fennhatóság szinonimái

főnév
  • felsőbbség, fensőbbség, felségjog, szupremácia (szaknyelvi), főhatalom (régies), főuraság (régies)
  • uralom, hatalom, irányítás, autoritás (idegen), rendelkezés

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tarsoly

főnév
  • táska, kézitáska, tarisznya, lóding (régies)
  • pénztárca, erszény

összehajt2

ige
  • teker, göngyölít, összegöngyöl, összerétel (tájnyelvi), összegöngyölít, hajtogat, rétegez, behajt
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a fennhatóság szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

felmenő, fölmenő II.

főnév
  • ős, előd

erdőgazdaság

főnév
  • erdészet, erdőgazdálkodás, erdőművelés, fakitermelés, erdőkitermelés

emancipáció

főnév
  • emancipálás, egyenjogúsítás, felszabadítás

élgárda

főnév
  • élcsapat, elit, színe-java, avantgárd (régies)

feltápászkodik, fölt

ige
  • felkel, felkászálódik (bizalmas), felcsámpászkodik (régies), felkászmárog (tájnyelvi), felkecmerkedik (tájnyelvi), lábra kel (régies)

fővonal

főnév
  • főút, elsőrendű vasút (szaknyelvi), nagyvasút, magisztrálvonal (régies)
  • gerincvezeték, trönk (szaknyelvi)

nyakék

főnév
  • nyaklánc, nyakravaló, kösöntyű (régies), collier (választékos)
  • gyöngysor, gyöngyfüzér

díszmenet

főnév
  • díszfelvonulás, diadalmenet
  • díszlépés, vigyázzmenet

délutáni

melléknév
  • ebéd utáni (bizalmas)

archeológia

főnév
  • régészet, régiségtan

durmol

ige
  • (bizalmas): alszik, húzza a lóbőrt, szunyál (szleng), szundít, szendereg, kummant (tájnyelvi)

függőágy

főnév
  • függágy (régies), hamac (régies), hamak (régies), hintaágy

gyanakodik, gyanaksz

ige
  • gyanút táplál, gyanúsít, gyanít, gyanúba fog, gyanúperrel él, gyanúskodik (tájnyelvi)
  • tamáskodik, bizalmatlankodik, rossz sejtelmei vannak(valaki iránt)

izzadság

főnév
  • verejték, veríték, sudor (szaknyelvi), lucsok (bizalmas), lacsak (tájnyelvi), loncs (tájnyelvi), izzadmány (régies), transzspiráció (szaknyelvi)
  • tajték, hab (állaté)
  • pára, kicsapódás, lecsapódás

hideglelés

főnév
  • hidegrázás, hidegláz, lázroham, láz, hidegmenés (tájnyelvi), diderláz (régies)
  • fázás, reszketés, vacogás, remegés, borzongás, didergés
  • harmadnapos hideglelés, malária, váltóláz, mocsárláz (régies)

fenséges

melléknév
  • magasztos, lenyűgöző, felmagasztosult, emelkedett, felemelő, fennkölt, dicső (választékos), mennyei, magasságos (régies), szárnyaló, magasröptű, monumentális, elsőrangú, elsőrendű, fejedelmi, impozáns, grandiózus (választékos), szublimis (választékos), nagyszerű, bámulatos, felséges

felkészül, fölkészül

ige
  • készülődik, késztelődik (tájnyelvi), előkészül, hozzákészül, összeszedi magát, nekigyürkőzik, felvértezi magát (valami ellen), megteszi a szükséges lépéseket, nekivetkőzik, köpi a markát, fegyverkezik (tájnyelvi)
  • tanul

folyamat

főnév
  • procedúra, eljárás
  • lefolyás, menet, sor, alakulás, történés

henger

főnév
  • cilinder, hengerdob, dob, görgő, gurgula (régies)
  • tekercs, guriga

feudum

főnév
  • hűbérbirtok, birtok, gazdaság

erőteljes

melléknév
  • életerős, erős, izmos, fejlett, edzett, erődús (régies), robusztus, erőtől duzzadó, markos (tájnyelvi), kisportolt, szívós(bizalmas)
  • energikus, dinamikus, lendületes, tetterős, tevékeny, aktív, agilis, serény, eleven, élénk, markáns, határozott, hathatós, nagyfokú, nyomatékos

fortélyos

melléknév
  • cseles, furfangos, ravasz, leleményes, csalafinta, elmés, agyafúrt, körmönfont, ravaszkodó, dörzsölt (bizalmas), csavaros észjárású, találékony, gógyis, fineszes (szleng), fifikás (bizalmas), trükkös (bizalmas), faramuci (bizalmas), firnyákos (szleng)

hiányosság

főnév
  • hiba, hézag, kivetnivaló, baj, csonkaság, fogyatékosság, szépséghiba, zavar, probléma, hátrány, gyengeség, elégtelenség, visszásság, elmaradottság, lakúna (idegen), defektus (idegen)
  • (régies): hiány