esszé szinonimái

főnév
  • tanulmány, értekezés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

érzet

főnév
  • érzéklet, érzés, percepció (idegen), tapasztalat, benyomás, impresszió, sejtelem, megérzés

hajthatatlan

melléknév
  • kitartó, kérlelhetetlen, könyörtelen, intranzigens (idegen), megátalkodott (választékos), csökönyös, makacs, nyakas, fúrteszű (régies), fúrtfejű (régies)
  • elszánt, önfejű, megrögzött, keményfejű, keményszívű, eltökélt, rendíthetetlen, hajlíthatatlan, konok, állhatatos, tántoríthatatlan, megingathatatlan
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a esszé szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

építőelem

főnév
  • épületelem, panel (szaknyelvi)
  • építőkocka

elfogyaszt

ige
  • megeszik, elkölt (választékos), belakmároz, bekebelez (bizalmas), behabzsol, beburkol (szleng), bepakol (szleng), befal, betöröl (szleng), bezabál (ételt) (durva)
  • megiszik, bevedel, bedönt
  • felél, felemészt, felhasznál, elhasznál

elbutít

ige
  • meghülyít (bizalmas), eltompít

demoralizál

ige
  • (közösséget): bomlaszt, zülleszt, destruál (idegen)
  • megmételyez, megront, megtántorít, lealjasít, lealacsonyít

érvágás

főnév
  • érmetszés (régies), phlebotomia (szaknyelvi)
  • kiadás, veszteség

felemel, fölemel

ige
  • felvesz, megemel
  • felhajt, fellebbent, felbillent, felvon
  • (fejet) felvet
  • felnyújt, feltart
  • felhúz
  • felállít, talpra állít
  • felkarol, istápol
  • felvirágoztat, fellendít, megjavít
  • (árat): megnövel, felvisz, felver
  • lelkesít, bátorít, megnemesít

mesebeli

melléknév
  • fantasztikus, délibábos, mondabeli, mitikus, legendás
  • képzeletbeli, mesés, csodás, csodálatos

cefre

főnév
  • pálinkaseprő, lőre (tájnyelvi), csiger (tájnyelvi), csevice
  • (régies): kurva (durva), ringyó, ribanc, ágyas, cafra, szajha, cafka , cemende (tájnyelvi), riherongy (tájnyelvi), rima (tájnyelvi)

bujdokol

ige
  • (választékos): bujdosik, bujkál, rejtőzik, lappang

csaj

főnév
  • (szleng): lány, nő, nőcske (pejoratív), nőci (bizalmas, pejoratív), bige (szleng), csajszi (szleng), pipi (szleng), moha (szleng), spiné (szleng), spinkó (szleng), tyúk (szleng), görl (szleng), fruska(szleng)

felindult, fölindult

melléknév
  • bosszús, zaklatott, nyugtalan, felkavart, izgatott, ingerült, felháborodott, ideges, háborgó, haragos, dühös, dühödt, mérges, feldúlt, bősz, hisztérikus (idegen)
  • felajzott, felélénkült, felvillanyozott, eksztatikus (idegen)

figyelmetlen

melléknév
  • vigyázatlan, elővigyázatlan, gondatlan, szétszórt, szórakozott, nemtörődöm, hanyag, elszóródott eszű (régies), sükebóka (tájnyelvi)
  • tapintatlan, udvariatlan, indiszkrét, figyeletlen (régies)

híradó I.

melléknév
  • tudósító, értesítő, kikiáltó, hirdető, híresztelő
  • (szaknyelvi): híradós (század), távbeszélő (katona), távírász (katona), tyúkbeles (szleng), híres (szleng), prüntyögős (szleng), antennás (szleng)

gyertyaszentelő

főnév
  • Boldogasszony ünnepe, Mária tisztulása

esztéta

főnév
  • esztétikus
  • (régies): széplélek

engesztelhetetlen

melléknév
  • kiengesztelhetetlen, kérlelhetetlen, hajthatatlan, merev, kőszívű, hajlíthatatlan, bosszúvágyó, bosszúszomjas, gyűlölködő, ellenséges, antagonisztikus, halálos, esküdt (ellenség), kibékíthetetlen, megbékíthetetlen
  • csillapíthatatlan, vad, ádáz, könyörtelen, kíméletlen, kegyetlen, bősz, ordas (választékos), szilaj, fékezhetetlen

fegyverszünet

főnév
  • tűzszünet, fegyvernyugvás, tűzcsend (régies), fegyverállás (régies), hadszünet (régies), treuga dei (régies)
  • béke, békesség, nyugalom

gyalogság

főnév
  • gyalogkatonaság (régies), infantéria (idegen)

ezóta

határozószó
  • ettől fogva, ekkortól

elhivatottság

főnév
  • hivatás, hivatottság, hivatástudat, küldetés, rendeltetés, misszió

felár

főnév
  • ázsió, felpénz (régies), túlfizetés

gyerekbénulás,gyerme

főnév
  • gyermekparalízis, Heine—Medin-kór (szaknyelvi), poliomyelitis (szaknyelvi)