építőelem szinonimái

főnév
  • épületelem, panel (szaknyelvi)
  • építőkocka

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

dologtalan

melléknév
  • munkanélküli, tétlen, léhűtő, semmirekellő, lebzselő, henye, here, naplopó, ingyenélő, rest, tunya, lomha, munkátlan, heverő, kenyérpusztító, kenyérevő (tájnyelvi), kéficér (tájnyelvi), lezsák (tájnyelvi), lajha (régies), renyhe, lustálkodó, munkakerülő, dologkerülő, amerikázó (régies), lógós, kapa-kasza kerülő (tájnyelvi), mihaszna, semmittevő

dotáció

főnév
  • díjazás, fizetés, javadalmazás, illetmény, tiszteletdíj, honorárium, járandóság, bér, gázsi (bizalmas)
  • ellátmány, javadalom, támogatás, juttatás, hozzájárulás, apanázs, szubvenció (szaknyelvi), fejkvóta (szaknyelvi), járadék
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a építőelem szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

eltávozás

főnév
  • elmenés, elmenetel, elutazás, kimenő
  • elhalálozás, elmúlás (választékos), elköltözés (választékos)

ekevas

főnév
  • laposvas, szántóvas (régies), csoroszlya (tájnyelvi)

egyedüllét

főnév
  • magány, magányosság, társtalanság, elhagyottság, elhagyatottság, elvonultság, visszavonultság, remeteség, elzárkózás, elzárkózottság

csodálkozás

főnév
  • meglepődés, megütközés, elképedés, álmélkodás, ámulat, bámulat

embléma

főnév
  • jelvény, címer, ismertetőjel, árujegy, védjegy, könyvjegy (szaknyelvi), jelkép, szimbólum

fapofa

főnév
  • faarc, pléhpofa

megváltó II.

főnév
  • üdvözítő, messiás, Jézus Krisztus

bóvli I.

főnév
  • tömegáru, tömegcikk, kacat, szemét (bizalmas), lom, vacakság, ócskaság

boksz2

főnév
  • cipőkrém, cipőpaszta, cipőkenőcs, suviksz (bizalmas), cipőfénymáz

büdös I.

melléknév
  • bűzös, bűzhödt (régies), bűzlő, szagos, orrfacsaró, stiches (bizalmas), dögletes, áporodott, penetráns, bakszagú, büdi (bizalmas), kanszagú (bizalmas) Sz: bűzlik, mint a trágyadomb; bűzlik, mint a görény; büdös, mint aki bakot nyúzott
  • (valakinek valami): nincs ínyére, vonakodik (valamitől), ódzkodik (valamitől) (tájnyelvi), húzódozik (valamitől), derogál
  • semmirekellő, aljas, gonosz, átkozott, hitvány, haszontalan, rohadt (durva)
  • (tagadásban): megveszekedett, árva

fej2

főnév
  • (választékos), caput (szaknyelvi), koponya, kobak (bizalmas), üstök (bizalmas), buksi (bizalmas), kókusz (bizalmas), dió (bizalmas), bura (szleng), kugli (szleng), tök (szleng), guba (szleng), kupa (bizalmas), kopoltyú (szleng), váza (szleng), skuló (szleng), bota (tájnyelvi)
  • ész, értelem, agy, gógyi (szleng), sütnivaló (bizalmas), gógyó (tájnyelvi)
  • főnök, vezető, uralkodó, parancsnok, fejes (szleng)
  • személy, egyén
  • férfi, ember, tag (szleng), manus (szleng), krapek (szleng), hapsi (szleng), pasas (bizalmas)
  • (növényé): kalász, buga
  • kopf (szaknyelvi), címfelirat, rovatcím
  • fejléc
  • cégjelzés

felszámít, fölszámít

ige
  • felszámol, felvesz (tételt), megterhel (valakit), ráterhel, számításba tesz (régies), számításba hoz (régies)

házasít

ige
  • megházasít, összead, esket
  • nősít
  • kiházasít, férjhez ad

gombostű

főnév
  • férctű

éppúgy

határozószó
  • éppen úgy, ugyanúgy, hasonlóképp, szintén, szintúgy, azonképp, azonképpen, csakúgy

elszemtelenedik

ige
  • elorcátlanodik, elpimaszodik, elkanászodik, elkanászosodik Sz: felnyílik a csipája; nyakára nő vkinek; kinyílik a szeme, mint a csipás macskának

evégből

határozószó
  • evégett, ezért, e célból, evégre

gépház

főnév
  • gépterem, gépház, gépcsarnok, centrálé (szaknyelvi)
  • motorház

erőátvitel

főnév
  • erőátadás, energiaátvitel

elborít

ige
  • beborít, belep, ellep, befed, eláraszt, elönt
  • elfed, betakar, eltakar
  • (érzés): eltölt, betölt, eláraszt, hatalmába kerít, elhatalmasodik

facsemete

főnév
  • csemete, fácska, sudár (régies), surja (tájnyelvi)

gócpont

főnév
  • központ, centrum, empórium (idegen), góc
  • csomópont, útkeresztezés