élés szinonimái

főnév
  • létezés, élet, fennmaradás
  • (régies): étel, élelem, élemény (régies), eledel, eleség, étek, ennivaló
  • (tájnyelvi): gabona, búza, élet (tájnyelvi)

éles szinonimái

melléknév
  • borotvaéles, kifent, kiélezett, megélezett, megélesített Sz: éles, mint a borotva
  • heves, sajgó, kínzó, égető, maró, szaggató, hasogató, intenzív, akut
  • metsző, csípős, erős, hideg, dermesztő, friss, kemény
  • süvöltő, fülsiketítő, fülsértő, velőtrázó, harsány, rikoltó, visító
  • markáns, határozott
  • vakító, kápráztató
  • kíméletlen, könyörtelen, bántó, epés, pikírt (bizalmas), gúnyos, szarkasztikus (választékos), metsző (gúny)
  • (pillantás): szúrós, átható

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

galambdúc

főnév
  • galambház, búg (tájnyelvi), tubaház (tájnyelvi)
  • galambkalitka (régies)
  • (szleng): őrtorony, torony

avatott

melléknév
  • jártas, járatos, tapasztalt, hozzáértő, szakértő, szakavatott, hivatásos, profi (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a élés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egyszálbélű

melléknév
  • (tájnyelvi): kis étkű, sovány, keszeg (bizalmas), gebe, nyápic, nyeszlett, vékonydongájú, bőregér (szleng), csontkollekció, hámozott giliszta (szleng, tréfás), kákabélű (tájnyelvi)

csíptet

ige
  • megfog, beszorít, odaszorít, erősít, rögzít, becsíp

csecsemőgondozó

főnév
  • dajka, dada, pesztonka, pesztra (tájnyelvi)

bojtorján

főnév
  • bogáncs, szamártövis

elbukik

ige
  • (tájnyelvi): megbotlik, elbotlik, elesik, hasra esik, elvágódik, elterül, elborul, eldől
  • vereséget szenved, alulmarad, kudarcot vall, veszít
  • (játékból) kiesik
  • megbukik, elhasal
  • (tájnyelvi): elesik (valamitől), csalódik, pórul jár
  • megesik, teherbe esik
  • (régies): alábukik, alámerül

előmunkálat

főnév
  • előkészület, előkészítés

mancs

főnév
  • tappancs (bizalmas)
  • (bizalmas): kéz, pracli (bizalmas), jatt (szleng), evező (szleng)

becstelen

melléknév
  • aljas, alávaló, alantas, romlott, züllött, nemtelen (választékos), becsvesztes (régies), galád, gaz, hitvány, silány
  • infámis (régies), erkölcstelen, tisztességtelen, amorális, immorális, inkorrekt, jellemtelen, arzénos (szleng), geci (durva), simlis (szleng), sötét (bizalmas), sumák (szleng), unfrankó (szleng) Sz: akasztottak jobbat is nála (tájnyelvi)
  • szégyenletes, szégyenteljes, megszégyenítő, szégyellni való, gyalázatos, arcpirító, dicstelen, csúfos, lealázó, lealacsonyító, megalázó
  • (tájnyelvi): szemtelen, tolakodó
  • (tájnyelvi): értéktelen, hitvány, ócska
  • (tájnyelvi): idomtalan, otromba
  • utálatos, csúnya

bámul

ige
  • rámered, rámereszti a szemét, tátja a száját, rászegezi a szemét, mereszti a szemét, nagy szemeket mereszt, rajta felejti a szemét, legelteti a szemét, fixíroz (bizalmas), stíröl (szleng), gusztál (szleng), kukkol (szleng), skubizik (szleng), kocsányon lóg a szeme (bizalmas) Sz: néz, mint borjú az új kapura; három szemmel néz; úgy néz, mint a pápai béka a kocsonyában; néz, mint a sült compó; úgy néz, mint a bagoly; úgy néz, mint a lyukas zsompor
  • csodál, imád, rajong, felnéz (valakire), csügg (valakin), tisztel, becsül, nagyra tart
  • csodálkozik, meglepődik, álmélkodik, ámul, elhűl, értetlenkedik, elképed, megdöbben

belefúj

ige
  • belelehel, belefuvint (tájnyelvi), belehuhukol (tájnyelvi)

elrothad

ige
  • megrothad, feloszlik, felbomlik, elposhad, elromlik, megromlik, elkorhad, elpusztul

ernyő

főnév
  • (kocsin): ekhó, kocsisátor (régies), tető
  • esernyő, paraplé (régies), umbrella (régies)
  • napernyő, árnyéktartó (régies), napellenző
  • lámpaernyő
  • képernyő, monitor (szaknyelvi)
  • (régies): lepel, boríték, teríték

gondozott

melléknév
  • ápolt, rendes, rendezett, rendben tartott, takaros, tiszta, nett (bizalmas), jó karban levő

feltett, föltett

melléknév
  • eltökélt, kitűzött, elhatározott, megingathatatlan

élesztő II.

főnév
  • kovász, savanyító, erjesztő, pár (régies), cők (régies), kelesztő (régies), cajg (tájnyelvi), fermentum (régies), serhányás (régies)

egyházmegye

főnév
  • püspökség, egyházkerület, egyházkör (régies), érsekség

ellenvet

ige
  • kifogásol, ellenszegül, szembeszáll, ellenkezik, protestál (régies), replikázik, óv

felrohan, fölrohan

ige
  • felfut, felszalad, felsiet, felszáguld

elhajlít

ige
  • meghajlít, elgörbít, deformál, elferdít, eltorzít

csoportosul

ige
  • gyülekezik, gyűlik, összeverődik, összesereglik, összecsődül, torlódik, zsúfolódik, tolong, tódul, tömörül, tömbül (tájnyelvi), csoprozik (tájnyelvi)

elnyűhetetlen

melléknév
  • erős, tartós, strapabíró (bizalmas), kopásálló, maradandó, időtálló, elpusztíthatatlan, örök érvényű, örökös

feltartóztat, föltar

ige
  • feltart, visszatart, hátráltat, hátratart, alkalmatlankodik, akadályoz, gátol, késleltet, visszahúz, megakaszt, megállít, késtet (tájnyelvi), hátráztat (tájnyelvi), útját állja, felfog (támadást)