csigáz szinonimái

ige
  • (érdeklődést): fokoz, gerjeszt, ébreszt
  • kínoz, gyötör, fáraszt, sanyargat, sanyar (tájnyelvi), göcsörít (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

törékeny

melléknév
  • sérülékeny
  • törős (tájnyelvi), töredékeny (régies), fragilis (idegen)
  • (választékos): vékony, filigrán, gyenge, sovány, karcsú, kecses, finom, légies
  • kényes, gyenge, beteges, erőtlen, szubtilis (idegen), nyápic, gyarló, esendő

egzakt

melléknév
  • pontos, szabatos, egyértelmű
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csigáz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

coca

főnév
  • (bizalmas): disznó, sertés, hízó, koca, malac, röfi (bizalmas)

betársul

ige
  • társul, csatlakozik, belép, beszáll, beszegődik, beáll, szövetkezik, bekapcsolódik

bemelegszik

ige
  • bemelegedik, felmelegszik, átmelegszik, elfülled (tájnyelvi), elfűlik (tájnyelvi)
  • (motor): beindul, megindul

átjön

ige
  • keresztüljön, átkel, áthalad, keresztüljut
  • áttelepül, átkerül
  • átszerződik

csekélység

főnév
  • apróság, semmiség, katonadolog (bizalmas), bagatell, kicsinység, kicsiség, potomság, bliktri (régies), lappalia (választékos), firlefánc, vacakság, haszontalanság, bizbasz (durva) Sz: több is veszett Mohácsnál

diplomácia

főnév
  • diplomatikusság, tárgyalókészség, hajlékonyság, tapintat, ügyesség, rugalmasság, simulékonyság, ravaszság, furfang

közhely

főnév
  • (régies): nyilvános hely, köztér
  • szólam, sablon, semmitmondás, általánosság, frázis, banalitás, trivialitás (idegen), klisé, sztereotípia (idegen), locus communis (idegen, szaknyelvi), sarkigazság

akkor

határozószó
  • akkoriban, akkortájt, akkortájban, aznap, akkoron (régies), azidőtt (választékos), az idő tájt, olyankor, olyantájban, annak idején, akkoridén (tájnyelvi), akkoront (tájnyelvi)
  • azután, ezután, aztán
  • tehát
  • abban az esetben, ha

ágál

ige
  • gesztikulál, hadonászik, motollál (tájnyelvi)
  • szónokol, handabandázik, hetvenkedik, nagyzol, pofázik (durva), szájhősködik, hangoskodik, fontoskodik, felvág
  • vitatkozik, tiltakozik, szájaskodik, kapálódzik (valami ellen)

alkotó II.

főnév
  • teremtő, kreátor, Isten
  • feltaláló, kitaláló, géniusz
  • művész, szerző, komponista
  • alkotóelem, elem, alkotórész, összetevő, komponens (szaknyelvi)

doppingol

ige
  • stimulálja magát, kokszol (szleng)
  • serkent, stimulál, ösztönöz, ösztökél, sarkall, hajt, előrevisz

elámul

ige
  • ámulatba esik, elbámul, elálmélkodik, meglepődik, elcsodálkozik, meghókonyodik (régies), elhülemedik (tájnyelvi), ámolyog, elképed, elhűl

felkapaszkodik, fölk

ige
  • feljut, felmegy (lépcsőn), felkúszik, felmászik, felhág, felvergődik, felcsütörködik (régies), felcsibenkedik (tájnyelvi), felkamparodik (tájnyelvi), felgilingózik (tájnyelvi), felkápsálódik (tájnyelvi), felkepesztet (tájnyelvi), felpeszterkedik (régies)
  • felemelkedik, feldolgozza magát (bizalmas), karriert csinál

emelet

főnév
  • szint, felház (régies), kontignáció (régies)
  • (régies): emelvény

csikorgás

főnév
  • nyikorgás, nyekergés, (hóé) ropogás, recsegés

cipekedik

ige
  • cipel, visz, hurcol, hurcolkodik, trógerol (szleng), vonszol, cepekedik (tájnyelvi), cipekszik (tájnyelvi), cipelősködik (tájnyelvi), cülekedik (tájnyelvi)

dédelget

ige
  • kényeztet, becéz, becézget, babusgat, simogat, tutujgat (tájnyelvi), ajnároz, pátyolgat (tájnyelvi), apolgat (tájnyelvi), bángyál (tájnyelvi), cicamacáz (tájnyelvi), csucsujgat (tájnyelvi), dojgat (tájnyelvi), kedvesget (tájnyelvi), tutul (tájnyelvi) Sz: tenyerén hordoz; tejben-vajban füröszt; a csillagokat is rárakná; a csillagokat is lehozná neki az égből
  • (tervet, gondolatot): melenget, érlel, dajkál

elválik

ige
  • szétválik, elkülönül, különválik, széthasad, kettéválik, szétválasztódik, (út) elágazik
  • eltávozik, elbúcsúzik, elköszön, elszakad, megválik
  • (házaspár): szétmegy, széjjelmegy, különmegy, felbontja a házasságot Sz: külön kenyérre megy; kétfelé hányják a sonkát; kettévágják a kenyeret
  • különbözik, elkülönül, elhatárolódik, kiválik
  • eldől, tisztázódik, kiderül, elhatározódik (régies)

csodaszer

főnév
  • csodaír, gyógyír, elixír, orvosság, panácea (régies), arcanum (régies), bájital, terjék (régies)

bevándorlás

főnév
  • betelepedés, immigráció (idegen)
  • bejárás, bebarangolás, beutazás

derűs

melléknév
  • derült, felhőtlen, tiszta, napsugaras, napfényes, napos, napsütéses, verőfényes, ragyogó, sugárzó
  • kedélyes, optimista, gondtalan, derűlátó, elégedett, hangulatos, békés, joviális (régies), nyájas, vidám, jókedvű, jókedélyű, víg, élénk, pajzán, bizakodó, lágy (hang), felvidító, felpezsdítő, csillogó (szem), ragyogó (arc), megelégedett, boldog, idillikus, idilli, zavartalan, meghitt, barátságos, nyílt, szívderítő, szívvidító, tréfás, mókás, vicces, komikus, muris (bizalmas), rózsás (kedv, hangulat)

emberke

főnév
  • tökmag, vakarcs, törpe, dugó, homunculus (idegen), seggdugasz (durva), potyszem (tájnyelvi)
  • gyermek, apróság, lurkó, emberpalánta, töpörtyű (tréfás)