felpróbál, fölpróbál szinonimái

ige
  • hozzámér, hozzáilleszt

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

képzavar

főnév
  • katakrézis (szaknyelvi)

tájnyelv

főnév
  • nyelvjárás, dialektus (szaknyelvi), tájszólás
  • népnyelv
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a felpróbál, fölpróbál szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

feled

ige
  • felejt, mellőz, hanyagol

élvezhetetlen

melléknév
  • fogyaszthatatlan, ehetetlen, se íze, se bűze, kellemetlen, éldelhetetlen (régies)
  • unalmas

elsőszülött

főnév, melléknév
  • legidősebb, majoreszkó (régies), örökös, trónörökös (tréfás)

elbitangol

ige
  • (tájnyelvi): eltéved, elkóborol, elcsavarog, elkalandozik, elkószál, elszéled
  • (tájnyelvi): elpazarol, eltékozol, elveszteget, elfecsérel

félkegyelmű

melléknév, főnév
  • félbolond, félnótás, félcédulás, féleszű, esztelen, félkotyó (tájnyelvi), kótyagos, dilis, tökkelütött, gyengeelméjű, ütődött, hibbant, kretén, taszított eszű (régies), hülye, bárgyú, idióta, agyalágyult, imbecillis (szaknyelvi), tökéletlen, együgyű, fajankó, bamba, gügye, stupid, sügönye (bizalmas), gyagya, tabajdok (tájnyelvi), tüttyő (tájnyelvi), neszes (tájnyelvi), nettelke (tájnyelvi), bimbula (tájnyelvi), böszme (tájnyelvi), bedákos (tájnyelvi), bösztöhő (tájnyelvi), düddő (tájnyelvi)
  • bolond, eszelős, tébolyodott, szenilis

fogpiszkáló

főnév
  • fogvájó, fogfa (tájnyelvi)

nekrológ

főnév
  • gyászbeszéd, búcsúztató, búcsú, megemlékezés, emlékbeszéd, gyászjelentés, halotti beszéd

daróc

főnév
  • posztó, kendervászon, condra (tájnyelvi)

csorbít

ige
  • csonkít, csorbát ejt
  • csökkent, kisebbít, sért, gyengít, károsít, megrövidít, megnyirbál, korlátoz, devalvál (idegen), csempít (tájnyelvi)

alulmarad

ige
  • veszít, veszt, vereséget szenved, kudarcot vall, kikap (bizalmas)

díszkíséret

főnév
  • eszkort (régies)
  • slepp (bizalmas)

forr

ige
  • fő, lobog, zubog, zuhog, gyöngyözik, bugyborékol, bugyog, buzog (régies), habzik, pezseg, hólyagot vet, bizseg (tájnyelvi), lohog (tájnyelvi), bruhézik (tájnyelvi)
  • erjed
  • forrong, fortyonkodik (régies), zajdul (régies)
  • mérgelődik, haragszik, dühöng

góbé

főnév
  • székely (ember)

intézkedik

ige
  • utasít, dönt, döntést hoz, rendelkezik, rendel, elrendel, rendet teremt, irányít, dirigál, eligazít, statuál, parancsolgat, diszponál (szaknyelvi), odahat, megszab, eljár, beavatkozik, lép

hazátlan

melléknév
  • hontalan, otthontalan, földönfutó, bujdosó, hazavesztett (régies), üldözött, száműzött, sehonnai, ágrólszakadt, hajléktalan, csavargó (pejoratív), jöttment Sz: ott van hazája, hol a tarisznyáját szögre akasztják; se országa, se hazája

félreállít

ige
  • félretesz, sarokba tesz, szögre akaszt
  • levált, mellőz, kitesz, meneszt, kirúg (bizalmas), kivág, kiszorít, kitúr, kisemmiz, talonba rak (bizalmas), skartba tesz (bizalmas), hidegre tesz (bizalmas)

felbőszít, fölbőszít

ige
  • dühbe hoz, dühbe gurít, zabossá tesz, felhergel, feldühít, felháborít, felmérgesít, felhúz, felpaprikáz, haragra gerjeszt, megharagít, feltüzel, felidegesít, felpiszkál, megvadít

fetreng

ige
  • hánykolódik, hánykódik, dobálja magát, hányja-veti magát, vergődik, vonaglik, dénfereg (régies), dölöngőzik (régies)
  • forgolódik, hentereg, hempereg, fentereg (tájnyelvi), hengereg (tájnyelvi)
  • heverészik, lustálkodik, döglik (tájnyelvi)

hátborzongató

melléknév
  • félelmetes, rémületes, rémítő, szörnyű, ijesztő, kísérteties, borzalmas, borzasztó, dermesztő, iszonyú, iszonyatos, lidérces, hajmeresztő, vérfagyasztó, vérfagylaló (régies), vészjósló

feltartóztat, föltar

ige
  • feltart, visszatart, hátráltat, hátratart, alkalmatlankodik, akadályoz, gátol, késleltet, visszahúz, megakaszt, megállít, késtet (tájnyelvi), hátráztat (tájnyelvi), útját állja, felfog (támadást)

emigrál

ige
  • kivándorol, száműzetésbe megy, elköltözik, kimenekül, elbujdosik (régies), áttelepül, disszidál

fizikai

melléknév
  • testi, kézi, kétkezi
  • materiális, konkrét, érzékelhető, természeti, világias, anyagi, tárgyi, valóságos, anyagelvű

hazakísér

ige
  • hazavezet, hazakezel (tájnyelvi), hazaduvaszt (tájnyelvi), hazakísért (tájnyelvi)