gikszer szinonimái

főnév
  • baklövés, tévedés, ballépés, botlás, melléfogás, hiba, malőr (bizalmas)
  • baki (bizalmas), nyelvbotlás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

feljogosít, följogos

ige
  • felhatalmaz, meghatalmaz, engedélyez, engedélyt ad, megenged, jogosít, autorizál (idegen), lehetővé tesz
  • megbíz, utasít, kinevez, kijelöl

béketűrő

melléknév
  • békés, békeszerető, türelmes, toleráns, jámbor, szelíd, jótét, nyájas, birkatürelmű, galambepéjű Sz: dohányt lehet vágni a hátán; fát lehet vágni a hátán (tájnyelvi); bírja cérnával (szleng); bírja madzaggal (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a gikszer szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

futólagos

melléknév
  • sietős, rövid, múlékony, pillanatnyi, átmeneti, efemer, ideiglenes, röpke, hamari (tájnyelvi)
  • felületes, odavetett, hevenyészett, felszínes, mellékes

felkapott, fölkapott

melléknév
  • divatos, népszerű, közkedvelt, időszerű, divatban lévő, keresett, kurrens, felvett (régies), nagymenő (szleng), felkapi (tájnyelvi), en vogue (idegen)

feldagad, földagad

ige
  • felpuffad, felduzzad, felhólyagzik (régies), felpüffed, megdagad, dudorodik, evődik (régies), felguvadik (tájnyelvi), feljön (tájnyelvi), felnő (tájnyelvi), felpöcced (tájnyelvi)

engedményes

melléknév, főnév
  • kedvezményes, akciós, leértékelt, diszkont, kiárusított
  • kedvezményezett, cesszionárius (idegen), koncesszionált (idegen)

gazdag II.

főnév
  • milliomos, milliárdos, sikerember, pénzember, nagymenő (szleng), tőkés, tőkepénzes, pénzeszsák

hadianyag

főnév
  • ostromszer, hadieszköz, muníció (szaknyelvi)
  • fegyverzet, arzenál (szaknyelvi), felszerelés

összefonódás

főnév
  • összefűződés
  • korrupció

elhány

ige
  • ellapátol, eltakarít, eldobál, elszór, eltávolít
  • elveszít, elveszt, elhagy, elrak
  • eldob, eldobál, elhullat
  • (tájnyelvi): elkölt, elver, elszór, elherdál, elfecsérel

élelmiszer

főnév
  • ennivaló, élelem, eleség, eledel, táplálék, élelmicikk (régies), elemózsia, étel, étel-ital, alimentum (régies), abrak (szleng), zaba (szleng)

bekövetkezik

ige
  • megtörténik, megesik, eljön, elkövetkezik, előáll, elérkezik, beteljesedik, megvalósul, realizálódik, beüt (szleng), beáll

elmar

ige
  • elűz, elkerget, elzavar, elüldöz, eltávolít
  • (szleng): elvesz, ellop, megkaparint, elhajt, elidegenít

hajszálrugó

főnév
  • órarugó

háztűznéző

főnév
  • leánynéző, leánykérés, házlátás (tájnyelvi), háztűzlátás (tájnyelvi)

kerge

melléknév
  • megkergült, karga (tájnyelvi), kergeteges (tájnyelvi), megtekeredett, szédült, hibbant, dilinyós (bizalmas), esztelen, eszeveszett, bolond, féleszű, veszett, őrült
  • bolondos, hebehurgya, szeles, szeleburdi, kótyagos, bódult, kába, hóbortos, kelekótya, megfontolatlan

irha

főnév
  • bőr, bunda, prém, szőrme, felhám (szaknyelvi)

girland

főnév
  • virágfüzér, koszorú
  • füzérdísz

fundamentum

főnév
  • alap, alapzat, talap (régies), talapzat, lábazat, alapkő, talpkő, támasz, megalapozás

gyilkos I.

melléknév
  • halálos, pusztító, öldöklő, megsemmisítő, brutális, végzetes, mérges, toxikus (szaknyelvi), emberöldöklő (régies)
  • kegyetlen, elvetemedett, embertelen, rosszindulatú
  • lesújtó, ledorongoló, megsemmisítő
  • megerőltető, rendkívüli, halált hozó

innen-onnan

határozószó
  • (tájnyelvi): körülbelül, tél-túl (tájnyelvi), imígy-amúgy, majdnem
  • nagyjából, hozzávetőleg, megközelítőleg, jóformán
  • (tájnyelvi): nemsokára, rövidesen, maholnap, hamarosan

görbület

főnév
  • kanyarulat, hajlat, tekervény, ívelés, hajlás, ív, könyök, domborulat, kurvatúra (idegen), kanyar, kígyózás, forduló, lekonyulás

feloldoz, föloldoz

ige
  • kibont, kioldoz
  • szabaddá tesz, kiszabadít, megszabadít
  • abszolvál (szaknyelvi), fölment, mentesít, megbocsát, megkegyelmez, rehabilitál

gyúl

ige
  • fellobban, tüzet fog, fellángol, lobot vet, ég
  • világosodik, kigyúl
  • (haragra gyúl): felgerjed, felindul, megmérgesedik
  • (vörösre gyúl): elvörösödik, kipirul, elönti a vér az arcát

irányul

ige
  • szegeződik, mutat, tart, fordul
  • hat
  • (valamire): szolgál, törekszik, tendál (idegen)