félreért szinonimái

ige
  • rosszul ért, elért, félrehall, eltájolja magát (szleng) Sz: amit tövén kellene fogni, hegyén fogja
  • félremagyaráz, félreismer

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tódít

ige
  • túloz, nagyot mond, nagyít (tájnyelvi), lódít, megtold, nagyzol, hazudik, hazudozik, füllent, gurít (bizalmas), háryjánoskodik, űz-fűz (tájnyelvi), linkel (szleng)

addiktív

melléknév
  • függőséget okozó
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a félreért szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felelevenít, fölelev

ige
  • feléleszt, felébreszt, feltámaszt, felmelegít, előszed, újjáéleszt
  • reaktivál (szaknyelvi), felújít, felidéz, felpiszkál, újrateremt, megifjít
  • felfrissít, fellendít, felüdít, felpezsdít, színt visz (valamibe), felvillanyoz

elvonatkoztat

ige
  • elvon, absztrahál (idegen), általánosít(idegen)
  • (valamitől): eltekint(valamivel)

elszakíthatatlan

melléknév
  • eltéphetetlen, széttéphetetlen, erős, szilárd, rugalmas

elbúcsúzik

ige
  • elköszön (valakitől), búcsút vesz (valakitől), búcsút mond (valakinek), búcsút int (valakinek), búcsút rebeg (valakinek), búcsúzik (valakitől), istenhozzádot mond (valakinek), elválik, elválakozik (tájnyelvi)

felkészültség, fölké

főnév
  • készenlét, előrelátás, óvatosság
  • képzettség, tudás, szakértelem, kompetencia, hozzáértés, műveltség, tanultság, erudíció (idegen)

fohász

főnév
  • ima, imádság, kérelem, kérés, folyamodás, sóhaj, kívánság
  • esedezés, esdeklés, könyörgés

nemegyszer

határozószó
  • többször, több ízben, sokszor, gyakorta, gyakran

dédelget

ige
  • kényeztet, becéz, becézget, babusgat, simogat, tutujgat (tájnyelvi), ajnároz, pátyolgat (tájnyelvi), apolgat (tájnyelvi), bángyál (tájnyelvi), cicamacáz (tájnyelvi), csucsujgat (tájnyelvi), dojgat (tájnyelvi), kedvesget (tájnyelvi), tutul (tájnyelvi) Sz: tenyerén hordoz; tejben-vajban füröszt; a csillagokat is rárakná; a csillagokat is lehozná neki az égből
  • (tervet, gondolatot): melenget, érlel, dajkál

cső1

főnév
  • vezeték, csővezeték, tömlő, locsolócső, slag (bizalmas), slaug (idegen), csatorna, kanális, szivornya (régies)
  • drén, kémlő (régies), szonda (szaknyelvi), katéter, tubus

amatőr

melléknév
  • műkedvelő, laikus, dilettáns, avatatlan
  • öntevékeny
  • fuser (szleng), botcsinálta, pancser (szleng), kontár

díszpéldány

főnév
  • díszkiadás
  • (pejoratív): jómadár, díszpinty, mákvirág, jópipa, díszvirág, jó vég, jobb vég, jó firma

forrpont

főnév
  • forráspont

golyva

főnév
  • strúma, görvély (régies), gelyva (régies), tálgyú (régies), guga (tájnyelvi), gusabegy (tájnyelvi)
  • begy

ínycsiklandozó

melléknév
  • étvágygerjesztő, kívánatos, gusztusos, csábító, hívogató, tetszetős, nyálcsordító
  • finom, ízletes, élvezetes, jóízű, zamatos

házikó

főnév
  • házacska, kis ház, lak (régies), kunyhó, vityilló, kulipintyó (bizalmas), házicskó (tájnyelvi), kalyiba, bódé (pejoratív), viskó, bodega (pejoratív), putri, házka (tájnyelvi), kásze (tájnyelvi), gurgyal (régies)

félrelök

ige
  • ellök, eltaszít, eltol, félretol
  • félretesz, félredob, eldob, elvet, félrevet, kiselejtez, kiszuperál (bizalmas), megszabadul
  • elküld, elbocsát, kirúg (bizalmas), elhanyagol, cserbenhagy, otthagy, elárul, sorsára hagy
  • kifúr (valakit valahonnan) (bizalmas), kigolyóz (szleng), eltávolít

felcsigáz, fölcsigáz

ige
  • felajz, felfokoz, felkorbácsol, feszültté tesz, felsrófol (bizalmas), felizgat, stimulál, végsőkig fokoz
  • (régies): (árat) felsrófol, felver
  • (régies): kínoz, (csigára) felhúz

fiatalúr

főnév
  • úrfi, ifiúr, ficsúr (régies), arszlán (régies), gavallér, lion (régies)

hátra

határozószó
  • hátulra, hátrafelé
  • visszafelé, vissza, curukk (tájnyelvi), curikk (tájnyelvi), farta (tájnyelvi), rükvercbe (szaknyelvi)
  • későre
  • vissza a múltba

feltétel, föltétel

főnév
  • kívánalom, kikötés, megszorítás, megkötés, kondíció, alapfeltétel, előfeltétel, posztulátum (szaknyelvi)
  • adottság

emlékmű

főnév
  • monumentum (régies)
  • szobor
  • diadalív
  • obeliszk

flóra

főnév
  • növényvilág

házasságközvetítő

főnév
  • házasságszerző, társkereső, sadhen (régies), köszköpű (tájnyelvi), kuttyogó (tájnyelvi)