élősködik szinonimái
ige
- lopja a napot, szipolyoz (valakit), potyázik (bizalmas), a nyakán él (valakinek), a vérét szívja (valakinek), tarhál (szleng), dúlókodik (tájnyelvi) Sz: más asztalához törli a kését; szereti más almáját enni
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
utálatos
melléknév
- undok, förtelmes, ocsmány, csúficsúnya, visszataszító, undorító, undorkeltő, gusztustalan, köpedelem, gyalázatos, ronda, randa, gyűlöletes, kiállhatatlan, kibírhatatlan, szenvedhetetlen (régies), kellemetlen, elviselhetetlen, gyomorkeverő (régies), gennyes (szleng), dögletes, iszonyú, szörnyű
nyugtalan
melléknév
- izgő-mozgó, nyughatatlan (tájnyelvi), állhatatlan, változékony, csihatag (tájnyelvi), nyüzsgeteg (tájnyelvi), fészkelődő, zajos, besózott Sz: álmában is ellenséggel harcol; azt műveli, mintha rozsféreg lenne a seggében; bogár bújt a seggébe; egész nap lót-fut, mint a csatlóskutya; eleven, mint a madár; eleven, mint a csík; felkelti az alvó macskát; hétördög; izeg-mozog, mint a sajtkukac; jár, mint az ördög motollája; jön-megy, mint a bűnös lélek; keresztben áll benne a lélek; kutya farkára való; magával sem bír; mindig mozog, mint a sajtkukac; mintha tüskén ülne; nem fér a bőrébe; nem találja a helyét; nem fér a bőrében; nincs nyugta, mint a bolygó zsidónak; nyüvek termettek az alfelében; olyan rossz, mint az ördög; olyan fürge, mint az ürge; olyan, mint az ördög kötötte rokka; olyan, mint az égés; olyan, mint a higany; ördög bújt beléje; pondró van a fenekében; szúrja a zabszem a fenekét; tűkön ül; zabszem van a seggében
- kiegyensúlyozatlan, zaklatott, izgatott, aggódó, nyugtalankodó, aggodalmaskodó, szorongó, ideges, ingerlékeny, izgága, zavart, hebehurgya, nervózus (idegen), felspannolt (szleng), gondterhelt, felindult, feldúlt, felpaprikázott, epés, túlérzékeny
- elégedetlen, zúgolódó, lázongó, türelmetlen, akadékoskodó, kötekedő, csendzavaró, háborgó, békétlen
- mozgalmas
- zűrzavaros, forrongó, háborús
- viharos, hullámzó
elkötelez
ige
- lekötelez, lekenyerez, angazsál (idegen), megken (szleng)
- (régies): elígér, odaígér
- (elkötelezi magát): elígérkezik, angazsálja magát
detektív
főnév
- nyomozó, rendőrnyomozó, rendőr, felügyelő, rendőrkém (régies), hekus (szleng), hé (szleng), jard (szleng), szimat (szleng), náderer (szleng), buktató (szleng), szem (szleng), dekás (szleng), dekli (szleng), farkas (szleng), botos (szleng), zsaru (szleng), kopó (szleng), fogány (régies)
ciklus
főnév
- körforgás, körfolyamat, körmozgás, váltakozás, ismétlődés, visszatérés
- időszak, időköz, korszak, intervallum, periódus, fázis, éra, etap, stádium
- versciklus, verssorozat
eloszlik
ige
- szétoszlik, elszéled, szétszéled, szétárad, szétszóródik, elszállingózik, szétszalad, elbomlik (tájnyelvi)
- (érzés): eltűnik, megszűnik, elmúlik, elenyészik, megfakul, elhal, meggyengül, elmosódik, elpárolog, elillan
érdemleges
melléknév
- érdemi, döntő, lényeges, fontos, alapvető, lényegi, lényegbevágó, figyelemre méltó
megingat
ige
- megrendít, kizökkent, eltántorít, elbizonytalanít, elbátortalanít, letör, lever, elcsüggeszt, megszédít (bizalmas)
beosztás
főnév
- osztályozás, besorolás, kategorizálás, rendszerezés, csoportosítás, beskatulyázás (pejoratív)
- fokbeosztás, skála, lépték, mérték
- elrendezés, elhelyezés, diszpozíció (szaknyelvi), sorrend, egymásutániság, tagolás
- munkakör, feladatkör, szerepkör, hatáskör, ügykör, reszort (idegen), poszt (bizalmas), tiszt (választékos), foglalkozás, stallum (régies)
- rang, tisztség, pozíció
- gazdálkodás, takarékosság, spórolás, ökonómia (szaknyelvi)
biztat
ige
- bátorít, buzdít, lelkesít, lelket önt (valakibe), nógat, noszogat, ösztökél, ösztönöz, sarkall, serkent, stimulál, tüzel, sarkantyúz, bizgat (tájnyelvi)(bizalmas)
- késztet, rábeszél, rávesz, unszol
- (tájnyelvi): ingerel, uszít, bujtogat
- kecsegtet (valamivel), kilátásba helyez, ígér
- hiteget
értesítő
főnév
- értesítő könyv, ellenőrző könyv, bizonyítvány, évkönyv (régies)
- értesítés, közlöny, értesítvény, avizó (idegen)
elképeszt
ige
- meglep, megdöbbent, meghökkent, elborzaszt, bámulatba ejt, konsternál (régies), megzavar, megrendít
fontoskodó
melléknév
- tudálékos, okoskodó, mindentudó (pejoratív), akadékoskodó, szőrszálhasogató, túlbuzgó, tolakodó, ügybuzgó, kotnyeles
- nagyképű, önelégült, öntelt, önhitt, gőgös, beképzelt, elbizakodott, felfuvalkodott, pöffeszkedő
elsötétül
ige
- elsötétedik, besötétedik, besötétül, elfeketedik, elborul, beborul, elhomályosul, elködösül
drasztikus
melléknév
- erőszakos, kíméletlen, könyörtelen, irgalmatlan, kegyetlen, kérlelhetetlen, nyers, ellentmondást nem tűrő
- durva, vaskos, trágár, obszcén
engedményes
melléknév, főnév
- kedvezményes, akciós, leértékelt, diszkont, kiárusított
- kedvezményezett, cesszionárius (idegen), koncesszionált (idegen)