elhagyott szinonimái

melléknév
  • elhagyatott, társtalan, magányos, magára hagyott, magára maradt, kitett, lelenc, talált, árva
  • kóbor, bitang, gazdátlan, elárvult, elhanyagolt (állat)
  • lakatlan, néptelen, üres, kihalt, kietlen, puszta, élettelen, uratlan (régies)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

zár1

ige
  • bezár, csuk, betesz, berekeszt
  • reteszel, rigliz, kulcsol, lakatol
  • befejez, bevégez
  • záródik, csukódik
  • (magába zár): befogad

tapogató

főnév
  • csáp, tapogatószerv (szaknyelvi), antenna (szaknyelvi), érzőcsáp, érzőszarv (régies), tapintyú (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elhagyott szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elájul

ige
  • ájulásba esik, elalél (választékos), összeesik, összerogy, összecsuklik, összenyaklik, kollabál (idegen), elnehezül (tájnyelvi), ledübben (tájnyelvi), eszméletét veszti, bekómál, elhal (tájnyelvi) Sz: elsötétül előtte a világ; összecsuklik, mint a colstok

csődület

főnév
  • tömeg, tolongás, csoportosulás, összesereglés, sokaság, sokadalom, gyülekezés, tumultus

csibész

főnév
  • csirkefogó, gazember, gazfickó, gézengúz, kópé, himpellér, imposztor (régies), pernahajder, pokolravaló, jómadár, jó firma, kapcabetyár, ebadta, máriásadta (tájnyelvi), ganef (szleng), gauner (bizalmas), mihaszna, semmirekellő, senkiházi, lókötő, aszfaltbetyár, lacibetyár (tájnyelvi)
  • (gyerek): rosszaság, rosszcsont, rosszposztó, ördögfióka, ördögfattya (tájnyelvi), utcagyerek, utcakölyök, anyaszomorító, kutyanáció (tájnyelvi), ebugatta (tájnyelvi)

borona2

főnév
  • (tájnyelvi): gerenda, épületfa
  • (tájnyelvi): deszkakerítés

elernyed

ige
  • elerőtlenedik, elgyöngül, ellazul, ellankad, eltikkad, elbágyad, elpilled, elkókad, elzsibbad, ellanyhul
  • belohad, elsenyved, elsorvad
  • (tájnyelvi): szétfoszlik, szétfeslik, szétszakadozik, elmállik, lettyed (tájnyelvi), elritkul (tájnyelvi)

elrendez

ige
  • rendbe rak, rendbe szed, helyére tesz, rendbe hoz, eligazgat, összerendez, elalkalmasgat (tájnyelvi), csinosít
  • sorba rak, osztályoz, csoportosít
  • (ügyet): elsimít, tisztáz, megvilágít, megold, elintéz, nyélbe üt, eligazít, helyrepofoz (bizalmas), helyrehoz, megbeszél, egybehangol, elápolgat (tájnyelvi)

második

számnév
  • másod (régies)

beijed

ige
  • megijed, megrémül, megriad, begyullad (bizalmas), bekakál (bizalmas), berezel (bizalmas)

bauxit

főnév
  • alumíniumérc

belterület

főnév
  • belváros, városközpont, centrum

eltekint

ige
  • mellőz, figyelmen kívül hagy, fütyül (valamire, valakire), oda se bagózik (valamire) (szleng)
  • lemond (valamiről), eláll (valamitől), renunciál (régies)(valamihez)

esetlen

melléknév
  • idétlen, félszeg, nehézkes, bumfordi, suta, kétbalkezes, ügyetlen, sete-suta, trampli (durva), csámpás, buszma (tájnyelvi), balkezes, idomtalan, otromba, ormótlan

gulyásleves

főnév
  • bográcsgulyás

fenyegetődzik, fenye

ige
  • fenyeget, fenekedik (régies), acsarog, acsarkodik

elhalálozik

ige
  • meghal, elhuny, eltávozik, eltávozik az élők sorából, elhal (régies), halálát leli, kiadja a lelkét, elköltözik a másvilágra, elmegy (bizalmas), jobblétre szenderül (bizalmas), elpihen (választékos), exitál (szaknyelvi)

ejtőzik

ige
  • (bizalmas): pihen, sziesztázik (bizalmas), lazít, emészt (szleng)

eloszt

ige
  • feloszt, szétoszt, kioszt, osztályoz, adagol, kiadagol, megfelez, felparcelláz, kiporcióz, elosztályoz (tájnyelvi), elarányoz (tájnyelvi)
  • ütemez

felújul, fölújul

ige
  • felelevenedik, feléled, feltámad
  • (választékos): megújhodik, megújul

elkártyáz

ige
  • eljátszik, elveszteget, elveszít

csücsök

főnév
  • vég, végződés, csúcs, csúp (tájnyelvi), csűcs (tájnyelvi)
  • sarok, szöglet, zug, zugoly (tájnyelvi)

előrejön

ige
  • előjön, előlép, előbújik

fennhatóság

főnév
  • felsőbbség, fensőbbség, felségjog, szupremácia (szaknyelvi), főhatalom (régies), főuraság (régies)
  • uralom, hatalom, irányítás, autoritás (idegen), rendelkezés