dicsőít szinonimái

ige
  • magasztal
  • áld, bálványoz, istenít, glorifikál (választékos), dicshimnuszokat zeng, dicsér, tömjénez

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

hívószám

főnév
  • telefonszám, szám, kapcsolási szám

karakter

főnév
  • jellem, hajlam, természet, alaptermészet, lelkialkat
  • jelleg, jellegzetesség, sajátosság, jellemző vonás
  • egyéniség, jellemszilárdság, lelkierő
  • (szaknyelvi): írásjel, betű, leütés
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a dicsőít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csördül

ige
  • csörren, zörren, zördül

bosszúálló

melléknév
  • bosszúszomjas, bosszúvágyó, engesztelhetetlen, kíméletlen, könyörtelen, kérlelhetetlen

bódulat

főnév
  • bódultság, kábultság, kábulat, mámor, szédület, zsibbadtság
  • eszméletlenség

beerősít

ige
  • beleerősít, bever, beszorít, beleszorít, rögzít, beépít, beleilleszt, beszerel, beágyaz

dél

főnév
  • délidő, ebédidő

egy-kettő I.

számnév
  • egy-két, néhány, egynéhány, pár, egypár

leányvállalat

főnév
  • fiók, fiókrészleg, filiálé (régies), filia (idegen)

anyós

főnév
  • napa (tájnyelvi), napamasszony (tájnyelvi), másikanyó (tájnyelvi)

álmélkodik

ige
  • ámuldozik, ámul, bámul, elcsodálkozik, ámul-bámul, csodálkozik, meglepődik, száját tátja, elképed, elhűl, hüledezik, eláll a szeme-szája, ásingol (tájnyelvi), csábélkodik (tájnyelvi) Sz: egyik ámulatból a másikba esik

árvaház

főnév
  • menhely, gyermekmenhely, gyermekotthon, csecsemőotthon, lelencház (régies)

éktelenkedik

ige
  • díszeleg (pejoratív), ékeskedik (pejoratív), dísztelenkedik, csúfoskodik, csúnyálkodik (tájnyelvi)

ellenőriz

ige
  • kontrollál, felülvizsgál, felülbírál, egybevet, szondáz, szemügyre vesz, felügyel, felvigyáz, meóz, rovancsol (szaknyelvi), igazoltat, tesztel, kipróbál, cenzúráz (szaknyelvi)
  • átnéz, tanulmányoz, revideál, inspiciál (régies), utánanéz
  • lenyomoz, lekáderez, utánanéz, priorál (szaknyelvi)

figyelmes

melléknév
  • éber, gondos, előrelátó, szemes, vigyázó, ügyelő, elővigyázatos, körültekintő, vigiláns (régies), figyelmetes (tájnyelvi)
  • udvarias, előzékeny, tapintatos, szíves, kuláns (régies)

explozíva

főnév
  • (szaknyelvi): zárhang (szaknyelvi)

diétázik

ige
  • fogyókúrázik, fogyókúrát tart, fogyaszt, fogyizik (bizalmas), fogyózik (bizalmas)

csoportosít

ige
  • elrendez, rendszerez, osztályoz, feloszt, besorol, rangsorol, fajtáz (régies), kategorizál, szétválogat, kartotékol (szaknyelvi), elkülönít, szortíroz (bizalmas), skatulyáz (pejoratív), aggregál (szaknyelvi), gruppíroz (régies)

ébred

ige
  • serken, ocsúdik, ébredezik, eszmél, felmozzan (régies), felérez (tájnyelvi), feleszmél, felébred, magához tér, émed (régies)
  • felriad, felijed
  • feléled, életre kel, újjáéled, feltámad, támad, megújul

eszményít

ige
  • idealizál, poétizál (idegen), felmagasztal, felemel, szépít

dohány

főnév
  • bagó, burnót (régies), tubák (régies), kapadohány, ördög tömjénje (régies), cigaretta (bizalmas)
  • (szleng): pénz, pénzmag, guba (szleng), lóvé (szleng), korpa (szleng), suska (szleng), lé (szleng), zseton (szleng), steksz (szleng), mák (szleng), zsozsó (szleng), mani (szleng)

brekeg

ige
  • kuruttyol, vartyog, kvartyog (tájnyelvi), kvákog (tájnyelvi)
  • (szleng): beszél, karattyol, böfög, kaffog, pampog

egyedülálló

melléknév
  • magányos, társtalan, elhagyott, elhagyatott, árva, egyes, szóló, különálló, elkülönült, facér (bizalmas), nőtlen, özvegy, agglegény, elszigetelt, izolált, szeparált Sz: se kutyája, se macskája
  • példátlan, páratlan, ritka, sajátos, sajátságos, különös, különleges, eredeti, kivételes, hasonlíthatatlan, párját ritkító, példa nélkül való, rendkívüli, felülmúlhatatlan, utolérhetetlen, szokatlan, tüneményes, minden képzeletet felülmúló, fantasztikus, speciális, unikális (idegen)

evidencia

főnév
  • nyilvánvalóság, bizonyosság, alapigazság
  • nyilvántartás