bízik szinonimái

ige
  • bizakodik, hisz, megbízik, remél, reménykedik, biztosra vesz, meg van győződve (valamiről), bizalommal viseltetik, bizodalmazik (régies), bizalmát veti (valamibe), épít (valamire), nem veszti el csüggedését (tréfás)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

terített

melléknév
  • megrakott

odabenn

határozószó
  • odabent, ott benn, odabe (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a bízik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

besétál

ige
  • beballag, beslattyog (bizalmas), bebaktat, beséfindál (tájnyelvi)
  • befárad
  • (csapdába): beleesik

áthajózik

ige
  • átszel, átvitorlázik, átevez

ármány

főnév
  • fondorlat, fondorkodás, fondorság (régies), cselszövés, szövevény, cselszövény (régies), csel, intrika, áskálódás, mesterkedés, machináció (bizalmas), összeesküvés, aknamunka, mószerolás (szleng)

affektál

ige
  • szenveleg, kényeskedik, finomkodik, finnyáskodik, ceremóniázik, kéreti magát, negédeskedik (régies)
  • színlel, tettet, pózol, megjátssza magát, negélyez (régies)

bevett

melléknév
  • elterjedt, túlnyomó, általános, szokásos, megszokott, elfogadott, meghonosodott, hagyományos, bevezetett, divatos, elismert, konvencionális, közhasználatú, közkeletű, begyökerezett, meggyökeresedett, megrögzött, rögzült, megcsontosodott, jóváhagyott, kipróbált

büntet

ige
  • megbüntet, fenyít, sújt, megbírságol, szankcionál (idegen)

kínos

melléknév
  • fájdalmas, fájó, fájós, bántó, gyötrelmes, gyötrő, éles, heves, kínzó
  • fárasztó, fáradságos, nehéz, vesződséges, kimerítő, keserves, nyomorúságos
  • kellemetlen, kényelmetlen, kényes, zavaró, nyugtalanító, nyomasztó, feszélyező, kényszerű, aggályos, szorult (helyzet), alkalmatlan, peníbilis (idegen), zsenáns (idegen), zsenánt (bizalmas)

cigánykodik

ige
  • rimánkodik, kunyerál, alkudozik
  • hízeleg, törleszkedik
  • (tájnyelvi): veszekszik, civakodik, perlekedik

csókolódzik, csókoló

ige
  • puszilkodik (bizalmas), puszilódzik (bizalmas), csőröz (bizalmas), csőrözik (bizalmas), csőrikézik (bizalmas), nyalakodik (pejoratív), smárol (szleng), smacizik (szleng), kisszel (szleng), kacsalódzik (tájnyelvi), apolkózik (tájnyelvi)
  • szerelmeskedik, ölelkezik

emlékeztető

főnév
  • feljegyzés, jegyzet, memorandum (szaknyelvi), elaborátum (idegen)
  • figyelmeztető, mementó

elcsavar

ige
  • elfordít, elforgat, elteker
  • elzár
  • elferdít, eltorzít

bizonyítvány

főnév
  • bizonylat, igazoló irat, tanúsítvány, bizonyságlevél (régies), tanúlevél (régies), papír (bizalmas), írás
  • értesítő, oklevél, bizi (bizalmas), végbizonyítvány, index, diploma, anyaszomorító (szleng), bizonyhitvány (szleng), mérgesítő (szleng), szamárkönyv (szleng), szamárpasszus (szleng)
  • (régies): bizonyság, bizonyíték

bérel

ige
  • bérbe vesz, kölcsönöz, kölcsönvesz, kivesz, árendál (régies), aboníroz (régies), prenumerál (régies), szubszkribál (régies)

bőszült

melléknév
  • bősz, dühödt, dühöngő, ádáz, esztelen, féktelen, fékevesztett
  • tomboló, vad

ékszer

főnév
  • ékkő, drágakő, igazgyöngy, ékmű (régies), ékesség (régies), boglár, kösöntyű (régies), násfa (régies), ragyogvány (régies), csecsebecse, cicoma, smukk (bizalmas), fux (szleng)
  • bizsu, divatékszer

boksz1

főnév
  • ökölvívás, öklözés, bunyó (szleng)

átölel

ige
  • megölel, átkarol, átfog, körülfog, körülölel, körülvesz, átkulcsol, átfon, körülfon, karjába szorít, karjába zár, megszorít, magához szorít, általfog (régies), általkulcsol (régies), nyakába borul, keresztülölel (tájnyelvi)

bunda

főnév
  • prém, szőrme, szőrzet, irha, gyapjú, gerezna
  • szőrmekabát, szőrmebunda, ködmön, suba, guba
  • (tréfás): haj, bozont
  • panír, bevonat
  • (bizalmas) (sportban): összejátszás, csalás, szélhámosság, megvesztegetés
  • (szleng): szeméremszőrzet, fanszőrzet, muff (szleng)

elborzaszt

ige
  • megijeszt, megrémít, megdöbbent, elrettent, megfélemlít, megriaszt, elképeszt