maga2 szinonimái

névmás
  • ön, kegyed, kend (régies), kegyelmed (régies), kelmed (régies), magácska (bizalmas)

maga I. szinonimái

névmás
  • önmaga, saját maga, magamaga

maga II. szinonimái

határozószó
  • magában, önmagában, önmagára, magára, egyedül, egyes-egyedül, egymaga, egymagában, magányosan, egy szál maga, önnönmaga

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

díszkíséret

főnév
  • eszkort (régies)
  • slepp (bizalmas)

vidékies

melléknév
  • provinciális (idegen)
  • elmaradott, szemellenzős
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a maga szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

letaglóz

ige
  • leüt, leterít, lebunkóz, agyonüt, lecsap, mészárol (régies)
  • lesújt, megdöbbent, elképeszt, megdermeszt, letör, ledöbbent (szleng)

közeledik

ige
  • közeleg, jön, közelít, érkezik, odatart, következik, küszöbön áll
  • barátkozik (valakivel), ismerkedik (valakivel)

könyöklő I.

melléknév
  • ambiciózus, nagyravágyó, becsvágyó, csörtető, törtető, stréber (bizalmas), karrierista, pedálozó (pejoratív), buzgómócsing (szleng)

kimustrál

ige
  • kiselejtez, kirostál, kidob, eldob, kihajít, megszabadul, sutba dob, szemétre dob, kiválogat, kiszuperál (bizalmas), szanál
  • (régies): elbocsát, kicsap
  • alkalmatlannak nyilvánít, leszerel

lojális

melléknév
  • hű, hűséges, elvhű, rendületlen, állhatatos, ragaszkodó, kitartó, odaadó, kötődő, szilárd, méltányos, igazságos, fidélis (régies)
  • becsületes, jóhiszemű, egyenes
  • (régies): királyhű, királypárti

megesküszik

ige
  • megfogad, hitet tesz (valami mellett), felesküszik (valamire), esküt tesz (valami mellett), leteszi a nagyesküt (bizalmas), fogadalmat tesz, kötelezi magát (valamire), megbizonykodik (tájnyelvi)
  • megházasodik, házasságot köt, házasságra lép, egybekel Sz: bekötik a fejét; kimondja a boldogító igent

vámvizsgálat

főnév
  • vámkezelés
  • elvámolás

kaszál

ige
  • arat, betakarít, tarol
  • csámpázik

kandalló

főnév
  • (régies): kályha, kemence, tűzhely, katlan, kamin (tájnyelvi), langalló (tájnyelvi)

geológus

főnév
  • (szaknyelvi): földtantudós, geológ (régies)

képzelődik

ige
  • álmodozik, ábrándozik, fantáziál, képzeleg, képzel, képzelősködik (tájnyelvi), hallucinál (idegen), rémeket lát, preszupponál (idegen), prezumál (idegen), gondolicskálódik (tájnyelvi), eltűnődik, elmereng

meghatározás

főnév
  • kijelölés, megállapítás, körülírás, értelmezés, magyarázat, kiszabás, kitűzés, célkitűzés, fixálódás (idegen)
  • szómagyarázat, definíció, értély (régies), megállapítás, determináció (idegen)

megvág

ige
  • belevág, belemetsz, megmetsz, megnyisszent (tájnyelvi), felhasít, elvág
  • megszeg
  • felvág, összevág, darabol, felaprít, megszeg
  • (szleng): megkopaszt, kicsal, megfej (szleng), pumpol (bizalmas), kiuzsoráz (bizalmas), levág (szleng), meghúz (bizalmas)
  • (szleng): megbuktat, elhúz (bizalmas), elránt (bizalmas)

bevezet

ige
  • bevisz, bekísér, besegít, betámogat, betessékel
  • (ismeretbe): beavat, megismertet (valamivel)
  • (út, ajtó): bemegy, nyílik, bevisz
  • beilleszt, bejuttat, bedug
  • (adatokat): bejegyez, beír, beiktat
  • (divatot, szokást): kezdeményez, behoz, elterjeszt, rendszeresít, meghonosít, divatba hoz, elfogadtat, megveti az alapját (valaminek), lerakja az alapját (valaminek)
  • (módszert, törvényt): életbe léptet
  • (mondanivalót): előkészít, elkezd

ősrégi

melléknév
  • ősi, régi, archaikus, prehisztorikus (szaknyelvi), hajdankori, vízözön előtti, hajdani, ósdi, ódon, ásatag, antik

nem2

módosítószó
  • dehogy, semmiképpen

magánszorgalomból

határozószó
  • (bizalmas): önszántából, önként, magától

lesóz

ige
  • besóz, tartósít
  • (pofont): lekever (bizalmas), lekanyarít

megaláz

ige
  • megszégyenít, lealáz, rátapos (valakire), porba tipor, dehonesztál (idegen), lealjasít, lealacsonyít, leforráz, degradál, megbánt, megsért, leéget (bizalmas) Sz: az orcája bőrét húzza le (valakinek); feladja a vizes inget (valakire); gallérja alá pök (valakinek); kiteszi hűlni; leforrázza, mint a kutyát; orcájára térít; pellengérre állít; porig aláz

narancs

főnév
  • narancsfa
  • oranzs (idegen)
  • (bizalmas): narancsital, dzsúsz, narancslé, narancsnektár, narancsszörp

malter

főnév
  • habarcs, vakolat

közömbösít

ige
  • semlegesít, neutralizál (idegen)
  • letompít, paralizál (idegen), elnyom, elfojt, hatástalanít, ellensúlyoz, kompenzál

megcsillan

ige
  • felvillan, felcsillan, villog, villódzik, fellobban, fölragyog

nekilódul

ige
  • nekilendül, nekihevül, rászánja magát, nekigyürkőzik, nekifüzeredik (tájnyelvi)
  • nekivágódik, beleütközik, nekiütközik, belerohan, odacsapódik, hozzáverődik