elbocsátás szinonimái

főnév
  • eleresztés, elengedés, obsit
  • leépítés, létszámcsökkentés, elküldés, lapátra tétel (szleng), elmozdítás, kizárás, felmondás, felmentés, racionalizálás, menesztés, kirúgás (bizalmas), kidobás, kicsapás

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

otthon I.

főnév
  • lakás, hajlék, fészek, családi tűzhely, fedél, magánház, kvártély, tanya, rezidencia, lak, kuckó, zug, barlang, odú
  • menhely, szeretetház (régies), szegényház (régies), konviktus (régies)
  • panzió
  • szülőföld, hon

elpattan

ige
  • eltörik, elszakad, megreped, elreped, szétpattan, szétszakad, elpercen (tájnyelvi), elrüffen (tájnyelvi)
  • (szleng): megszökik, elmegy, olajra lép (szleng), megpattan (szleng), elhúzza a csíkot (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elbocsátás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egybeolvaszt

ige
  • összeforraszt, összeolvaszt, összekever, vegyít, elegyít, kontaminál (szaknyelvi), összemos, egyesít, fuzionáltat, összevon, összekapcsol, összecsatol, összeilleszt, összeköt, összefűz, összekovácsol, összeházasít, ötvöz belefoglal, amalgámoz (idegen)

cseppfolyós

melléknév
  • folyékony, folyós, híg, megolvasztott, olvadó, fluid (idegen), likvid (idegen)

csacsi I.

főnév
  • szamár, füles (bizalmas), csuzi (tájnyelvi)

birtokol

ige
  • birtokában van, tulajdonol, van (valamije), rendelkezik, hatalmában tart, ural, bír (régies), ura (valaminek), posszideál (régies), posszedál (régies), bírlal (régies)

éhhalál

főnév
  • éhenhalás

elmozdít

ige
  • megmozdít, odébbtesz, eltávolít, elvesz, elszállít
  • elküld, felmond, áthelyez, eltávolít, meneszt, letesz, elbocsát, felment, kitesz, kirak, kidob (bizalmas), kihajít, kipenderít, kiszuperál (bizalmas)

maga II.

határozószó
  • magában, önmagában, önmagára, magára, egyedül, egyes-egyedül, egymaga, egymagában, magányosan, egy szál maga, önnönmaga

bányászik

ige
  • fejt, kifejt, kitermel, ás, kiás, bont, kiaknáz, váj, kiváj, jöveszt (szaknyelvi)
  • felkutat, kutakodik, keresgél, megkeres, utánajár, átkutat, kikutat

ávós

főnév, melléknév
  • ÁVH-s, elhárító, államvédelmis

behemót

melléknév, főnév
  • nagy termetű, termetes, megtermett, testes, tagbaszakadt, robusztus, drabális, dromedár, brontes (régies), tenyeres-talpas, nagydarab, jókora, óriási, ormótlan, idomtalan, behemed (tájnyelvi), bosztoróc (tájnyelvi), gebencs (tájnyelvi), mahomet (tájnyelvi), benga (szleng), böhöm (bizalmas), dromi (szleng), melák (bizalmas), lóbaszó (durva)

elöljáró

főnév
  • feljebbvaló, felettes, vezető, főnök, fejes (szleng), séf (szleng), góré (szleng), nacsalnyik (szleng), principális (régies), fónagy (régies)
  • elöljárószó, viszonyszó, prepozíció (szaknyelvi)

epeszt

ige
  • gyötör, emészt, kínoz, búsít, szomorít
  • (régies): fogyaszt, fonnyaszt

gépesít

ige
  • automatizál, motorizál, mechanizál, villamosít

felráz, fölráz

ige
  • (folyadékot): felkever, összekever
  • felver, felzavar, feltaszigál (tájnyelvi), felriaszt, felzihál (tájnyelvi), álmából felkelt, felébreszt, felabajgat (tájnyelvi)
  • felélénkít, megmozgat, lelket önt (valakibe), fellelkesít, buzdít, serkent, sarkall, ösztönöz, ösztökél, aktivál (idegen), stimulál

elbúcsúztat

ige
  • elparentál (régies), végbúcsút mond, elénekel, elharangoz, elsirat, eltemet

égés

főnév
  • lángolás, lobogás, izzás, oxidáció (szaknyelvi)
  • (tájnyelvi): tűzvész
  • veszedelem
  • (tájnyelvi): veszekedés, perpatvar
  • (szleng): kudarc, balsiker, csőd, blamázs, fölsülés, szégyen, lebőgés (szleng)

éljen

indulatszó
  • vivát!, bravó! (bizalmas)

fellángol, föllángol

ige
  • kigyullad, égni kezd, felgyullad, fellobban, lángot vet, lángra lobban, lángra kap, lángra gyúl, fellobog, tüzet fog, lobot vet
  • feltámad, újra kezdődik

elenyésző

melléknév
  • tünékeny, szertefoszló, múlékony, röpke, tiszavirág-életű
  • jelentéktelen, lényegtelen, elhanyagolható, szóra sem érdemes, mellőzhető, parányi, kicsi, csekély, törpe, szemernyi, minimális, apró-cseprő, mikroszkopikus
  • névleges, jelképes

csillagzat

főnév
  • csillagkép, konstelláció (régies), égi jegy (régies), csillagjegy, jegy
  • végzet, sors, fátum (választékos)

ellenjegyez

ige
  • aláír, hitelesít, szignál (bizalmas), láttamoz, kontraszignál (régies)

félőrült

melléknév
  • félbolond, félnótás, félkegyelmű, félcédulás, dilis, ütődött (bizalmas), idióta, kretén, imbecillis (szaknyelvi)