előképzettség szinonimái

főnév
  • előképzés, alapismeret, megalapozottság

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

beszerző

főnév
  • vásárló, vevő, anyagbeszerző, sáfár (régies)

hánykódik, hánykolód

ige
  • dobálja magát, hányja-veti magát, forgolódik, kapálódzik, fetreng, vergődik, küszködik, hentereg, feszeng, kepickél (tájnyelvi), hengereg (tájnyelvi), csöntöszög (tájnyelvi), nyüzgölődik (tájnyelvi)
  • háborog, hullámzik, csapódik, dobálódik, lökődik, taszítódik, hintázik, reng, hányódik, táncol, himbálódzik, imbolyog
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a előképzettség szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

éljenez

ige
  • éltet, köszönt, üdvözöl, vivátoz, bravózik, hurráz, ünnepel, hozsannázik(bizalmas)

disztingvált

melléknév
  • választékos, válogatott, előkelő, finom
  • kifinomult, igényes, ízléses, elegáns, stílusos, illedelmes, jól nevelt

delírium

főnév
  • őrjöngés, eszelősség, önkívület, eksztázis
  • elragadtatás, lelkesültség

centiméter

főnév
  • centi (bizalmas), cm
  • centiméterszalag, mérőszalag, mérőrúd, centi (bizalmas)

elméskedik

ige
  • elménckedik (választékos), szellemeskedik, sziporkázik, poénkodik (bizalmas)

épelméjű

melléknév, főnév
  • épeszű, normális, beszámítható, józan, komplett (bizalmas), értelmes

meghalad

ige
  • megelőz, lehagy, lepipál (bizalmas), lefőz (bizalmas), túlszárnyal, túlmegy, túlhalad, túlnő, túljut, felülmúl, ránő (bizalmas), fölöz (tájnyelvi)
  • nagyobb (valaminél), több (valaminél)
  • túlhalad, elavulttá tesz

beszámít

ige
  • bekalkulál, hozzászámol, belevesz, beleért
  • beletartozik, beleesik, beleértődik
  • (valakinek valamit): betud, jóváír, figyelembe vesz, számon tart, felró, tulajdonít

belvilág

főnév
  • belmagasság, belméret
  • (régies): lelkivilág

bíráskodás

főnév
  • ítélkezés, ítélethozatal, joggyakorlat, törvénykezés, tárgyalás
  • igazságszolgáltatás, jogszolgáltatás, judikatúra (idegen)

erkölcscsősz

főnév
  • erénycsősz, erkölcsbíró, erkölcsprédikátor

fegyelmez

ige
  • nevel, rendszabályoz, reguláz, fenyít, büntet, ráncba szed, kordában tart, kézben tart, féken tart, zaboláz, kordáz (régies), abriktol (régies)
  • üt, ver, páhol (bizalmas), tángál

haj2

főnév
  • (tájnyelvi): héj, burok
  • (régies): kéreg

forma

főnév
  • alak, megjelenés, kinézés, külalak, fizimiska (bizalmas), fizikum, testforma, termet, kép (régies), ábrázat (régies)
  • kiállítás, kivitel
  • mód, módszer, módozat (szaknyelvi), eljárás, stílus, elrendezés, rendszer
  • versforma
  • hangalak (szaknyelvi), megnyilatkozás
  • alakulat (szaknyelvi), alakzat (szaknyelvi)
  • minta, kapta, kaptafa, sablon, keret
  • idom
  • külsőség, előírás, formaság

elöl2

határozószó
  • elül, elölről, elölfelől (tájnyelvi), szemből

elhull

ige
  • elszóródik, kiesik, kipotyog, elpereg
  • (levél, virág): lehull, lepereg
  • (állat): meghal, elesik, elpusztul, kimúlik, megdöglik (durva), felfordul (durva), meggebed (durva)

elvált2

ige
  • (tájnyelvi): felvált (tájnyelvi), kicserél (régies), elcserél

fohászkodik

ige
  • (valakihez): imádkozik, imát mond, folyamodik, sóhajtozik, esedez, esdekel, könyörög
  • (tréfás): káromkodik
  • (régies): óhajtozik, nyög

elpuskáz

ige
  • elront, eltéveszt, elhibáz, bakot lő, elfuserál (bizalmas), elpaccol (bizalmas), eltol (bizalmas), pancsol (szleng), elbazilikáz (bizalmas), elcsellóz (bizalmas), elbaszik (durva)

döbbenetes

melléknév
  • megdöbbentő, megrendítő, elképesztő

emelkedett

melléknév
  • ünnepélyes, fennkölt, fenséges, ünnepi, magasztos, szárnyaló, magasröptű, választékos (stílus), nemes (gondolkodás), méltóságteljes, patetikus
  • (kedv, hangulat): eleven, vidám, önfeledt, virgonc, víg, szertelen, lelkes, lelkesült, örömteli, örömittas, megittasult (választékos), mámoros, felajzott, ujjongó, rózsás

forduló II.

főnév
  • kanyar, kanyarulat
  • fordulás, fordulat
  • (mérkőzésen): szakasz, menet