eleped szinonimái

ige
  • belepusztul, emészti magát, elsenyved, elsorvad, elfogy (régies), megaszik (régies), meghal
  • vágyakozik, sóvárog

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

émelyeg

ige
  • háborog, kevereg (tájnyelvi), kavarog (tájnyelvi)
  • émelyedik, felfordul a gyomra, felkavarodik a gyomra, hányingere van, undorodik

megkopaszt

ige
  • letollaz, lecsupaszít, lekopoz (tájnyelvi), megkoppoz (tájnyelvi), megköpeszt (tájnyelvi), megtép (régies), megmelleszt (tájnyelvi), megtisztít, megpucol (bizalmas)
  • lenyír, levág, megnyír, lekopaszt
  • (bizalmas): kifoszt, kiforgat, megrövidít, megrabol, meglop, kizsebel, kisemmiz, kizsigerel (választékos), kipucol (szleng), kirabol, kirámol, kipakol (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a eleped szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egyoldalúság

főnév
  • egyenetlenség, aszimmetrikusság (idegen), egyenlőtlenség
  • elfogultság, részrehajlás, igazságtalanság, méltánytalanság, szubjektivitás (idegen), parcialitás (idegen), tendenciózusság (idegen)
  • egysíkúság, egyhangúság, unalmasság, színtelenség

csipkebogyó

főnév
  • csipkerózsabogyó, hecserli (tájnyelvi), hecsedli (bizalmas), hecsepecs (tájnyelvi), hecse (tájnyelvi)

csavaranya

főnév
  • anyacsavar, mutter (szaknyelvi), anya (bizalmas), csavarbiztosíték

bohém I.

főnév
  • (bizalmas): művészlélek, művészember, művész

elbódít

ige
  • eltompít, megrészegít, mámorosít, elkábít, érzéstelenít
  • megbűvöl, elvarázsol, elbájol, megigéz, megbabonáz
  • elaltat, narkotizál (szaknyelvi)

előle

határozószó
  • tőle

malter

főnév
  • habarcs, vakolat

becsap

ige
  • becsuk, bevág, bezuppant (tájnyelvi), bedördít (tájnyelvi)
  • behajít, bedob
  • (eső): behatol, beesik, betódul, beárad, bevág, bever
  • rászed, félrevezet, ámít, bebolondít, beugrat, kifog (valakin), felültet (bizalmas), áthintáz (szleng), átvág (szleng), lóvá tesz, bolonddá tesz, áprilist járat (valakivel), megcsal, megkárosít, megrövidít, becsábít (tájnyelvi), bekefél (tájnyelvi), bekavarint (tájnyelvi), bekormoz (tájnyelvi), eláltat (tájnyelvi), kifírundcvancigol (bizalmas), átdob (szleng), átkúr (durva), átráz (bizalmas), átejt (bizalmas), átver (bizalmas), bebóvliz (szleng), bedűt (szleng), beetet (szleng), befírol (szleng), belógat (szleng), bepaliz (bizalmas), kidribliz (szleng), kistrinyáz (szleng), megfirkál (szleng) Sz: áprilist járat (valakivel); átvág, mint szart a palánkon (durva); beadja a maszlagot; beköti a szemét; bolondot járat (valakivel); csőbe húz; elküld az erdőbe (szleng); falhoz állít (szleng); hályogot húz a szemére; hídba tesz (szleng); huszonnyolcra vesz (szleng); kiszedi a szeme szőrét; leüt a lábáról; lúddá tesz; mézesmadzaggal megköt; palira vesz (szleng); port hint a szemébe; vízre visz
  • (tájnyelvi): bevakol
  • (állatot): bekerget, behajt, beterel
  • (régies): beront, betör, beüt, befordul, betér

balsejtelem

főnév
  • félelem, szorongás, aggodalom, balérzet (régies)

beleér

ige
  • belenyúlik, belelóg, belecsüng
  • (tájnyelvi): beér, megérkezik

elrendel

ige
  • előír, utasít, megparancsol, meghagy, megszab, kiszab, kiró, rendelkezik, meghatároz, végez, kimér, vezényel, utasítást ad, statuál, elkormányoz (régies), lelkére köt, érvénybe léptet, kötelez, kimond

érkezik

ige
  • megérkezik, megjön, eljut, eljön, közeledik, érkezőben van
  • ráér (valamire)

gondolkodás, gondolk

főnév
  • elmélkedés, kontempláció (régies), töprengés, mérlegelés, megfontolás, meditáció, fejtörés, gondolatfűzés, számítgatás, tervezgetés, spekuláció, okoskodás, rágódás
  • észjárás, gondolkodásmód, eszmerendszer

feltekint, föltekint

ige
  • felnéz, felpillant, felemeli szemét, felemeli tekintetét, felveti tekintetét

éles

melléknév
  • borotvaéles, kifent, kiélezett, megélezett, megélesített Sz: éles, mint a borotva
  • heves, sajgó, kínzó, égető, maró, szaggató, hasogató, intenzív, akut
  • metsző, csípős, erős, hideg, dermesztő, friss, kemény
  • süvöltő, fülsiketítő, fülsértő, velőtrázó, harsány, rikoltó, visító
  • markáns, határozott
  • vakító, kápráztató
  • kíméletlen, könyörtelen, bántó, epés, pikírt (bizalmas), gúnyos, szarkasztikus (választékos), metsző (gúny)
  • (pillantás): szúrós, átható

egyfajta

melléknév
  • egyféle, egyforma, egyfajtú (tájnyelvi), egységes
  • bizonyos, valamilyen, valamifajta, valamiféle

ellenszegül

ige
  • ellenáll, ellentmond, szembeszegül, szembehelyezkedik, szembeszáll, ujjat húz (valakivel), visszautasít, megtagad, tiltakozik
  • visszaszól, felesel, akaratoskodik, makacskodik, megmakacsolja magát, nyakaskodik, berzenkedik

félrenevel

ige
  • elkényeztet, elront, elnevel

elgyalogol

ige
  • elmegy, elsétál, elballag, elkutyagol, elzarándokol

csontképződés

főnév
  • csontosodás, ossificatio (szaknyelvi), oszteogenezis (szaknyelvi)

elnyel

ige
  • bekap, lenyel
  • (föld, víz): magába zár, eltemet
  • (sötétség): eltakar, beburkol
  • (hangot): elnyom, túlharsog
  • felszív, abszorbeál (szaknyelvi)
  • (vállalkozás pénzt): felemészt

felszökik, fölszökik

ige
  • felugrik, felszökken, felpattan
  • feltör, előtör, felbuzog, kilövell, kibugyog, magasra csap, egekig csap
  • (láz): felmegy, felemelkedik, felszalad, magasra szökik, magasra ugrik