elterel szinonimái

ige
  • elhajt, elvezet, elirányít, elkerget, elűz, eltérenget (tájnyelvi)
  • eltérít
  • (figyelmet): elvon, eltérít

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

panoráma

főnév
  • körkép, kilátás, látkép, látvány

gyalog II.

melléknév
  • gyalogos, gyalogsági
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elterel szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

előfutam

főnév
  • selejtező, elődöntő

edény

főnév
  • tartály, tároló
  • konyhaedény, főzőedény
  • véredény

donga

főnév
  • duga, kádárfa, bognárfa, dorgafa (tájnyelvi)

császár

főnév
  • (római) cézár, (orosz) cár, (japán) mikádó, (török) szultán, (iráni) sah, (abesszin) négus
  • imperátor, uralkodó
  • (bizalmas): nagymenő (szleng)
  • nagyfőnök (szleng), góré (szleng), parancsnok, fejes (bizalmas), kiskirály
  • (bizalmas): császármetszés

elsajátít

ige
  • megtanul, kitanul, eltanul, betanul, (ismeretet) megszerez, birtokába vesz, befogad, sajátjává tesz, megért, bevág (bizalmas), benyel (szleng), beemel (szleng)
  • elvesz, ellop, elcsen, eltulajdonít, magáévá tesz (tréfás)

est

főnév
  • este, estve (régies), esthajnal (régies), napnyugta, napest (régies), napszállat (régies), napszentület (tájnyelvi), alkony, alkonyat, szürkület
  • estély

megolvas

ige
  • (tájnyelvi): megszámlál, megszámol, összeszámol, számba vesz, kalkulál
  • (tájnyelvi): elolvas, felolvas, végigolvas

bízik

ige
  • bizakodik, hisz, megbízik, remél, reménykedik, biztosra vesz, meg van győződve (valamiről), bizalommal viseltetik, bizodalmazik (régies), bizalmát veti (valamibe), épít (valamire), nem veszti el csüggedését (tréfás)

betud

ige
  • beleszámít, beszámít, számba vesz
  • tekint (valaminek), tulajdonít (valaminek)

borostyán2

főnév
  • borostyánkő, szukcinit (idegen)

évszázados

melléknév
  • százéves, centenáris, szekuláris (idegen)

felfuvalkodott, fölf

melléknév
  • kevély, gőgös, öntelt, önhitt, önelégült, dölyfös, fennhéjázó, kérkedő, beképzelt, elbizakodott, felfújt, nagyképű, szerénytelen, kivagyi, pöffeszkedő, nagymellű, pökhendi, fölényes, duzmadt (tájnyelvi), magahitt (régies), pukkadt (régies)

hangzatos

melléknév
  • nyomatos (régies), szózatos (régies), nagyhangú, hangos, zengzetes, zengő, csengő, érces, telt (hang), visszhangzó, rezonáló, öblös (hang)
  • tartalmatlan, dagályos (választékos), fellengzős, erőltetett, pufogó (frázis) (tájnyelvi), frázisos, tetszetős, bombasztikus

fürdőhely

főnév
  • üdülőhely, fürdő
  • gyógyhely
  • (régies): fürdőház

eltesz

ige
  • elhelyez, elrak, elpakol, elrámol
  • helyrerak, helyretesz, zsebre tesz, zsebre rak, zsebre dug, zsebre vág
  • félretesz, félrerak, elraktároz, tárol, rezervál, megőriz, megzsugorgat (tájnyelvi)
  • befőz, tartósít, elrak, konzervál, besóz
  • eldug, eltüntet, elrejt, elhány, elkever (bizalmas), elpaterol (szleng), elberhel (tájnyelvi), eltökít (tájnyelvi)

elnyúlik

ige
  • elhúzódik, elér, elhat (valameddig) (régies), terjed (valameddig), eltart (valameddig)
  • (valaki valahol): elterül, végignyúlik, eltehénkedik (bizalmas), elterpeszkedik

eredet

főnév
  • származás, deszcendencia (idegen), genezis (idegen), kezdet, kezdőpont, születés, keletkezés, origó (idegen), kialakulás, fajzat (régies), létrejötte (valaminek), létrejövetele (valaminek)
  • forrás, forrásvidék
  • ok, végok, létok

fullánk

főnév
  • furdalék (régies)
  • méregfog
  • sértés, bántás
  • bántódás, keserűség, sértődöttség, sértődés, méreg, tövis, tüske

elvisz

ige
  • átvisz, elhord, elcipel, elvonszol, elhurcol, elfuvaroz, elszállít, eltranszparál (tájnyelvi)
  • elragad, magával ragad
  • ellop, elrabol, elvesz, eltulajdonít, elemel, elcsór (bizalmas)
  • elvezet, elkísér
  • (elemi csapás): elpusztít, tönkretesz
  • (díjat): elnyer, megnyer, megszerez, elér, megkap, hazavisz

egyedül

határozószó
  • egyes-egyedül, magányosan, egymaga, maga, önmagában, egy szál maga, magán (régies), társtalanul, bugafővel (tájnyelvi), egyesben (tájnyelvi), egyesleg (tájnyelvi), árván, visszavonultan, elhagyatottan, elszigetelten, elzárkózva, szólóban (bizalmas), facéran (bizalmas), önállóan, függetlenül Sz: mint az ujjam(valakivel)
  • csak, csakis, csupán, kizárólag, kizárólagosan, magában véve, merőn, pusztán, tisztán, önmagában, csupádon (tájnyelvi)

értékveszteség

főnév
  • értékvesztés, elértéktelenedés, értékcsökkenés, devalválódás (szaknyelvi)

fülbemászó I.

melléknév
  • dallamos, melodikus, behízelgő, kellemes (zene)