elvakít szinonimái

ige
  • (fény): elkápráztat
  • elszédít (bizalmas), megszédít (bizalmas), elkábít, elbódít, elámít, félrevezet, rászed, megtéveszt, tévedésbe ejt

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

nyirok

főnév
  • limfa (szaknyelvi)
  • nedv
  • nedvesség, latyak, sár

cibere

főnév
  • korpaleves, szilvaleves, keszőce (régies, tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elvakít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

előrehalad

ige
  • előremegy, előrelép, előrejut, előretör, előrenyomul, előbbre jut
  • (idő): múlik, telik, szalad
  • fejlődik, boldogul, érvényesül

egybehangol

ige
  • összehangol, összeegyeztet, összeigazít, egységesít, uniformizál, egyeztet, szabályoz, egyberendez, kiegyenlít, kibékít, harmonizál, hozzáidomít, hozzáilleszt, hozzáigazít

drágaság

főnév
  • drágulás, árnövekedés, áremelkedés, árdrágítás
  • ékesség, ékszer, kincs, klenódium (régies)
  • (megszólításként): drágám, édesem, kedvesem, angyalom, életem, egyetlenem, gyönyörűm, gyönyörűségem, csillagom, rubintom, aranyom, lelkem, kincsem, kicsikém, cicám, aranyvirágom, rózsám (tájnyelvi), rozmaringom (tájnyelvi), gyöngyvirágom (tájnyelvi), gyöngyöm (tájnyelvi), violám (tájnyelvi), virágszálam (tájnyelvi), szentem (tájnyelvi), galambom, tubicám (tájnyelvi), tubám (régies), mindenem, gyémántom, mennyországom

cselez

ige
  • ügyeskedik, mesterkedik, manőverez, taktikázik, fondorkodik
  • dribliz (szaknyelvi)

elszenderedik, elsze

ige
  • elszunyókál, elszunnyad, elszundít, elbóbiskol, elrekken (régies), elszöntyöződik (tájnyelvi), elalszik, elpihen
  • meghal, elhuny, exitál (szaknyelvi)

etika

főnév
  • erkölcstan, erkölcsfilozófia, morálfilozófia

megríkat

ige
  • megindít, elérzékenyít, megrendít, könnyekre fakaszt, megnyíkat (tájnyelvi), megvirgat (tájnyelvi), síróba költ (tájnyelvi)

bódít

ige
  • kábít, mámorít, zsongít
  • ámít, bolondít, becsap, bolonddá tesz
  • (bizalmas): szédít (valakit), fűz (valakit) (bizalmas)

bezzeg

határozószó
  • annál inkább, pedig, persze
  • igazán, tényleg, bizony

bődületes

melléknév
  • nagy, óriási, hatalmas, irdatlan, kolosszális
  • ostoba, képtelen

facér

melléknév
  • magányos, társtalan, egyedülálló, nőtlen
  • szabad, szalma (tréfás)
  • állástalan, állás nélküli, munka nélküli, munkátlan, dologtalan
  • csellengő, kallódó, ráérős
  • (tájnyelvi): romlott, erkölcstelen (leány)
  • (tájnyelvi): hitvány, haszontalan
  • nélkülözhető
  • (tájnyelvi): furcsa, egyedi

felitat, fölitat

ige
  • felszárít, felszívat, letöröl, vízmentesít

harcol

ige
  • küzd, hadakozik, hadat visel, viaskodik, verekedik, háborúskodik, háborúzik, csatározik, csatázik, vív, tusakodik, harcban áll, összeméri a fegyvert, csatára kel, fegyvert ragad
  • viszálykodik, perlekedik, pöröl, vitáz, vitába száll, debattíroz (régies)
  • síkraszáll, fáradozik, küzd, küzdelmet folytat, vesződik, igyekszik, erőlködik

galiba1

főnév
  • baj, bonyodalom, gond, zavar, kellemetlenség, fennakadás, malőr, kalamitás (régies), nehézség, vesződség, vesződés, hézag, bibi (bizalmas), slamasztika, gubanc (szleng), balhé (szleng), gáz (szleng)

elváltozás

főnév
  • megváltozás, átváltozás, átalakulás, metamorfózis (szaknyelvi), módosulás
  • rendellenesség, deformálódás, deformáció

előképzettség

főnév
  • előképzés, alapismeret, megalapozottság

erősen

határozószó
  • nagyon, felette (választékos), fölöttébb, módfelett, hathatósan, ugyancsak, derekasan, derekasint (tájnyelvi), hevesen, feszt (bizalmas), intenzíve (idegen), istenesen, istenigazában, erőst (tájnyelvi), gyehennamód (tájnyelvi)

függetlenség

főnév
  • szabadság, szuverenitás, önrendelkezés
  • önállóság, independencia (idegen)
  • egyedülállóság

émelyít

ige
  • felkavarja a gyomrát, diszgusztál (régies), undorít, háborít (tájnyelvi)

egyforma

melléknév
  • azonos, ugyanolyan, egyenlő, egyöntetű, egybehangzó, egyazon, egyféle, egyező, megegyező, egybevágó, egal, ekvivalens, uniformis, egykutya, egyarányos (régies), egyded (régies), egyrendű (régies), egyarántos (tájnyelvi), egyfajtú (tájnyelvi), egyhagyási (tájnyelvi), egykorás (tájnyelvi), egymódú (tájnyelvi) Sz: az egyik részeg, a másik tántorog; az egyik ördög, a másik gonosz lélek; egy korpán híznak; egy pórázon futnak; egy ágyban hálnak; egy nyomban járnak; egy húron pendülnek; egy bordában szőtték őket; egyfelé kavarják a kását; egyik gubás, másik subás; egyik kutya, másik eb; egyik dolmányszűr, másik szűrdolmány; egyik bakot fej, másik a rocskát tartja; egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz; egyik kapzsi, másik habzsi; egyik kökény, másik galagonya; egymásnak kezet adhatnak; kezet foghatnak; olyanok, mint a nyúlszar
  • egyenletes, változatlan, egyhangú, unalmas, sablonos, sztereotip (idegen), monoton, látlagos (régies)

esetleges

melléknév
  • adandó, későbbi, lehetséges, elképzelhető
  • bizonytalan, véletlen, véletlenszerű, akcidens (idegen), incidentális (idegen), ötletszerű, alkalmi, akaratlan, rendszertelen, szabálytalan

gabonatermés

főnév
  • mag, gabonaszem
  • kalász