emésztő szinonimái
melléknév
- nyomasztó, mardosó, kínzó, györtő, marcangoló, étető (tájnyelvi), idegölő, idegőrlő, pusztító
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
hiteles
melléknév
- hitelt érdemlő, megbízható, szavahihető, biztos, közhitelű, hitelre méltó, hű, tárgyszerű
- eredeti, valódi, igazi, hamisítatlan, autentikus, bizonyított, originális, igazolt, szabályos, valóságszerű
- hivatalos, törvényes, jogos, elismert
- hitelesített
érint
ige
- hozzáér, tapint, illet, megérint, hozzányúl, súrol, horzsol, illeszt (tájnyelvi), pöccint
- említ, céloz (valamire), megpendít, pedz
- vonatkozik (valamire), tartozik (valakire), kihat (valamire), tangál (idegen), kapcsolódik (valamihez), befolyásol
ecet
főnév
- ecetsav, borecet, acetum (idegen), bundalé (tájnyelvi)
- lőre (tájnyelvi), vinkó, csiger (tájnyelvi)
elválaszt
ige
- szétválaszt, különválaszt, elkülönít, elkülönöz (régies), kettéválaszt, szeparál, leválaszt, levág, elrekeszt, elszakít, elszakaszt (tájnyelvi), lekapcsol (bizalmas), elzár, elvág, elszigetel, elhatárol, megkülönböztet, izolál, diszjungál (szaknyelvi)
- (szót) megszakít
bonyolít
ige
- komplikál, kuszál, összekuszál, összezavar, összegabalyít, gabalyít, megnehezít, kever (régies), kavar (szleng)
- lebonyolít, elintéz, intéz
felöltözik, fölöltöz
ige
- felöltözködik, magára kap (valamit), felecselkedik (tájnyelvi), felhúzódik (tájnyelvi), felkészül (tájnyelvi), felszedőzik (tájnyelvi)
- kiöltözik
- beöltözik
- felruházkodik, kiruházkodik, felgúnyásodik (tájnyelvi)
határtalan
melléknév
- végtelen, vég nélküli, véget nem érő, végeérhetetlen, végeláthatatlan, beláthatatlan, illimitált (idegen)
- hatalmas, óriási
- nagyfokú, nagyarányú, mértéktelen, szertelen, túláradó, kitörő, éktelen, hallatlan, kimeríthetetlen, kifogyhatatlan, kiapadhatatlan, parttalan, feneketlen
- engesztelhetetlen (gyűlölet)
gépies
melléknév
- ösztönös, ösztönszerű, beidegzett, reflexszerű, akaratlan, önkéntelen, automatikus, mechanikus, begyakorlott
- gépszerű, lélektelen, fásult, unott, unalmas, megszokott
- sablonos, elcsépelt, elkoptatott, sematikus, leegyszerűsített
elpusztul
ige
- meghal, életét veszti, megeszi a fene (bizalmas), felfordul (durva), kimúlik, odavész, elviszi az ördög (bizalmas), elhal, kihal, elveszik, elhull, beledöglik (durva), belegebed (bizalmas), kiszusszantja magát (tájnyelvi), elvesződik (tájnyelvi)
- tönkremegy, megsemmisül, elenyészik (választékos) Sz: cigánykézre kerül; ebek harmincadjára jut; farkasfogra kel; írmagja se marad; kimegy hegyesre; szűzre megy (valami)
- eltakarodik, elkotródik, elhányódik, elhordja magát, elpucol (bizalmas)
este I.
határozószó
- esténként, estefelé, estidőben, napnyugtakor, naplementekor, napszállatkor (régies), alkonyatkor, szürkületkor, esthajnalkor, napestekor (régies), estenden (régies), sötétedéskor, sötétedés után
gennyes
melléknév
- gennyező, gennyedő, gennyedt, váladékos, váladékozó, meggyűlt, gyulladásos, kelevényes, fertőzött, purulens (idegen), szeptikus (szaknyelvi), fekélyes, túros (tájnyelvi), eves (tájnyelvi), enyekes (tájnyelvi), gyülevész (tájnyelvi)
- (szleng): visszataszító, utálatos, undorító, genyus (durva), lepra (durva), tetű
- rossz, silány, ócska, vacak, tropa (szleng)