elcsen szinonimái

ige
  • ellop, elidegenít, eltulajdonít, elsinkófál (bizalmas), kölcsönvesz (tréfás), elszed, eloroz, elcsór (szleng), elemel, meglógat (bizalmas), elcsízel (tájnyelvi), elsuvaszt (tájnyelvi), elcsakliz (bizalmas), megcsap (szleng), meglovasít (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

jegykendő

főnév
  • mátkakendő (tájnyelvi), jegykeszkenő (tájnyelvi)

hallgatóság

főnév
  • közönség, vendégkoszorú, publikum, nyilvánosság, jelenlevők
  • diákság, diáksereg
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elcsen szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egyéni

melléknév
  • szubjektív, individuális, egyedi, magán-, privát, saját, személyes, személyi, alanyi
  • eredeti, sajátos, sajátságos, originális, jellegzetes, karakterisztikus, speciális, specifikus, különös, különleges, szokatlan, rendkívüli, öntörvényű, autonóm

cserkész2

főnév
  • (régies): erdőőr, nyomkereső, kutató, cirkáló
  • kiscserkész

csalafinta

melléknév
  • ravasz, fortélyos, furfangos, furmányos (tájnyelvi), agyafúrt, csavaros eszű, csavaros észjárású, fondor (választékos), fondorlatos, ördöngös, cseles, huncut, elmés, fifikás (bizalmas), trükkös (bizalmas), hóhem (bizalmas), macher (bizalmas), bogáncseszű (tájnyelvi), csalavér (tájnyelvi), cselefendi (tájnyelvi)

bizony II.

melléknév
  • bizonyos (régies)

ékes

melléknév
  • díszes, dekoratív, szép, gyönyörű, tetszetős, pompás, csinos, takaros, cifra, cicomás, cikornyás, dali (régies), deli (régies), csecsés (régies), diszélyes (régies), ékességes, hímes (régies), sujtásos, sallangos
  • nagyszerű, ragyogó, eklatáns, ékesszóló

elnyer

ige
  • megkap, elér, kivív, meghódít, hatalmába kerít, birtokba vesz, magáévá tesz, megszerez, kiérdemel, megnyer, (díjat) elvisz(valamitől)

magatehetetlen

melléknév
  • tehetetlen, jótehetetlen (régies), élőhalott, cselekvőképtelen, cselekvésképtelen
  • (pejoratív): mamlasz, gyámoltalan, ügyetlen

bárdolatlan

melléknév
  • modortalan, neveletlen, udvariatlan, tapintatlan, kulturálatlan, műveletlen, faragatlan, csiszolatlan, pallérozatlan, gyalulatlan (régies), közönséges, parlagi, alpári, útszéli, vulgáris, pórias, falusi, parasztos, durva, nyers, barbár, otromba, mucsai (durva), tahó (bizalmas), tuskó (bizalmas), bunkó (bizalmas)

báb

főnév
  • bábu, marionett, bábfigura, figura
  • (tájnyelvi): játékbaba, baba
  • divatbábu, divatbáb
  • sakkfigura, sakkbábu
  • tekebáb, baba

beismerés

főnév
  • bevallás, megvallás, vallomás, elismerés, konfesszió (régies)

előrejön

ige
  • előjön, előlép, előbújik

épület

főnév
  • építmény, objektum, ház, létesítmény

gerenda

főnév
  • szálfa, szelemen, gyámfa, ászok, támfa, dúc, cölöp, architráv (szaknyelvi), blána (tájnyelvi), oszlop, konzol
  • mestergerenda
  • keresztgerenda
  • (szleng): elégtelen, egyes, karó (bizalmas), cuka (bizalmas), pejkó (tréfás), dákó (szleng), dugó (szleng), fúró (szleng), horog (szleng), kampó (szleng)

felró, fölró

ige
  • felír, feljegyez, ráró, belevés, rovással megjelöl, fölmetsz (régies)
  • nyilvántart
  • számlájára ír, terhére ró, szemére vet, szemére hány, hibáztat, vádol, terhel

elcsodálkozik

ige
  • elképed, elbámul, elámul, elálmélkodik, meglepődik, eldívánkodik (tájnyelvi), meghökken, elhűl, nagyot néz, csodálkozik, álmélkodik Sz: tátva marad a szája; eláll szeme-szája; szeme-szája tátva marad a csodálkozástól; eláll a lélegzete; leesik az álla; elbámul, mint a pap tehene a jégen

egyáltalán

határozószó
  • tulajdonképpen, voltaképpen, egyáltalában, egyáltaljában (tájnyelvi), egyáltalján (tájnyelvi), egyáltalján fogva (tájnyelvi)
  • (tagadásban): korántsem, közel sem, éppenséggel nem, a világért sem, a világ minden kincséért sem, semmi pénzért

elképzelhető

melléknév
  • hihető, lehetséges, valószínű, megvalósítható, keresztülvihető, használható, ésszerű, elgondolható

felmentés, fölmentés

főnév
  • mentesítés, mentesség, diszpenzáció (idegen)
  • felmentvény
  • feloldozás, abszolúció (szaknyelvi), bűnbocsánat, megbocsátás
  • tisztázás, igazolás
  • felszabadítás, megszabadítás

életfogytiglan

határozószó
  • élethossziglan, élethosszig, halálig

csipetke

főnév
  • csipedett (tájnyelvi), csipegetett (tájnyelvi), csipicsusza (tájnyelvi), szaggatott (tájnyelvi), körmöncsipi (tájnyelvi)

ellentmond

ige
  • ellenszegül, szembeszáll, tiltakozik, megkontráz, ellenvet, óvást emel, kétségbe von, vitat, ellenkezik, ellenáll, opponál (szaknyelvi), affektál (tájnyelvi), megcáfol, visszautasít
  • felesel, visszabeszél, visszaszól, visszapofázik, replikázik
  • eltér, elüt, különbözik, meghazudtol

félreérthetetlen

melléknév
  • egyértelmű, világos, nyilvánvaló, érthető, magától értetődő, szemmel látható, kétségtelen, kétségbevonhatatlan, megkérdőjelezhetetlen, félremagyarázhatatlan, vitathatatlan, bizonyos, leplezetlen, kézenfekvő, szembeszökő, szembetűnő, határozott, csalhatatlan, tevőleges (régies), igenleges (régies), kategorikus, szabatos, pontos, egyenes, evidens