előkeres szinonimái

ige
  • megkeres, előás, előhalász, előbányász, elővesz, előkotor, előkerít, felkutat

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

természetbarát

főnév
  • természetszerető, turista, természetkedvelő, természetimádó
  • környezetkímélő, környezetbarát

ámuldozik

ige
  • ámul, álmélkodik, bámul, csodálkozik, ámul-bámul, hüledezik, elképed, tátva marad a szája, leesik az álla
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a előkeres szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

eljön

főnév
  • ellátogat, elfárad, idejön, elérkezik, megérkezik
  • bekövetkezik, beköszönt, beteljesedik, megvalósul, betelik (tájnyelvi), elkövetkezik, felvirrad (nap)

díva

főnév
  • (régies): táncosnő, primadonna, színésznő, énekesnő, csillag, filmcsillag, sztár

délkör

főnév
  • hosszúsági kör, délvonal, főkör, meridián (szaknyelvi)

centralizál

ige
  • központosít, egyesít, összpontosít, összehoz (bizalmas)

elmeszesedés

főnév
  • mészlerakódás, szklerózis (szaknyelvi)

epés

melléknév
  • epebajos (bizalmas), epebeteg
  • csípős, maliciózus, szarkasztikus (választékos), rosszmájú, szatirikus, maró, szúrós, gúnyos, kaján, kárörvendő, fullánkos, éles, metsző, csúfondáros, gonoszkodó, pikírt (bizalmas), bosszús, haragos, harapós, mérges, dühös, elkeseredett, keserű, kesernyés, fanyar, morózus

meghall

ige
  • (fülével): érzékel, észlel, felfog, tapasztal
  • kihallgat, lehallgat, megneszel
  • megtud, tudomást szerez, értesül (valamiről), fülébe jut, észrevesz, rábukkan, megszimatol, megszagol
  • odafigyel (valamire), ráfigyel (valamire), figyelembe vesz, belát, felfog, megért, felismer, ráébred, ráeszmél, tudatában van

beszámol

ige
  • jelent, jelentést tesz, tájékoztat, tudósít, közöl, elmond, hírül ad, nyilvánosságra hoz, számot ad, referál, tudat, bevall

bélyeg

főnév
  • postabélyeg
  • jel, jelzés, jegy, ábra, védjegy, nyom, billog (tájnyelvi)
  • szégyenbélyeg, bűnbélyeg, szégyenfolt, folt, pecsét, szenny, szeplő, makula (idegen), stigma
  • ismérv, jellegzetesség, ismertetőjel, jellemző, attribútum (szaknyelvi)
  • (szleng): LSD, tripp (szleng), lecsó (szleng)

birizgál

ige
  • piszkál, babrál, motoz, fogdos, nyúlkál (valamihez), búgat (tájnyelvi), buzerál (szleng), nyektet (tájnyelvi), toszogat (tájnyelvi), játszik (valamivel)
  • (valami valakit): nyugtalanít, bosszant, háborgat, aggaszt
  • feszeget, firtat

erkölcsös

melléknév
  • erényes, tisztességes, feddhetetlen, becsületes, jámbor, igaz, makulátlan, morális, etikus
  • szeplőtlen, ártatlan
  • (tájnyelvi): csökönyös (ló), önfejű, makacs, veszekedős (személy)

fegyelmezett

melléknév
  • rendes, szófogadó, jólnevelt, összeszedett, rendezett, engedelmes, kötelességtudó

hajadon

főnév
  • leány, lány, szűz, kisasszony, férjezetlen (nő), házasulatlan (régies)
  • vénlány

formai

melléknév
  • formális, látszólagos, külsőleges

előleg

főnév
  • foglaló, felpénz (régies), zálog, biztosíték, letét, előpénz (tájnyelvi)

elhuny

ige
  • (választékos): meghal, elhalálozik, eltávozik, elhal (régies), halálát leli, elmegy (bizalmas), elpihen (választékos), exitál (szaknyelvi) Sz: jobblétre szenderül; kiadja a lelkét; elköltözik a másvilágra; eltávozik az élők sorából; alulról szagolja az ibolyát
  • (tűz) (régies): kihuny, kialszik, elhamvad

elváltozik

ige
  • megváltozik, átalakul, átváltozik, (arc) színt vált, elfajlik (tájnyelvi), elhasonlik (régies)

fojtó

melléknév
  • fojtogató, fullasztó, nehéz, fülledt, dohos, szellőzetlen, dögletes, bűzös, romlott (levegő), poshadt
  • párás, ködös, páradús
  • nyomasztó, terhes, szorító

elpusztíthatatlan

melléknév
  • maradandó, ellenálló, időtálló, elnyűhetetlen, tönkretehetetlen, elemészthetetlen, eltörölhetetlen, masszív, örök érvényű, megsemmisíthetetlen, romolhatatlan (régies), strapabíró (bizalmas)

döccen

ige
  • zökken, zöttyen, botlik, rázódik, megbillen
  • (ritmus): sántít, megtörik

emelkedő

főnév
  • kapaszkodó, emelkedés, kiemelkedés, bukkanó, meredek, domb, magaslat, halom, bucka, lanka, hát, földhát, kaptató (tájnyelvi), part (tájnyelvi)

forgács

főnév
  • hulladék, töredék, morzsalék, szilánk, reszelék, szálka, törmelék, diribdarab, fenyőfáklya, szíjács (tájnyelvi), háncs, eselék (tájnyelvi), hulkács (tájnyelvi), faradék (régies)
  • sziporka