erőskezű szinonimái

melléknév
  • erélyes, határozott, szigorú, kemény, keménykezű, vaskezű, elszánt

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

maró

melléknév
  • égő, égető, csípős, szúrós, eszős (tájnyelvi), borsos
  • gyötrő, emésztő (bánat)
  • sértő, gúnyos, bántó, harapós, metsző, fullánkos, epés, éles, bisszig (bizalmas), rosszmájú, maliciózus, vitriolos

elolvaszt

ige
  • megolvaszt, felolvaszt, megpuhít, meglágyít, cseppfolyósít
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a erőskezű szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elvonatkoztat

ige
  • elvon, absztrahál (idegen), általánosít(idegen)
  • (valamitől): eltekint(valamivel)

eldorádó

főnév
  • aranyország, paradicsom, kánaán (választékos)

egyúttal

határozószó
  • ugyanakkor, egyben, egyszersmind, egyszerre, egyidejűleg, egyjárást (tájnyelvi), egyvégben (tájnyelvi), egy füst alatt, egy lélegzettel, egy nesz alatt (tájnyelvi)

csúnya

melléknév
  • rút, csúf, ronda, randa, ocsmány, rusnya, pocsék, visszatetsző, visszataszító, riasztó, taszító, korcs, utálatos, undok, undorító, förtelmes, iszonyú, éktelen, formátlan, idomtalan, deformis (idegen, régies), ízléstelen, puruttya (tájnyelvi), csetres (tájnyelvi), csunda (tájnyelvi), ragyivátlan (tájnyelvi), szusznya (tájnyelvi), gabisnya (tájnyelvi), gagyma (tájnyelvi), gyeszora (tájnyelvi), tafla (tájnyelvi) Sz: ábrázatnak rossz, pofának megjárja; csúnyább a csonka pipánál; ha ez szép, a légy is madár; olvasva megy a majmok közt; olyan csúnya, hogy a ló az abrakot sem venné el a kezéből; rút, mint a péntek; rút, mint az ördög; se színe, se fonákja
  • (beszéd): illetlen, sikamlós, szemérmetlen, mosdatlan, malac, obszcén, trágár
  • dicstelen, szégyenletes, csúfos, gyalázatos
  • (idő): kellemetlen, barátságtalan

épületes

melléknév
  • példás, üdvös, tanulságos, felemelő, lélekemelő, didaktikus

fejetlenség

főnév
  • zűrzavar, kapkodás, összevisszaság, fejvesztettség, rendetlenség, felfordulás, anarchia, kavarodás, káosz, vakrémület, pánik, konfúzió (választékos), ribillió, zűr, rumli (bizalmas), bordély (tájnyelvi), kupleráj (pejoratív), kupi (szleng), gubanc (szleng), virbli (szleng)

mély I.

melléknév
  • feneketlen, bemélyedő, mélységes
  • alt
  • basszus
  • veláris (szaknyelvi)
  • elmélyült, alapos, mélyenszántó, mélyreható, okszerű, lényeges, állandó, átfogó, beható, átható, intenzív, erős
  • (hang): öblös, dörmögő
  • sötét, árnyékos, telített

bújócska

főnév
  • bújósdi, hunyócska, hunyózás, hunyóka, hunyósdi

borvíz

főnév
  • (tájnyelvi): ásványvíz, savanyúvíz, csevice (régies)

cicázik

ige
  • enyeleg, szerelmeskedik, évődik, incselkedik, ingerkedik, cicál (tájnyelvi), kacérozik (tájnyelvi), flörtöl, macáz (tájnyelvi), kancafincáz (tájnyelvi)
  • fogócskázik

feldob, földob

ige
  • felhajít, levegőbe dob, felvet
  • föltesz, felrak
  • (bizalmas): felvidít, felélénkít, stimulál, ösztönöz, felvillanyoz, felpezsdít, lelkesít
  • (szleng): besúg, elárul, beköp, felad, bemószerol (szleng), lebuktat (szleng)

fémhulladék

főnév
  • hulladék fém, forgács, ócskavas

helytartó

főnév
  • kormányzó, rezidens (idegen), gouverneur (régies), helyettes
  • alkirály
  • (a fejedelem helytartója): tiszttartó (régies)
  • (ókori perzsa helytartó): satrapa (régies)
  • (indiai helytartó): nábob
  • (Krisztus földi helytartója): pápa
  • (püspök, érsek helyettese): helynök, vikárius (régies)

guggol

ige
  • guggon ül, kucorog, kuporodik, kulcsol (tájnyelvi), gugyorodik (tájnyelvi)
  • (régies): gúnyol, csúfol, kinevet, tréfát űz (valakiből)

érsek

főnév
  • főpüspök, archiepiscopus (idegen)
  • hercegprímás (régies), prímás, érsekprímás (régies)

elvámol

ige
  • vámkezel, vámol

fajlagos

melléknév
  • jellemző, specifikus, sajátlagos (régies), fajszerű (régies)

gonosztevő

főnév
  • bűnöző, bűnelkövető, elkövető, delikvens (régies), malefaktor (régies), briganti, lator (régies), bandita, martalóc, rabló, útonálló, gyilkos, imposztor (régies), gazember, himpellér, haramia, zsivány, betyár, gengszter, bitang, szörnyeteg, börtöntöltelék, akasztófáravaló

este II.

főnév
  • est, estve (régies), esthajnal (régies), napnyugta, napest (régies), napszállat (régies), napszentület (tájnyelvi)
  • alkony, alkonyat, szürkület
  • előeste

elesik

ige
  • elbukik, felbukik, elvágódik, hanyatt esik, elterül (bizalmas), lecsücsül, elzuhan, orra bukik, hanyatt vágódik, elhasal, hasra esik, fejre áll, hasra vágódik, felbuklik (tájnyelvi), felkalingyázik (tájnyelvi), felböcölezik (tájnyelvi), elnyal (szleng), eltanyázik (szleng), eltaknyol (szleng), eltaccsol (szleng), elzúg (bizalmas), seggre ül (szleng) Sz: elterül, mint a Nagyalföld; elterül, mint a palacsinta; leteszi a szűrét; leteszi a kvintáját; megismerkedik az anyafölddel; nyulat fogott; nyuzgát fogott; olyat esik, mint egy zsák
  • (harcban): meghal, életét veszti, hősi halált hal, elpusztul, odavész, ottmarad, elhullik Sz: otthagyja a fogát

fater

főnév
  • (megszólításként): papa, tata (bizalmas), apóka (bizalmas)

gratulál

ige
  • felköszönt, szerencsét kíván, üdvözöl
  • megtapsol, megéljenez, elismer