egyáltalán szinonimái

határozószó
  • tulajdonképpen, voltaképpen, egyáltalában, egyáltaljában (tájnyelvi), egyáltalján (tájnyelvi), egyáltalján fogva (tájnyelvi)
  • (tagadásban): korántsem, közel sem, éppenséggel nem, a világért sem, a világ minden kincséért sem, semmi pénzért

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

mellvéd

főnév
  • védőfal, védfal (régies), palánk, sánc, front, párkány, homlokzat, védőkorlát, bástyavéd
  • parapet (idegen)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyáltalán szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dohos

melléknév
  • dohszagú, nyirkos, penészes, levegőtlen, áporodott, dohodt (tájnyelvi), kotuszagú (tájnyelvi), rekkent (tájnyelvi), büdös, nehéz szagú
  • idejétmúlt, divatjamúlt, elavult, avatag

címer

főnév
  • címerpajzs, jelvény, embléma, armális (régies)
  • (régies): cégér, cégtábla, címtábla
  • jelkép, ismertetőjel
  • (kukoricáé): zászló, bokréta (tájnyelvi)

búza

főnév
  • gabona, kenyérgabona, élet (tájnyelvi), triticum (szaknyelvi)

bérenc

főnév
  • csatlós, lakáj (pejoratív), zsoldos (pejoratív), uszályhordozó (régies), komornyik, fullajtár, csahos (pejoratív), szekértoló, mameluk (régies)

durván

határozószó
  • körülbelül, hozzávetőlegesen, megközelítően, nagyjából, jóformán, cirka (bizalmas)
  • bárdolatlanul, embertelenül, sértőn, nyersen, vadul, gorombán, keményen, kíméletlenül, tapintatlanul

elgázosít

ige
  • légneműsít (szaknyelvi), porlaszt (szaknyelvi)
  • szellent, fingik (durva)

leszerepel

ige
  • felsül, leég (bizalmas), megbukik, levizsgázik (pejoratív), lebőg (bizalmas)

átló

főnév
  • átmérő, átszegő, átfogó, diagonális, általmenő (régies)

aszal

ige
  • szárít, megszárít, elhervaszt, elfonnyaszt, megfonnyaszt, szikkaszt, száraszt (tájnyelvi)

baklövés

főnév
  • melléfogás, tévedés, hiba, balfogás (választékos), kisiklás, gikszer (bizalmas), ügyetlenség, ballépés, botlás, tapintatlanság, elszólás, baki (bizalmas), elnézés, meggondolatlanság, blamázs, malőr (bizalmas), blama (bizalmas), fals, gaff (régies)

elkábít

ige
  • elaltat, narkotizál (szaknyelvi), eltompít, elérzéstelenít, elbódít, elálmosít, megrészegít, elzsongít
  • rabul ejt, elbűvöl, megigéz, elszédít, megbolondít, megbabonáz, elbájol, elvakít, elkápráztat, elcsavarja a fejét
  • befolyásol, meghülyít (bizalmas), beetet (szleng), levesz a lábáról
  • megzavar, fejébe száll

elszomorodik

ige
  • elszontyolodik, elkomorul, elhagyja magát, magába roskad, reményét veszti, elkedvetlenedik, letörik, lekonyul, elkeseredik, bánkódik, elbúsul, kesereg, búsong, búslakodik, emészti magát, elfancsalodik (tájnyelvi), elkompolodik (tájnyelvi), elkuncsorodik (tájnyelvi), elszompolyodik (tájnyelvi), megfelhőzik (tájnyelvi), elkámpicsorodik, kétségbe esik, elszorul a szíve

friss

melléknév
  • fürge, élénk, eleven, mozgékony, serény, sebes, gyors, fürgenc (tájnyelvi), firgenc (tájnyelvi), virgonc
  • lendületes, erőteljes, energikus, dinamikus
  • korán kelő
  • üde
  • üdítő, élénkítő, hűvös, tiszta
  • új, újdonsült, új keletű, mai, minapi, mostani, idei, korszerű, a legutóbbi, recens (idegen)
  • (növény): zsenge, fiatal
  • gyors ütemű

feldühödik, földühöd

ige
  • megdühödik, felindul, felbőszül, felingerlődik, felhördül, felidegeskedik, feldühödik, dühbe jön, dührohamot kap, dühöng, megharagszik, haragra lobban, haragra gerjed, tűzbe jön, felmérgesedik, elfogja a méreg, elönti a méreg, méregbe gurul, méregbe jön, dühbe gurul, begorombul, begerjed (szleng), megvadul, felháborodik, felbosszankodik, megbolondul, felmérgelődik, megmérgesedik, felhergelődik, felheccelődik (bizalmas), felhúzódik (bizalmas), kiborul (bizalmas), felfortyan, felpaprikázódik, meggubolyodik (tájnyelvi), begőzöl (szleng), bepipul (szleng), bepöccen (szleng), berág (szleng), bezsong (szleng), begurul (szleng), bepörög (szleng) Sz: elveszti a fejét; felmegy a cukra (bizalmas); kijön a béketűréséből; elönti az epe; felforr a vére; felforr az epéje; felforr az agyvize (szleng); felkapja a vizet (szleng); felrottyan, mint a forró kása; meggyullad a szösz a fejiben; felmegy a pumpája (szleng); elönti a vörös köd (szleng); rájön az ötperc (bizalmas); feljön a fejvize; vörös lesz a feje; lila lesz a feje; hülyét kap

egybeolvad

ige
  • összeforr, összeolvad, összefolyik, összemosódik, összekeveredik, összevegyül, egyesül, összekapcsolódik, összeáll, összevonódik, összenő, összetapad, összetömörül, hozzátapad, hozzáragad, egybeömlik, beletorkollik
  • összeszövetkezik, fuzionál, összefog, egyesül, társul

disszertáció

főnév
  • értekezés, tanulmány, doktori értekezés, dolgozat

elcsitul

ige
  • elhalkul, elcsendesedik, elhallgat
  • elcsendesedik, elhal, elenyészik, alábbhagy, elpihen
  • lecsillapul, lecsillapodik, megnyugszik, csihad (tájnyelvi)

feketeség

főnév
  • sötétség, homály, szürkeség
  • gyász

egykettőre

határozószó
  • sebbel-lobbal, sebtében, sebtiben, rögvest, hamar, hamarjában, tüstént, azonnal, rögtön, haladéktalanul, üstöllést (tájnyelvi), hirtelen, gyorsan, ripsz-ropsz, íziben (tájnyelvi), ukmukfukk (bizalmas), mirniksz dirniksz (régies), késedelem nélkül, tétovázás nélkül, mindjárást (tájnyelvi), ájucvájra (tájnyelvi), egykettőben (tájnyelvi)

cukordinnye

főnév
  • sárgadinnye

élesít

ige
  • élez, fen, megfen, köszörül, csiszol, hegyez

felcsíp, fölcsíp

főnév
  • fölemel, felmarkol
  • felmar, felhólyagosít
  • (szleng): megismerkedik (valakivel), felszed (valakit) (bizalmas)
  • (pénzt): kap, felvesz, szerez, zsebre vág