éjjeliedény szinonimái

főnév
  • éjjeli, bili (bizalmas), bimbili (bizalmas), serbli (bizalmas), trónus (tréfás), bigyó (tájnyelvi), cukál (tájnyelvi), cserép (tájnyelvi), kékedény (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

énekegyüttes

főnév
  • dalegyüttes, kórus, kar, énekkar, dalárda, dalkör (régies), dalkar (régies)

elapad

ige
  • kiapad, kimerül, kiaszik, csökken, elfogy
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a éjjeliedény szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dzseki

főnév
  • lemberdzsek, anorák

csatahajó

főnév
  • hadihajó, cirkáló, romboló

címke

főnév
  • cédula, jegy, árujegy, szelvény, felirat, védjegy, márka, jelzés, bélyeg, embléma, gyári jel, vignetta, etikett (régies), bárca, devise (régies)

bevasal

ige
  • (pénzt) (bizalmas): kierőszakol, kicsikar, kizsarol, kikényszerít, kiprésel
  • behajt, visszaszerez
  • (tájnyelvi): megpatkol
  • (tájnyelvi): megbilincsel

egyezkedik

ige
  • tárgyal, tanácskozik, megbeszél, értekezik, alkudozik, paktál (régies), negociál (régies), egyezik (régies)

ellenállás

főnév
  • szembehelyezkedés, ellenszegülés, szembeszegülés, oppozíció (szaknyelvi), berzenkedés, torzonkodás (régies), ellenvetés, dac, durcálkodás, makacskodás, ellenkezés, rezisztencia (szaknyelvi), engedetlenség, szófogadatlanság, fegyelemsértés
  • felkelés, lázadás, lázongás, forrongás, zendülés
  • védekezés, defenzíva (szaknyelvi)
  • védettség, szívósság, edzettség, ellenállóképesség, immunitás
  • (elektromos) sönt (idegen)

lomtár

főnév
  • kamra, szerszámkamra, kamara (tájnyelvi), sufni (bizalmas), fülke, kacattár (bizalmas), cajgram (tájnyelvi), csetres (tájnyelvi), limbus (idegen), rumpelkammer (idegen)
  • (szleng): szertár, romtár (szleng)

bagózik

ige
  • dohányzik, cigarettázik, füstöl (bizalmas), cigizik (bizalmas), staubol (szleng), spanglizik (szleng)

átruházás

főnév
  • ráruházás, átengedés

becsavar

ige
  • belecsavar, belecsavaroz, becsavaroz, besrófol, belesrófol
  • (hajat): felcsavar, beteker, felteker, berak
  • begöngyöl, belegöngyöl, belegöngyölget, betakar, betakargat, beburkol, bebugyolál, becsomagol, bepólyál, bebagyulál (tájnyelvi), bebónyál (tájnyelvi), bebókáz (tájnyelvi)
  • befásliz, bekötöz

elnevezés

főnév
  • névadás, keresztelés, elkeresztelés, megnevezés, megjelölés
  • név, nevezet (régies), szóhasználat, megnevezés

embertelen

melléknév
  • kíméletlen, kegyetlen, könyörtelen, brutális, irgalmatlan, inhumánus (idegen), lelketlen, érzéketlen, szívtelen, rideg, kemény szívű, kőszívű, állatias, bestiális, nérói (választékos), szadista, embernyúzó
  • (régies): dísztelen, paraszt
  • nyomorúságos, megalázó, borzalmas, borzasztó, rettenetes, rettentő, szörnyű, szörnyűséges, förtelmes, gyalázatos, gyötrelmes, cudar, komisz

galoppozik

ige
  • vágtat, vágtázik, száguld
  • fut, rohan

felköszöntő, fölkösz

főnév
  • áldomás, köszöntő, pohárköszöntő, tószt
  • gratuláció

ejt

ige
  • hullat, hullajt, pottyant, potyogtat, perget, heppent (tájnyelvi)
  • (vadat): fog, leterít, lelő, lepuffant
  • (foglyot): elfog, megfog, kézre kerít, elcsíp, nyakon csíp, fülön fog, fülön csíp, kaptivál (idegen)
  • (vmilyen helyzetbe): hoz, juttat
  • (hangot): artikulál, kimond, mond, képez, kiad
  • szakít (valakivel), otthagy, elhagy, kiadja az útját, dob (szleng), lekoptat (szleng), lepasszol (szleng) leléptet (bizalmas), megszabadul (valakitől) (valakivel)

dúlt

melléknév
  • feldúlt, izgatott, zilált, zaklatott, magából kikelt

elhagy

ige
  • (valakit): otthagy, eltávozik (valakitől)
  • (iskolát, állást): kikerül (valahonnan), kimegy (valahonnan), eljön (valahonnan)
  • szakít (valakivel), faképnél hagy, dob (valakit) (szleng), ejt (valakit) (szleng)
  • magára hagy, sorsára hagy, cserbenhagy
  • (elhagyja magát): elhanyagolja magát
  • abbahagy, felhagy (valamivel)
  • mellőz, elmellőz, kihagy, átugrik (valamit), átsiklik (valamin)
  • elveszít, elhány, elszór
  • túljut (valamin)
  • megelőz, lehagy, maga mögé utasít, elhúz (valakitől)

felháborító, fölhábo

melléknév
  • megdöbbentő, megrendítő, gyalázatos, szégyenletes, szégyenteljes, botrányos, megbotránkoztató, vérlázító, vérforraló, égbekiáltó, tűrhetetlen, kibírhatatlan, elviselhetetlen, borzasztó, kiállhatatlan, utálatos, förtelmes

elbukik

ige
  • (tájnyelvi): megbotlik, elbotlik, elesik, hasra esik, elvágódik, elterül, elborul, eldől
  • vereséget szenved, alulmarad, kudarcot vall, veszít
  • (játékból) kiesik
  • megbukik, elhasal
  • (tájnyelvi): elesik (valamitől), csalódik, pórul jár
  • megesik, teherbe esik
  • (régies): alábukik, alámerül

csendőrség

főnév
  • katonai rendőrség, zsandárság (régies)

elítél

ige
  • megbüntet, elmarasztal
  • hibáztat, helytelenít, rosszall, kifogásol, kárhoztat, nehezményez, ellenez, tiltakozik, elutasít, megvet, pálcát tör (valaki felett), megbélyegez, leszól, bírál, kritizál

félkegyelmű

melléknév, főnév
  • félbolond, félnótás, félcédulás, féleszű, esztelen, félkotyó (tájnyelvi), kótyagos, dilis, tökkelütött, gyengeelméjű, ütődött, hibbant, kretén, taszított eszű (régies), hülye, bárgyú, idióta, agyalágyult, imbecillis (szaknyelvi), tökéletlen, együgyű, fajankó, bamba, gügye, stupid, sügönye (bizalmas), gyagya, tabajdok (tájnyelvi), tüttyő (tájnyelvi), neszes (tájnyelvi), nettelke (tájnyelvi), bimbula (tájnyelvi), böszme (tájnyelvi), bedákos (tájnyelvi), bösztöhő (tájnyelvi), düddő (tájnyelvi)
  • bolond, eszelős, tébolyodott, szenilis