elájul szinonimái

ige
  • ájulásba esik, elalél (választékos), összeesik, összerogy, összecsuklik, összenyaklik, kollabál (idegen), elnehezül (tájnyelvi), ledübben (tájnyelvi), eszméletét veszti, bekómál, elhal (tájnyelvi) Sz: elsötétül előtte a világ; összecsuklik, mint a colstok

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ölt

ige
  • szúr, bök, varr
  • fűz, befűz
  • kidug, nyújt, kiölt
  • (ruhát): felvesz, magára vesz, belebújik, felhúz

terápia

főnév
  • orvoslás, kezelés, gyógykezelés, gyógymód, gyógyítás, kúra
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elájul szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

effektív

melléknév
  • valóságos, meglevő, tényleges
  • hatásos, hathatós, hatékony
  • (régies): jelenlegi, mostani

cselekedet

főnév
  • cselekvés, tett, faktum (régies), aktus, akció, működés, művelet, eljárás, cselekmény, ténykedés, viselkedés, lépés, erőfeszítés, erőkifejtés, fáradság, törekvés, mutatvány, remeklés, bravúr, véghezvitel, cselekvény (régies), tétemény (régies), tét (régies), tétel (régies)

citera

főnév
  • (tájnyelvi): tambura

bicsérdista

melléknév, főnév
  • vegetáriánus, vegetárius, nyerskosztevő

egység

főnév
  • egységesség, összetartozás, integritás (idegen), unió, szintézis
  • tömörülés, együvé tartozás, összetartozás
  • összhang, harmónia, egyezés, egyetértés
  • mértékegység
  • formáció (szaknyelvi), képződmény, alakzat, (katonai) alakulat
  • elem, összetevő, komponens (szaknyelvi), tényező, alapelem, részleg, tag

ellép

ige
  • meglép, elmegy, elkotródik, meglóg (bizalmas), ellóg (bizalmas), kereket old, olajra lép (szleng)
  • elhalad, elvonul

lúd

főnév
  • liba, pile (tájnyelvi), pipe (tájnyelvi), zsiba (tájnyelvi), bizsi (tájnyelvi), buriska (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): vadliba, vadlúd

balog

melléknév
  • balkezes, balos, balogsuta (tájnyelvi)
  • ügyetlen, suta, kétbalkezes
  • félszeg

átvezet

ige
  • keresztülvezet, átvisz, keresztülvisz, átvezérel, átkísér
  • (út, híd): átmegy (valamin, valahova), átvisz
  • áttesz, átmásol, átír

befér

ige
  • belefér, becsúszik, bemegy, belemegy, beleillik, átfér, betér (tájnyelvi), beletér (tájnyelvi), eltér (tájnyelvi), elfér, megfér (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): belekerül, belejut

elődöntő

főnév
  • előmérkőzés

én II.

főnév
  • ego (idegen), egyéniség, személyiség

gazdasszony

főnév
  • háziasszony, családanya
  • kulcsárné (régies), házvezetőnő

felnő, fölnő

ige
  • megnő, felnövekszik, felserdül, felcseperedik, felnőtté válik, cseperezik (tájnyelvi), felgingárodik (tájnyelvi), megiperedik (tájnyelvi), felsúdul (tájnyelvi), felterem (tájnyelvi), kifejlődik
  • kivirul, kivirágzik
  • felnevelkedik Sz: veri az anyja tolla; kinőtt az Isten markából; benőtt a feje lágya; nem lehet már az ágy alá dugni; liba volt, most lúd; nem játszik már dióst

elámul

ige
  • ámulatba esik, elbámul, elálmélkodik, meglepődik, elcsodálkozik, meghókonyodik (régies), elhülemedik (tájnyelvi), ámolyog, elképed, elhűl

ebédidő

főnév
  • ebédszünet, déli szünet, delelő (tájnyelvi)
  • dél, délidő

elhíresztel

ige
  • elterjeszt, kikürtöl, szétkürtöl, világgá kürtöl, kihirdet, kikiabál, közhírré tesz, nyilvánosságra hoz, fűnek-fának elmond, kibeszél, kipletykál (bizalmas), széttrombitál (bizalmas), kifecseg, dobra ver, kidobol, kiharangoz (tájnyelvi), kipublikál (régies), kivulgál (régies)

feliratkozik, fölira

ige
  • jelentkezik, benevez, bejegyezteti magát, előjegyezteti magát

elegancia

főnév
  • választékosság, ízlésesség, tetszetősség, kifinomultság, jólöltözöttség, szépérzék, stílusosság, sikk (bizalmas)
  • csín (régies), csiszoltság, simaság

csészealj

főnév
  • tálca, tányérka, kistányér
  • ufó, repülő csészealj

elkezdődik

ige
  • megkezdődik, elindul, indul, beköszönt (választékos), megindul, beindul, kezdetét veszi, megered, elered

felmenő, fölmenő II.

főnév
  • ős, előd