erőskezű szinonimái
melléknév
- erélyes, határozott, szigorú, kemény, keménykezű, vaskezű, elszánt
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
egyúttal
határozószó
- ugyanakkor, egyben, egyszersmind, egyszerre, egyidejűleg, egyjárást (tájnyelvi), egyvégben (tájnyelvi), egy füst alatt, egy lélegzettel, egy nesz alatt (tájnyelvi)
csúnya
melléknév
- rút, csúf, ronda, randa, ocsmány, rusnya, pocsék, visszatetsző, visszataszító, riasztó, taszító, korcs, utálatos, undok, undorító, förtelmes, iszonyú, éktelen, formátlan, idomtalan, deformis (idegen, régies), ízléstelen, puruttya (tájnyelvi), csetres (tájnyelvi), csunda (tájnyelvi), ragyivátlan (tájnyelvi), szusznya (tájnyelvi), gabisnya (tájnyelvi), gagyma (tájnyelvi), gyeszora (tájnyelvi), tafla (tájnyelvi) Sz: ábrázatnak rossz, pofának megjárja; csúnyább a csonka pipánál; ha ez szép, a légy is madár; olvasva megy a majmok közt; olyan csúnya, hogy a ló az abrakot sem venné el a kezéből; rút, mint a péntek; rút, mint az ördög; se színe, se fonákja
- (beszéd): illetlen, sikamlós, szemérmetlen, mosdatlan, malac, obszcén, trágár
- dicstelen, szégyenletes, csúfos, gyalázatos
- (idő): kellemetlen, barátságtalan
fejetlenség
főnév
- zűrzavar, kapkodás, összevisszaság, fejvesztettség, rendetlenség, felfordulás, anarchia, kavarodás, káosz, vakrémület, pánik, konfúzió (választékos), ribillió, zűr, rumli (bizalmas), bordély (tájnyelvi), kupleráj (pejoratív), kupi (szleng), gubanc (szleng), virbli (szleng)
mély I.
melléknév
- feneketlen, bemélyedő, mélységes
- alt
- basszus
- veláris (szaknyelvi)
- elmélyült, alapos, mélyenszántó, mélyreható, okszerű, lényeges, állandó, átfogó, beható, átható, intenzív, erős
- (hang): öblös, dörmögő
- sötét, árnyékos, telített
cicázik
ige
- enyeleg, szerelmeskedik, évődik, incselkedik, ingerkedik, cicál (tájnyelvi), kacérozik (tájnyelvi), flörtöl, macáz (tájnyelvi), kancafincáz (tájnyelvi)
- fogócskázik
feldob, földob
ige
- felhajít, levegőbe dob, felvet
- föltesz, felrak
- (bizalmas): felvidít, felélénkít, stimulál, ösztönöz, felvillanyoz, felpezsdít, lelkesít
- (szleng): besúg, elárul, beköp, felad, bemószerol (szleng), lebuktat (szleng)
helytartó
főnév
- kormányzó, rezidens (idegen), gouverneur (régies), helyettes
- alkirály
- (a fejedelem helytartója): tiszttartó (régies)
- (ókori perzsa helytartó): satrapa (régies)
- (indiai helytartó): nábob
- (Krisztus földi helytartója): pápa
- (püspök, érsek helyettese): helynök, vikárius (régies)
guggol
ige
- guggon ül, kucorog, kuporodik, kulcsol (tájnyelvi), gugyorodik (tájnyelvi)
- (régies): gúnyol, csúfol, kinevet, tréfát űz (valakiből)
gonosztevő
főnév
- bűnöző, bűnelkövető, elkövető, delikvens (régies), malefaktor (régies), briganti, lator (régies), bandita, martalóc, rabló, útonálló, gyilkos, imposztor (régies), gazember, himpellér, haramia, zsivány, betyár, gengszter, bitang, szörnyeteg, börtöntöltelék, akasztófáravaló
este II.
főnév
- est, estve (régies), esthajnal (régies), napnyugta, napest (régies), napszállat (régies), napszentület (tájnyelvi)
- alkony, alkonyat, szürkület
- előeste
elesik
ige
- elbukik, felbukik, elvágódik, hanyatt esik, elterül (bizalmas), lecsücsül, elzuhan, orra bukik, hanyatt vágódik, elhasal, hasra esik, fejre áll, hasra vágódik, felbuklik (tájnyelvi), felkalingyázik (tájnyelvi), felböcölezik (tájnyelvi), elnyal (szleng), eltanyázik (szleng), eltaknyol (szleng), eltaccsol (szleng), elzúg (bizalmas), seggre ül (szleng) Sz: elterül, mint a Nagyalföld; elterül, mint a palacsinta; leteszi a szűrét; leteszi a kvintáját; megismerkedik az anyafölddel; nyulat fogott; nyuzgát fogott; olyat esik, mint egy zsák
- (harcban): meghal, életét veszti, hősi halált hal, elpusztul, odavész, ottmarad, elhullik Sz: otthagyja a fogát