), hancúrléc (tréfás), kuki (bizalmas), bot (szleng)
  • (régies): handzsár (régies), szekerce

finom

melléknév
  • bársonyos, selymes, lágy
  • habkönnyű, lenge
  • kecses, vékony, törékeny, filigrán, légies, kecsteli (régies)
  • gyengéd, kíméletes, disztingvált, szubtilis (választékos), delikát (választékos), decens (választékos), csiszolt, kifinomult, kifinomodott
  • előkelő, úri
  • aprólékos, apró, precíz, hajszálfinom, leheletfinom, árnyalatos, árnyalt, rafinált
  • ízletes, ízes, jóízű, zamatos, ínycsiklandó, étvágygerjesztő, kitűnő, nagyszerű, jóféle, pompás, deliciózus (régies), delikát, difinyós (tájnyelvi), fájin (tájnyelvi), fínom-fánom (tájnyelvi) Sz: mind a tíz ujját megnyalhatja utána; megnyalja a száját utána
  • (pejoratív): haszontalan, mihaszna, semmirekellő, semmirevaló
  • (műszer): pontos, precíziós

fürtös

melléknév
  • göndör, göndörödő
  • loknis, csigás
  • bugás (régies)

igazodik

ige
  • idomul, alkalmazkodik, követ, hasonul
  • orientálódik
  • sorakozik

haragszik

ige
  • mérgelődik, bosszankodik, morog, dúl-fúl, acsarkodik, zabol (szleng), vicsorog, dohog, duzzadoz (tájnyelvi), fujakodik (tájnyelvi), horgol (tájnyelvi)
  • neheztel, appehendál (régies), orrol, fúj (bizalmas), pikkel (bizalmas), pipás (valakire) (szleng), kirúg (valakire) Sz: falra mászik, a plafonon van; az orrában van (valami); be van gerjedve; csomót kötött az orrán; dúl- fúl mérgében; ellenszenvvel viseltetik (valaki iránt); emészti a méreg; epét hány; foga van rá; fogát vicsorítja (választékos); forr az epéje; forr benne a lélek; fortyog a dühtől; fortyog benne a harag; görbe szemmel néz (valakire); hülyét kap; konyít reá, mint a rossz ló az országútra; lila a feje; majd megpukkad; majdnem a lúdméreg eszi meg; nehéz szíve van (valakire); nem lát a pipától (szleng); pöszög, mint a kása; rágja a nyelvét; reszket a dühtől; szikrázik a szeme haragjában; szívja magát; tüzet fúj az orra likán; üti a guta; van valami a begyében; vasvillaszemeket mereszt; vöröset lát

felfakad, fölfakad

ige
  • felnyílik, felreped, kifakad, felszakad
  • felpattan, kipattan (rügy)
  • feltör, kitör, kibuggyan, felbugyog, felzubog
  • (tájnyelvi): felpuhul, felázik (út)

falka

főnév
  • csapat, sereg, csoport, nyáj, konda, csorda, raj, boly, folt (tájnyelvi)
  • tömeg, sokaság, horda (pejoratív), csürhe, csőcselék, banda

felszít, fölszít

ige
  • lángra lobbant, fellobbant, éleszt, gyújt, felgyújt, felizzít
  • felizgat, fölgerjeszt, felingerel, felbujt, fellázít, felpiszkál, feléleszt, feltüzel
  • heccel, stimulál, fokoz, kivált, felkelt, okoz, támaszt, kelt, előidéz, felszirkotál (tájnyelvi)

hamvad

ige
  • elég, parázslik
  • porlad, elmállik, hamuhodik (régies), hamvadozik (tájnyelvi)
  • (régies): hervad, pusztul

feljebb, följebb

határozószó
  • magasabbra, fennebb (tájnyelvi), fennebbent (tájnyelvi), fellebb (tájnyelvi)

elszédül

ige
  • elbódul, elkábul, elájul, megtántorodik, lerogy, elkókad (tájnyelvi), forog vele a világ, elsötétedik előtte a világ
  • elámul, elcsodálkozik, becsavarodik (bizalmas)

felvilágosítás

főnév
  • tájékoztatás, információ, informálás, útbaigazítás, magyarázat(szleng)

hanyatt

határozószó
  • háton, hátra, vissza, hátlag (tájnyelvi), hanyattást (tájnyelvi), hanyattánt (tájnyelvi), hanyattág (tájnyelvi)