császár szinonimái

főnév
  • (római) cézár, (orosz) cár, (japán) mikádó, (török) szultán, (iráni) sah, (abesszin) négus
  • imperátor, uralkodó
  • (bizalmas): nagymenő (szleng)
  • nagyfőnök (szleng), góré (szleng), parancsnok, fejes (bizalmas), kiskirály
  • (bizalmas): császármetszés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

nagyrabecsülés

főnév
  • elismerés, tisztelet, megbecsülés, presztízs, respektus (idegen), reputáció (idegen), méltánylás, méltatás, reverencia (idegen), értékelés

négyzet

főnév
  • négyszög, kvadrát (szaknyelvi)
  • második hatvány
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a császár szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

cégvezető

főnév
  • igazgató, főnök, ügyvezető, menedzser

benső I.

melléknév
  • belső, benti, meghitt, lelki, intim, szívből jövő, kordiális (régies)

beküld

ige
  • beszalaszt, bezavar, bekésztet (tájnyelvi)
  • bead, benyújt, bejuttat, bevitet, felterjeszt
  • beválaszt, delegál

áruraktár

főnév
  • raktár, árucsarnok (régies), áruszín (régies), magazin (régies)
  • diszkont, raktáráruház

condra

főnév
  • cafat, rongy
  • kurva (durva), lotyó (durva), riha (választékos), könnyű nőcske (pejoratív), prostituált, ribanc (durva), utcalány, ringyó (durva), rima (tájnyelvi), riherongy (tájnyelvi), cemende (tájnyelvi), cafka (durva), sandra (tájnyelvi)

dehogynem

kötőszó
  • de, de igen, dehogyisnem, dehogysem (tájnyelvi)

körülötte

határozószó
  • körös-körül, körötte, közelében, környékén, közel, körben, körüle (tájnyelvi)

affektál

ige
  • szenveleg, kényeskedik, finomkodik, finnyáskodik, ceremóniázik, kéreti magát, negédeskedik (régies)
  • színlel, tettet, pózol, megjátssza magát, negélyez (régies)

aláhúz

ige
  • kiemel, hangsúlyoz, nyomatékosít, kidomborít, súlyt helyez (valamire), felhívja a figyelmet (valamire)
  • megjelöl

dialektus

főnév
  • nyelvjárás, tájszólás, tájnyelv, idióma (idegen)

egyformán

határozószó
  • azonosan, egyenlően, egyforma mértékben, ugyanúgy, egyaránt, egyezőleg, ugyanazonképp, egyféleképpen, egyféleképp, egyenlőképpen, egyenlőképp, egyként (választékos), egyképpen (régies)
  • szintúgy, aránylag (tájnyelvi), egyformálag (tájnyelvi), hasonlóan, hasonlóképpen, hasonlóképp, igazságosan, testvériesen

feled

ige
  • felejt, mellőz, hanyagol

eltérít

ige
  • kitérít, elfordít
  • (szándékától): eltántorít, elállít (tájnyelvi)
  • (figyelmet): elvon, elterel

csatangol

ige
  • csavarog, kószál, kóborol, kódorog, barangol, vándorol, tévelyeg, kóricál (tájnyelvi), csalinkázik, csamangol (tájnyelvi), csatrangol (tájnyelvi), lórász (tájnyelvi), bolyong, bódorog (tájnyelvi), tekereg, járkál, jár-kel, mászkál, császkál, lődörög, lóg (valahol) (bizalmas), bumlizik (bizalmas), ődöng, őgyeleg, cselleng, bitangol (tájnyelvi), flangál (bizalmas), flangíroz (régies), ténfereg Sz: jár, mint a garabonciás (régies); bolyong, mint a vadludak

büszke

melléknév
  • önérzetes, magabiztos, öntudatos, magabízó (választékos)
  • (valakire, valamire): nagyra van (valamivel), dagad a büszkeségtől
  • kevély, gőgös, dölyfös, rátarti, rátartós (tájnyelvi), hetyke, kivagyi, fennhéjázó, felfuvalkodott, pökhendi, karót nyelt, nyársat nyelt, arrogáns, hencegő, felvágós, elbizakodott, pöffeszkedő, nagymellű, hivalkodó, kérkedő, beképzelt, önelégült, önhitt, öntelt, fölényes, leereszkedő, nagyképű, páváskodó, elbízott, begyes (tájnyelvi), kitarti (tájnyelvi), gangos (tájnyelvi) Sz: a bíró kocsisa sem kevélyebb nála; feltartja az orrát, mint a zámolyi borjú; fenn hordja a fejét; fenn van a lován, létrát kell tenni melléje, hogy leszállhasson; kevély, mint a kanpáva; kevély, mint a pulykakakas; nagy mellel van; neki a bíró is csak fitty; nem hajlik a dereka; rátartja magát, mint a mécs; úgy feszít, mint két malac egy zsákban
  • (régies): délceg, nyalka, kényes (tájnyelvi)
  • emelkedett, magasztos, méltóságteljes, fenséges, fejedelmi, uralkodói, fennkölt
  • nagyratörő, nagyralátó

csoroszlya

főnév
  • ekevas, szántóvas (régies), ekekés, lemezvas, csótár (tájnyelvi)
  • vénasszony, banya, satrafa, szipirtyó (pejoratív), boszorkány, sárkány, hárpia, szatyor (durva), skatulya (bizalmas), tarattyú (durva), vénvetrece (tájnyelvi)

elsődleges

melléknév
  • első, legelső, eredeti, első fokú, ősi, alapvető, kezdeti, kiinduló, kiindulási, közvetlen, elemi, primer (idegen), lényeges, legfontosabb, legfőbb, vezető, leglényegesebb, jelentős, sarkalatos, elsőrendű, elsőrangú

csepű

főnév
  • kóc, kenderkóc, lenkóc

beront

ige
  • berobban, berobog, berohan, bevágódik, bevágtat, beviharzik
  • (régies): betör, bezúz, beüt, belyukaszt, beszakít

csücsök

főnév
  • vég, végződés, csúcs, csúp (tájnyelvi), csűcs (tájnyelvi)
  • sarok, szöglet, zug, zugoly (tájnyelvi)

eltántoríthatatlan

melléknév
  • tántoríthatatlan, állhatatos, szilárd, rendületlen, rendíthetetlen, megingathatatlan, rezolút (régies), hajlíthatatlan, hajthatatlan, eltökélt, elszánt, konok