elszigetel szinonimái

ige
  • elkülönít, eltorlaszol, elrekeszt, izolál, elzár, elválaszt, szeparál, elbarikádoz, elhatárol, kiközösít, bojkottál, lokalizál (szaknyelvi), korlátoz, megszorít, körülhatárol, különválaszt, leválaszt, lekapcsol, befagyaszt

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tökfőzelék

főnév
  • tökkáposzta (tájnyelvi), szeméremcsuszpájz (tájnyelvi)

helyénvaló

melléknév
  • helyes, jogos, indokolt, megokolt, megalapozott, szükséges, értelmes, ésszerű
  • illő, odaillő, találó, idevágó, alkalmas, megfelelő
  • méltányos
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elszigetel szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elnyomott

melléknév
  • leigázott, sanyargatott, kizsákmányolt, eltiport, eltaposott, alávetett
  • (érzés, gondolat): tudatalatti (szaknyelvi), tudattalan, öntudatlan, önkéntelen, elfojtott

dühít

ige
  • dühösít, haragít, haragra gerjeszt, megharagít, mérgesít, méregbe hoz, felingerel, bőszít, idegesít, provokál, zaklat, háborgat, felcukkol (szleng), vadít, felhúz (szleng), cikiz (bizalmas), bepöccent (szleng), bepipásít (szleng), dühbe hoz, hergel, felpaprikáz Sz: fejébe kergeti a vért; csípi a csőrét
  • (valakit valami): bosszant, bánt

dogmatikus

melléknév
  • merev, hajthatatlan, vaskalapos, ellentmondást nem tűrő, doktrinér

csali

főnév
  • csalétek, maszlag (bizalmas), csele (tájnyelvi), étető (tájnyelvi)
  • (kártyában) alsó

elpazarol

ige
  • eltékozol, elprédál, elherdál, elkölt, elszór, szétszór, elveszteget, eldőzsöl, elfecsérel, ellumpol, megzenésít (tréfás), elkótyavetyél, eltivornyáz, elpocsékol, elver, elpotyáz (bizalmas), elpenget (szleng), elmuzsikál (szleng), eltapsol (szleng), elkecsékel (tájnyelvi), elfityol (tájnyelvi), elpacsél (tájnyelvi), elemészt (tájnyelvi) Sz: ebek harmincadjára ad; eblébe vet; farkára hág (valaminek); farkaskaszára jut (valami); kidobja a pénzt az ablakon; kimegy a vagyona a hátán; puffra ver; seggére ver (durva); végére jár (valaminek)

érzelmi

melléknév
  • affektív (idegen), emfatikus, emocionális (idegen), szentimentális, indulati, lelki

megmutatkozik

ige
  • meglátszik, feltárul, feltűnik, megjelenik, láthatóvá válik, előbukkan, kibontakozik, manifesztálódik (idegen), megnyilvánul
  • nyilvánvalóvá válik, kiderül, bebizonyosodik

bírálat

főnév
  • kritika, kifogás, kifogásolás, helytelenítés, rosszallás, ledorongolás (bizalmas), lerántás (bizalmas), levágás (bizalmas)
  • méltatás, műbírálat, recenzió (szaknyelvi), ismertetés, értékelés, elemzés

betegeskedik

ige
  • gyöngélkedik, nyavalyog, szenved, nyavalyáskodik, kínlódik, sínylődik, kornyadozik, gunnyaszt, bágyadozik (tájnyelvi), bajlódik (tájnyelvi), döglődik (durva), göthösködik (tájnyelvi), nyomja az ágyat, rossz bőrben van, rossz színben van Sz: benne van a fene, mint az őszi malacban; gyenge lábon áll az egészsége

boncol

ige
  • (testet): felnyit, felvág, szétvág, szétdarabol
  • boncolgat, elemez, analizál (szaknyelvi), vizsgál, kutat, fürkész, tanulmányoz, szemügyre vesz, szemrevételez, részletez, bonckés alá vesz (választékos)

étkeztetés

főnév
  • kosztoltatás (bizalmas), ellátás, élelmezés

felesleges, fölösleg

melléknév
  • hiábavaló, szükségtelen, haszontalan, célszerűtlen, nélkülözhető, elhagyható, kihagyható, mellőzhető, indokolatlan, fölös, fölöznekes (tájnyelvi), meddő, hasztalan, kárba veszett, céltalan, értelmetlen, oktalan, blank (szleng) Sz: annyit ér, mint döglött lovon a patkó; Dunába víz; eső után köpönyeg; fára arany hártyát; hajpor a zsíros hajon; ötödik kerék; pajkos ifjúnak a bölcs tanácsadás; pusztába kiáltott szó; tarisznyára lakat

handlé

főnév
  • ószeres, régiségkereskedő

fuvaroz

ige
  • szállít, szállítmányoz, transzportál (idegen), fuvarol (tájnyelvi), szekerez (régies), talicskázik
  • (valakit): visz, kocsiztat, kísér

elszórakozik

ige
  • mulat, elmulat, eljátszik, kedvét tölti

elmondhatatlan

melléknév
  • kimondhatatlan, nagyfokú, mérhetetlen

épületszárny

főnév
  • traktus (bizalmas), épületrész, toldalék, ála (idegen)

frakció

főnév
  • csoport, pártcsoport, klikk (pejoratív)
  • (szaknyelvi): elegy, halmaz

elválasztójel

főnév
  • kötőjel

éget

ige
  • felgyújt, meggyújt, feléget, leéget, felperzsel, kiéget, eltüzel, elemészt, hamvaszt
  • lemarat, marat
  • (nap): barnít, süt, tűz, perzsel, pörköl, pirít
  • mar, csíp, körmöz (tájnyelvi)
  • (szleng): zavarba hoz, cikiz (szleng), lebőget (szleng)(szleng)

ernyedt

melléknév
  • lankadt, fáradt, elerőtlenedett, erőtlen, erejét vesztett, elcsigázott, kimerült, enervált, bágyadt, gyenge, lagymatag, pilledt (tájnyelvi), tikkadt, tottyadt (tájnyelvi)
  • petyhüdt, megereszkedett, lottyadt
  • (tájnyelvi): elnyűtt, kopott, vásott, foszladozó

futball

főnév
  • labdarúgás, focizás (bizalmas), foci (bizalmas)
  • futball-labda, focilabda, labda, laszti (bizalmas), foci (bizalmas), pöttyös (bizalmas), bőrlabda, bőr, bőrgolyó (tájnyelvi), bogyó (szleng), bőrbogyó (szleng)