ecet szinonimái
főnév
- ecetsav, borecet, acetum (idegen), bundalé (tájnyelvi)
- lőre (tájnyelvi), vinkó, csiger (tájnyelvi)
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
tüdőbajos
melléknév
- tüdőbeteg, tébécés, gümőkóros, mellbeteg, mellbajos (tájnyelvi), hektikás (tájnyelvi), gölöhös (tájnyelvi), göthös (régies)
benéz
ige
- betekint, beles, bepillant, bebámul, bekíváncsiskodik, bekukucskál, benyit, bekukkant, bepislant (tájnyelvi), bekuccsant (tájnyelvi), bevillant (tájnyelvi)
- meglátogat, látogatást tesz, felkeres, vizitel (szaknyelvi), bekopogtat, beállít (valakihez), betér, beugrik, belöttyen (tájnyelvi)
lepény
főnév
- (tájnyelvi): cipó
- lángos
- sütemény
- szarvasmarhaganéj, tehéntrágya, tehénlepény, palacsinta (tréfás)
azonosság
főnév
- megegyezés, egyezés, megfelelés, identitás (idegen), egyenlőség, egyformaság, egyenértékűség, egybevágóság (szaknyelvi), ekvivalencia (szaknyelvi)
elhelyez
ige
- letesz, lerak, elrak, elrendez, arranzsál (régies)
- raktároz, tárol, deponál (szaknyelvi)
- elszállásol, elkvártélyoz (régies), bekvártélyoz (régies), állomásoztat, befogad, hajlékot ad
- álláshoz juttat, beajánl, beprotezsál, bejuttat, elszerez (régies)
- (pénzt): letétbe tesz, befizet, befektet, invesztál, fordít (valamire)
felakaszt, fölakaszt
ige
- felfüggeszt, fellógat, biggyeszt, bigyerít (régies), eltesz, felrak
- feltűz
- felköt, kivégez Sz: a vármegye temette el; a pénteki kolbász megakad a torkán; csak el nem kerülheti a szálfát; ég és föld között lakik; egy poltúrán vették nyakravalóját; elszalad a nyúl a lába alatt; eltemetik szemfedél nélkül; felemelik a polcra; felfűzik, mint a kopót; felhágott a lépcsőn, de le nem jöhetett; felkötik a búfelejtőre; felmagasztalják az ég felé; felviszik a fellegvárba; főbíró prédikál a temetésén; fogasra akad; hóhér falatja lett; hosszabb lett, mint azelőtt volt; hosszú betűt csinálnak belőle; hurokra akad a torka; kiteszik a szellőre; kivitték száradni az akasztófára; kivitték, de a fán felejtették; lajtorján megy a sírba; létrán megy a másvilágra; más köti fel neki a nyakravalót; megette a hóhér; megfúlt a hóhér madzagján; megterhelte a fát; nem éri a lába a földet; olyan magasra emelik, hogy el sem érhetni; összeadja a hóhér a köteles lányával; ország-világ láttára felmagasztalják; szél hányogatja a cserfán; szél fújja a talpát; vezetni kell a sírba
elárvul
ige
- árván marad, árvaságra jut, árvahodik (tájnyelvi), megárvalodik (tájnyelvi)
- elgyámoltalanodik, elszontyolodik, elcsügged, elanyátlanodik
egyenként
határozószó
- fejenként, egyénenként, személyenként, egyesével, külön-külön, tagonként, darabonként, részenként, szemenként, szálanként, részletekben, egyesleg (tájnyelvi), egyesben (tájnyelvi), egyődönként (tájnyelvi), in specie (idegen), per kopf (bizalmas), egymás után
cinege
főnév
- széncinege, cinke, párismadár (régies), cicitár (tájnyelvi), csincsarara (tájnyelvi), kimpics (tájnyelvi), cince (tájnyelvi), kimpicskó (tájnyelvi), kimpicsmadár (tájnyelvi), nyitnikék (tájnyelvi)
- őszapóka, kékcinke
- (jelzőként): cingár, nyápic, vékony
elégedetlen
melléknév
- kielégületlen, elégületlen (régies), békétlen, zúgolódó, elégedetlenkedő, lázongó, lázadozó, háborgó, viszálykodó, zsémbes, mogorva, zsörtölődő, nyűgös, nyugtalan, frusztrált (választékos) Sz: ha leül is, jaj, ha felkel is, jaj; a szar is ízetlen neki; a jó szag is büdös neki; nem elég kerek neki a világ