elbukik szinonimái

ige
  • (tájnyelvi): megbotlik, elbotlik, elesik, hasra esik, elvágódik, elterül, elborul, eldől
  • vereséget szenved, alulmarad, kudarcot vall, veszít
  • (játékból) kiesik
  • megbukik, elhasal
  • (tájnyelvi): elesik (valamitől), csalódik, pórul jár
  • megesik, teherbe esik
  • (régies): alábukik, alámerül

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

alapvonás

főnév
  • jellemvonás, sajátság, karakterisztikum (idegen), jellegzetesség

megélénkül

ige
  • felélénkül, fellelkesül, felbuzdul, nekihevül, tűzbe jön(bizalmas)
  • meggyorsul, felgyorsul, nekilendül, megelevenedik, felpezsdül, megpezsdül, feléled
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elbukik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egyedül

határozószó
  • egyes-egyedül, magányosan, egymaga, maga, önmagában, egy szál maga, magán (régies), társtalanul, bugafővel (tájnyelvi), egyesben (tájnyelvi), egyesleg (tájnyelvi), árván, visszavonultan, elhagyatottan, elszigetelten, elzárkózva, szólóban (bizalmas), facéran (bizalmas), önállóan, függetlenül Sz: mint az ujjam(valakivel)
  • csak, csakis, csupán, kizárólag, kizárólagosan, magában véve, merőn, pusztán, tisztán, önmagában, csupádon (tájnyelvi)

csereberél

ige
  • cserél, kicserél, váltogat, cserébe ad, ad-vesz, kereskedik, nyerészkedik, csencsel (szleng), seftel (régies), csakliz (régies), cserebugál (tájnyelvi), sinkófál (tájnyelvi), tücsölődik (tájnyelvi)

csakis

határozószó
  • csak, csupán, kizárólag, pusztán, mindössze
  • hogyne, persze, természetesen, tényleg, csakugyan

bíz

ige
  • (valakire valamit): rábíz, megbíz (vkit vmivel)
  • meghatalmaz, felhatalmaz, megkér, ráruház (valakire valamit), hárít, áthárít
  • (vkire, vmire bízza magát): ráhagyatkozik

éjjeliedény

főnév
  • éjjeli, bili (bizalmas), bimbili (bizalmas), serbli (bizalmas), trónus (tréfás), bigyó (tájnyelvi), cukál (tájnyelvi), cserép (tájnyelvi), kékedény (tájnyelvi)

elnémul

ige
  • elhallgat, elszótlanodik, elcsendesedik, befogja a száját (bizalmas), torkán akad a szó, megkukul (bizalmas), megszűnik (szleng) Sz: takarékra teszi magát (szleng), hallgat, mint a csuka

magánúton

határozószó
  • egyénileg, privátim (választékos), külön-külön, személyesen
  • bizalmasan, titokban

barát1

főnév
  • jóbarát, cimbora, társ, szövetséges, pajtás, kenyeres pajtás (tájnyelvi), pajti (bizalmas), cimbi (bizalmas), bajtárs (régies), kenyeres (régies), puszipajtás (pejoratív), drusza (tájnyelvi), kebelbarát, bratyi (bizalmas), atyafi (tájnyelvi), koma (tájnyelvi), amigó (szleng), haver (szleng)
  • szerető, partner, pár, kedves, szerelmes, élettárs, társ, vőlegény, udvarló, lovag (bizalmas), gavallér (régies), hódoló (régies), tisztelő, imádó (régies), fiúja (valakinek), sráca (valakinek) (szleng), hapsija (valakinek) (szleng)

azonkívül

határozószó
  • továbbá, azonfelül, amellett, ráadásul, sőt még, még hozzá, mi több, tetejében, másfelől, mellékesen, valamint, egyébként, különben

behűt

ige
  • lehűt, jegel, bejegel, jégre tesz, befrissel (tájnyelvi)

előnytelen

melléknév
  • hátrányos, kedvezőtlen, káros, haszontalan, eredménytelen, meddő, sikertelen, hiábavaló, fölösleges, alkalmatlan
  • improduktív, ráfizetéses, veszteséges, gazdaságtalan, deficites
  • kellemetlen, taszító

építkezik

ige
  • (házat) épít, építtet
  • (valamiből): tanul, okul, töltekezik

gépjárművezető

főnév
  • gépkocsivezető, sofőr, magánautós, autós, vezető, úrvezető (régies), pilóta (bizalmas)
  • (kezdő): mazsola

félrehall

ige
  • félreért, elért, félremagyaráz, eltájolja magát (szleng)

elcsábít

ige
  • elszédít (bizalmas), behálóz, meghódít, elbolondít, elcsavarja a fejét (valakinek), magába bolondít, levesz a lábáról (valakit), elkap (szleng), ujja köré csavar, megejt (tájnyelvi)
  • elcsal, elbolondít
  • elszeret, elhódít, elszipkáz (szleng), elvarnyúz (szleng), lecsap a kezéről (szleng)

éghajlat

főnév
  • klíma, égöv, égalj (régies), zóna, földöv (régies)
  • időjárás

elkapar

ige
  • (tájnyelvi, bizalmas): eltemet, elföldel, elás, elhantol, elkotor (régies)
  • elvermel

fellendülés, föllend

főnév
  • fejlődés, előretörés, javulás, lendület, felvirágzás, virulás, felemelkedés, haladás, előrejutás, növekedés, bővelkedés, konjunktúra (szaknyelvi), prosperitás (szaknyelvi)

élés

főnév
  • létezés, élet, fennmaradás
  • (régies): étel, élelem, élemény (régies), eledel, eleség, étek, ennivaló
  • (tájnyelvi): gabona, búza, élet (tájnyelvi)

csináltat

ige
  • készíttet, gyártat
  • dolgoztat, végeztet

ellenőrző II.

főnév
  • ellenőrző könyv, index, ellenem őrző (bizalmas), árulkodó (bizalmas), jegytár (bizalmas), szálkatartó (bizalmas), szamárpasszus (szleng), szamárkönyv (szleng)

felpróbál, fölpróbál

ige
  • hozzámér, hozzáilleszt