földel szinonimái

ige
  • betemet, betakar, elás
  • (szaknyelvi): földdel összeköt, szigetel

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tífusz

főnév
  • hagymáz (régies), forróbetegség (tájnyelvi), forróhideg (tájnyelvi)

pumpál

ige
  • szivattyúz, felfúj, beletöm, feltölt
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a földel szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

firka

főnév
  • rajz, ábrázolat
  • irkafirka, krikszkraksz, ákombákom, macskakaparás, firkálmány
  • (szleng): csel, trükk, fogás, furfang, praktika
  • (szleng): elesés, elvágódás

fapofa

főnév
  • faarc, pléhpofa

étvágytalanság

főnév
  • ételundor, anorexia (szaknyelvi)

élősködik

ige
  • lopja a napot, szipolyoz (valakit), potyázik (bizalmas), a nyakán él (valakinek), a vérét szívja (valakinek), tarhál (szleng), dúlókodik (tájnyelvi) Sz: más asztalához törli a kését; szereti más almáját enni

folyószámla

főnév
  • kontó (régies), bankszámla

gótikus

melléknév
  • csúcsíves, gót
  • (szájpadlás): boltozatos

ópium

főnév
  • kábítószer, altatószer, mákony, áfium (régies), búfeledtető (régies)

egyoldalú

melléknév
  • féloldali, egyoldalas, aszimmetrikus, unilaterális (idegen), egyenlőtlen, egyenetlen, viszonzatlan, visszhangtalan
  • szűk, beszűkült, elfogult, szubjektív, részrehajló, parciális (idegen)
  • egysíkú, egyhangú, unalmas

ég1

ige
  • lángol, lángban áll, lángba borul, izzik, lobog, fellobog, fellobban, lobbot vet, lohog (tájnyelvi), rohog (tájnyelvi), parázslik, pislog, langallik (tájnyelvi), pislákol, senyved, ropog, kojtol (tájnyelvi), égdegél (tájnyelvi), (kályha) duruzsol Sz: megeszi a vörös bika; felszáll a vörös kakas (tájnyelvi)
  • világít, melegít, fűt, fűl (tájnyelvi), ragyog, tündöklik, fénylik, csillog, villódzik, vakít, villog, sugárzik
  • (hőségtől): perzselődik, fonnyad
  • (arc): pirul, piroslik, tüzel
  • sajog, fáj, lüktet, mar, szúr, csíp, hasogat, mardos, gyötör, marcangol, emészt
  • (valamiért): hevül, buzdul, lelkesül, felbuzdul, buzog, buzgólkodik, lelkesedik, rajong, él-hal (valakiért, valamiért), imád, felgerjed
  • (szleng): szégyelli magát, pironkodik
  • (szleng): felsül, kudarcot vall, lebőg (szleng), leszerepel

bábjáték

főnév
  • marionett

eldob

ige
  • elhajít, elvet, ellök, eltaszít, ellódít, elrepít, elpasszol (bizalmas), (labdát) átad, zamekol (szleng), elgór (tájnyelvi)
  • kidob, szemétre dob, kiselejtez, félredob, félrelök, kimustrál (bizalmas), kiszuperál (bizalmas), megszabadul (valamitől)
  • (valakit): otthagy, faképnél hagy, magára hagy, elpártol, kikosaraz, elutasít, megtagad(valaki mellett)

gyakori

melléknév
  • ismétlődő, meg-megújuló, többszöri, sokszori, sűrű, sorozatos, rendszeres, visszatérő, mindennapos, szüntelen, állandó
  • elterjedt, általános, megszokott, közönséges, közkeletű, kurrens, szokványos, elfogadott, bevett, frekventált

hallgatag

melléknév
  • kevés beszédű, szűkszavú, kevés szavú, szótalan, magának való, szótlan, csöndes, szófukar, zárkózott, tartózkodó
  • fanyelvű (tájnyelvi), kuka (bizalmas), gönye (pejoratív, tájnyelvi), kakukkferkó (tájnyelvi) Sz: okos malom; hitelbe beszél; csendes, mint a sík mező; szavát se lehet venni; lenyelte a nyelvét; fogóval kell belőle kihúzni a szót; ínyéhez ragadt a nyelve; hallgat, mint hal a vízben; elvitte a cica a nyelvét; aranyért méri szavát; úgy beszél, mintha pénzen venné a szót; kettőre se felel egyet
  • csendes, nesztelen, néma, halk, hangtalan, zajtalan

kapcsolás

főnév
  • összekötés, összefűzés, csatolás, társítás
  • asszociáció
  • összeköttetés

hűtlen

melléknév
  • hitszegő, hitehagyó, csalárd, szószegő, áruló, álnok, hűtlenkedő, megbízhatatlan, állhatatlan, csapodár, csalfa, csélcsap, illojális, galád, perfid, aposztata (idegen), házasságtörő

földművelés

főnév
  • földmívelés (régies), szántás-vetés, mezőgazdaság, gazdálkodás, agrárgazdaság (szaknyelvi), agronómia (szaknyelvi)

figyelmeztetés

főnév
  • figyelmeztető, emlékeztető, intelem, ujjmutatás (választékos), jelzés, jeladás
  • dorgálás, feddés, megrovás, intés, rendreutasítás

gázrezsó

főnév
  • rezsó, gázfőző, gázfőzőlap, gázforraló, gázmelegítő, gázégő

hull, hullik

ige
  • esik, pereg, omlik, záporozik, harmatozik, hullong, szóródik, potyog, szotyog (tájnyelvi), görög, folyik, száll, szállingózik, szitál, permetez, szakad
  • folyik, ömlik, patakzik, dől
  • (darabokra hull): szétesik, szétmegy
  • pusztul, döglik

furcsa

melléknév
  • különös, különleges, szokatlan, sajátságos, meglepő, meghökkentő, valószínűtlen, fura, furi (bizalmas), faramuci (bizalmas), bizarr, groteszk, csodás (tájnyelvi), ciha, kacifántos
  • rendhagyó, szabályellenes, visszás, fonák, paradox (idegen)
  • muris (bizalmas), mulatságos, tréfás, vicces, bolondos, bohókás, hóbortos, különc, különcködő, originális, extra (szleng)

fedeztet

ige
  • pároztat, hágat, megtermékenyít
  • fizettet, biztosíttat (költségeket)

gikszer

főnév
  • baklövés, tévedés, ballépés, botlás, melléfogás, hiba, malőr (bizalmas)
  • baki (bizalmas), nyelvbotlás

hűhó

főnév
  • hangoskodás, mulatozás, zaj, lárma, ricsaj, rumli (bizalmas), zenebona, handabandázás, cirkusz, patália, ribillió, zsivaj, zűrzavar, botrány, ramazúri (bizalmas), felfordulás, veszekedés, aréna (szleng), balhé (szleng), zrí (szleng), rikács (régies)
  • felhajtás, cécó (bizalmas), hajcihő (bizalmas), csinnadratta, parádé, fényűzés