hanyatt szinonimái
határozószó
- háton, hátra, vissza, hátlag (tájnyelvi), hanyattást (tájnyelvi), hanyattánt (tájnyelvi), hanyattág (tájnyelvi)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
váltig
határozószó
- mindvégig, minduntalan, untig, unos-untig, egyre, vált (tájnyelvi), mindétig (tájnyelvi), mindhalálig
- nagyon
fösvény
melléknév
- fukar, zsugori, szűkmarkú, szűkkezű (régies), szorosmarkú (régies), szűkkeblű, kuporgató, anyagias, garasos, krajcároskodó, garasoskodó, snassz, zsebrák (régies), kupori (tájnyelvi), smucig (bizalmas), sóher (bizalmas), skót (bizalmas), szőrösszívű (bizalmas), faszari (tájnyelvi), faszarágó (szleng), citromfingó (tájnyelvi), csikar (tájnyelvi), égettbélű (tájnyelvi), falkörmöző (tájnyelvi), koporcsi (tájnyelvi), szarevő (durva), szarrágó (durva) Sz: a száraz kortyot is számba veszi; a falatot is sajnálja magától; a tiszta vizet is megszűri; a penészes bort is drágállja; alig ad egy zápfogra valót; azt mondja, nem adja, inkább a sárba tapodja; csak azért halt meg délelőtt, hogy az ebédet ne fizesse; disznószíjjal kötötte az erszényét; ebszíjjal van megkötve az erszénye; élére rakja a pénzt; félpofára etet; fogához veri a garast; földet eszik, mint a béka; fösvény, mint a péntek; gyertyát sem gyújt, fél, hogy elfogy; ha nyálával jóllakhatnék, sohasem köpné ki; ha a szelet lenyelhetnék, azzal tartaná a cselédet; hatszor is megolvassa a pénzt; igen szoros markú; konc nélkül adja a levet; kupáját sem öblíti meg, fél, hogy vize elfogy; kutyahájjal kenték meg az alfelét; kutyaszíjjal van bekötve az erszénye; kutyazsírral kenték meg az oldalbordáját; kutyazsírral van megkenve az erszénye; lapát hátával méri a borsót; lidérc ül a pénzén; magától is sajnálja; mázos a bögréje; megenné a maga szarát is; megenné kétszer, amit egyszer lehet; megfeji az ágast is; megolvassa, hány falatot nyel a cseléd; nadrágjára sem zsinórt, sem bélést nem tetet; olyan szűken ereszti, mint a kotyogó; örömest odaajándékozná mindenét, ha el nem vennék; összehúzta a markát a köszvény; részt venne ingyen az árvák vacsoráján; senkit sem maraszt ebédre; sós babot eszik, vizet iszik rá; szánja koporsóra a deszkát; száraz kéztől szakadt ajándék; tartanék én lovat, ha zabot szarnék meg szart ennék; úgy adja ki a pénzt, mintha a fogát húznák; ül a pénzén; a ganéjt is megenné, ha büdös nem volna; a tengelyt sem kenetné meg, ha el nem kopna; lattal mér (valamit); nem iccével, hanem gyűszűvel méri a bort; nem üti ki a vak ló szemét; somfánál főz; ül a pénzesládán, mint a kotlós
felemelkedik, föleme
ige
- feláll, felkel, fölkel, felegyenesedik
- felmered, égnek áll, égnek mered
- felszáll, felszökik, felhág, magasba emelkedik, felrepül, felrebben
- érvényesül, meggazdagodik
- felmagasztosul
halogatás
főnév
- elhalasztás, halasztás, huzavona, húzás-halasztás, időhúzás, időveszteség, elodázás, elnapolás, haladék, késleltetés, késedelem, késlekedés, obstrukció (régies), moratórium (szaknyelvi)
himlőhelyes
melléknév
- ragyás, ragyaverte, himlőheges, pörsenéses, ripacsos (tájnyelvi), ribancos (tájnyelvi), aprókeltes (tájnyelvi), bibircsókos (tájnyelvi), kecskebőrű (tájnyelvi), lyukadtas (tájnyelvi), jégverte (tréfás), szúette (tréfás), ragyabunkós (durva)
engedelem
főnév
- bocsánat, elnézés, könyörület, kegyelem (tájnyelvi)
- engedély, beleegyezés, jóváhagyás, megerősítés, felhatalmazás
elvágódik
ige
- elesik, végigvágódik, elterül, elbukik, elvetődik, hanyatt esik, hanyatt vágódik, hasra vágódik, elhasal, elnyal (szleng), elzúg (bizalmas)
- (vizsgán): megbukik, elzúg (bizalmas)
botorkál
ige
- botladozik, bukdácsol, tántorog, támolyog, csetlik-botlik, dülöngél, bakalász (tájnyelvi), botolog (tájnyelvi), csötönöz (tájnyelvi)
- tévelyeg
érthetetlen
melléknév
- felfoghatatlan, megmagyarázhatatlan, megfejthetetlen, megfoghatatlan, rejtélyes, rejtelmes, áttekinthetetlen, talányos, enigmatikus (idegen), ködös, homályos, zavaros, zagyva, kusza, obskúrus (idegen), értelmetlen, összefüggéstelen, összevissza, magas (valakinek) (bizalmas) Sz: világos, mint a vakablak
hánytorgat
ige
- fölemleget, emleget, előhoz, szemére vet, szemére hány, hánydál (tájnyelvi)
- hány-vet, dobál
kegyesség
főnév
- jóakarat, jóság, jószívűség, jóindulatúság, szelídség, szívesség
- engedékenység
- ájtatosság, áhítatosság, buzgóság, istenfélés