elmeszesedés szinonimái

főnév
  • mészlerakódás, szklerózis (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

nagybőgő

főnév
  • bőgő, brúgó (tréfás), gordon (szaknyelvi), kontrabasszus (szaknyelvi)

kiötlik1

ige
  • kiötöl, kieszel, kitalál, kifundál, kiókumulál
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elmeszesedés szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elgondol

ige
  • végiggondol, átgondol, kontemplál (idegen)
  • kigondol, eltervez, elhatároz, kieszel, kiagyal, kifundál, kiókumlál (bizalmas), kifőz (bizalmas), koncipiál (régies)
  • elképzel, megálmodik

dézsa

főnév
  • sajtár, kád, tartály, rocska (tájnyelvi), csöbör (tájnyelvi), zséter (tájnyelvi)

csúzli

főnév
  • parittya, gumipuska, slicc (tájnyelvi)
  • (szleng): puska, flinta (régies), feleség (szleng), géppisztoly, géppityu (szleng), pukkantó (szleng)
  • (szleng): fecskendő

buzdítás

főnév
  • lelkesítés, biztatás, serkentés, sarkallás, ösztönzés, ösztökélés, bátorítás, unszolás, inspiráció, nógatás, felbátorítás, rábírás, rávevés, agitáció (idegen), animálás (idegen), exhortáció (idegen), stimulus (szaknyelvi)

elköltözik

ige
  • elköltözködik, áttelepül, elhurcolkodik, elhordozkodik (tájnyelvi), elháromlik (régies), szállást vált (régies)
  • meghal, elhalálozik, eltávozik, elhuny, kiadja a lelkét, elszenderül, elmegy, elköltözik az élők sorából, jobblétre szenderül, elpihen, bekrepál (szleng), kinyúlik (szleng), felfordul (durva), elpatkol (durva), megdöglik (durva), kinyuvad (durva)

emberi

melléknév
  • felebaráti, emberséges, emberies, humán, humánus

megerőltető

melléknév
  • kimerítő, nehéz, fárasztó, strapás (bizalmas), kemény, vesződséges, küzdelmes, embert próbáló, elcsigázó, próbára tevő

benyit

ige
  • belép, bemegy, beszól, betoppan, beugrik, bekukkant, becsosszanik (tájnyelvi)

belefúródik

ige
  • beleszúródik, beleszalad, belemélyed

betyár I.

főnév
  • szegénylegény, útonálló, rabló, zsivány (régies), haramia, lator, gonosztevő, bandita, briganti, himpellér, martalóc, lókötő, lótolvaj, csirkefogó, gazember, gazfickó, járkálóember (tájnyelvi)
  • rosszcsont, rosszposztó, csibész, hétördög, gézengúz, kópé

epilógus

főnév
  • utószó, zárszó, utóirat, utójáték, végszó, utóhang, befejezés, záróbeszéd

falidugó

főnév
  • dugaszolóaljzat (szaknyelvi), konnektor, csatlakozó

gyűlés

főnév
  • értekezlet, összejövetel, tanácskozás, megbeszélés, konferencia, kongresszus, találkozó, meeting (idegen), ülés, reunió (régies), gyülekezet (régies)
  • zsinat
  • csoportosulás, tömörülés, csődülés, sokasodás
  • (régies): kelés, duzzanat, tályog

fogós I.

melléknév
  • nehéz, fejtörő, furfangos, megtévesztő
  • agyafúrt, ravasz
  • (tájnyelvi): laktató, kiadós
  • grízes (liszt)

elmúlás

főnév
  • megszűnés, véget érés, befejeződés, pusztulás, megsemmisülés, semmivé válás
  • halál, vég, enyészet (választékos)

elfásult

melléknév
  • fásult, egykedvű, érzéketlen, szenvtelen, közönyös, közömbös, apatikus, eltompult, unott, életunt, blazírt
  • kiégett, reményvesztett, megcsömörlött, kifáradt, kimerült

ige
  • elkeserít, lever, lesújt, elkedvetlenít, kedvét szegi, lehangol, elcsüggeszt, elveszi a kedvét, megbánt, megszomorít, búsít, kétségbeejt, nyomaszt, letör, lehűt (bizalmas), lelomboz (szleng)

fizet

ige
  • pénzt ad, kiegyenlíti a számlát
  • térít, fedez, áll, rendez, visel, elintéz, törleszt, leperkál (bizalmas), leszurkol (szleng), lepenget (bizalmas), blechol (szleng), gubál (szleng), leszúr (szleng), tejel (szleng), csenget (szleng), díjaz, bérez, honorál, javadalmaz, jutalmaz Sz: fizet, mint a köles; fizet, mint a katonatiszt; kivirítja a dudvát (szleng)
  • jövedelmez, hoz, ad
  • megfizet, megtorol, megbosszul
  • bűnhődik, lakol, meglakol, megszenved

előkeres

ige
  • megkeres, előás, előhalász, előbányász, elővesz, előkotor, előkerít, felkutat

díszítőelem

főnév
  • dísz, díszítés, díszítmény, díszítőmotívum, ékítmény, cifrázat, ciráda, ornamens (idegen), ornamentum (szaknyelvi), (zenében) fioritura (szaknyelvi)

elüt

ige
  • elgázol, nekihajt, feldönt
  • (időt): agyonüt, agyoncsap, múlat (régies)
  • különbözik, eltér, kirí, elformádzik (tájnyelvi), elfajzik (régies), elfajul (régies), elhasonlik (régies)

fogkrém

főnév
  • fogpaszta, fogpép, fogtisztító szer