elpiszkolódik szinonimái

ige
  • bepiszkolódik, elmocskolódik, elpiszkozik (tájnyelvi), elszurtosodik, beszennyeződik, elszennyeződik, elszennyesül (tájnyelvi), eldögél (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

pusztulás

főnév
  • enyészet, elmúlás, halál, megszűnés, kárhozat, szerencsétlenség, romlás, tönkremenés, katasztrófa, végveszély, kiveszés, vész, rombolás, megsemmisülés, korhadás, rothadás, szétesés, sorvadás, bukás, lerobbanás (szleng)

elragadtat

ige
  • (elragadtatja magát): elveti a sulykot
  • gyönyörködtet, magával ragad, elbűvöl, megragad, megbabonáz, elvarázsol, megigéz, lebilincsel, lenyűgöz, elkápráztat, meghódít, megnyer, elszédít (bizalmas), rabul ejt, foglyul ejt, leigáz, hatalmába kerít
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elpiszkolódik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

ellenőrző II.

főnév
  • ellenőrző könyv, index, ellenem őrző (bizalmas), árulkodó (bizalmas), jegytár (bizalmas), szálkatartó (bizalmas), szamárpasszus (szleng), szamárkönyv (szleng)

döntő

melléknév
  • fontos, jelentős, fő, perdöntő, meghatározó, kulcsfontosságú, súlyos, megsemmisítő, elhatározó, sarkalatos, életbe vágó, központi, decizív (idegen), kritikus, válságos, releváns (szaknyelvi), determináns (idegen), kardinális, sorsdöntő
  • ragyogó, óriási
  • nagyon nagy, fölényes
  • felborító

dicstelen

melléknév
  • szégyenletes, szégyellnivaló, szégyenteli, gyalázatos, csúfos, dísztelen (választékos)

cipőhúzó

főnév
  • cipőkanál

előjog

főnév
  • kiváltság, privilégium, kedvezmény, kedvezés, előny, kivétel, kivételezés, prerogatíva (szaknyelvi)

érik

ige
  • érlelődik, érdik (tájnyelvi), (paprika) pirosodik, (búza) szőkül
  • kifejlik, fejlődik, serdül, férfiasodik, nőiesedik
  • (bizalmas): érettségizik, maturál (régies)

megkeményít

ige
  • megedz, megacéloz, megerősít, megszilárdít, megsúlyosít (régies)
  • megszigorít, megszilárdít

betyár I.

főnév
  • szegénylegény, útonálló, rabló, zsivány (régies), haramia, lator, gonosztevő, bandita, briganti, himpellér, martalóc, lókötő, lótolvaj, csirkefogó, gazember, gazfickó, járkálóember (tájnyelvi)
  • rosszcsont, rosszposztó, csibész, hétördög, gézengúz, kópé

berezel

ige
  • (bizalmas): becsinál (bizalmas), bekakál (bizalmas), beszarik (durva), bepiszkít (választékos)
  • (szleng): megijed, beijed, berosál (szleng), rájön a frász (szleng), begyullad, betropecol (szleng)

bódít

ige
  • kábít, mámorít, zsongít
  • ámít, bolondít, becsap, bolonddá tesz
  • (bizalmas): szédít (valakit), fűz (valakit) (bizalmas)

esedékes

melléknév
  • időszerű, aktuális, várható
  • fizetendő

felállít, fölállít

ige
  • talpra állít, felemel, felsegít
  • alapít, létesít, létrehoz, megalakít, megteremt, instituál (régies), etablíroz (régies)
  • felsorakoztat, elrendez, rendbe állít, egybegyűjt, megszervez
  • épít, emel, felhúz, (sátrat) felver

haláleset

főnév
  • halálozás, gyászeset (választékos), elhunyta (valakinek), kimúlás, távozás az élők sorából, az árnyékvilág elhagyása

főúr

főnév
  • főnemes, nemes, országnagy (régies), nagyúr (régies), arisztokrata, mágnás, kiskirály
  • (bizalmas): fizetőpincér, főpincér, fizető (bizalmas)

elpusztul

ige
  • meghal, életét veszti, megeszi a fene (bizalmas), felfordul (durva), kimúlik, odavész, elviszi az ördög (bizalmas), elhal, kihal, elveszik, elhull, beledöglik (durva), belegebed (bizalmas), kiszusszantja magát (tájnyelvi), elvesződik (tájnyelvi)
  • tönkremegy, megsemmisül, elenyészik (választékos) Sz: cigánykézre kerül; ebek harmincadjára jut; farkasfogra kel; írmagja se marad; kimegy hegyesre; szűzre megy (valami)
  • eltakarodik, elkotródik, elhányódik, elhordja magát, elpucol (bizalmas)

elküld

ige
  • felad, postáz, eljuttat, átutal, utalványoz, továbbít
  • elbocsát, meneszt, felmond, eltanácsol, leépít, elmozdít, eltávolít, elutasít, kidob (bizalmas), kirak, elcsap, szélnek ereszt, kirúg (bizalmas), likvidál Sz: kiteszi a szűrét; kiállítja neki a nyúlpasszust; útilaput köt a talpára; kiadja neki az úti cédulát; kiad rajta, mint a sörfőzők az ürmön
  • (valakiért): kéret, hívat

emészt

ige
  • sziesztázik (bizalmas), ejtőzik, kérődzik (pejoratív)
  • (természeti folyamat): pusztít, rongál, tönkretesz
  • (bánat): rág, őröl, sorvaszt, epeszt, aggaszt, kínoz, mardos, marcangol, gyötör, furdal

forradalmasít

ige
  • átalakít, átformál, megújít

elszól

ige
  • elárul, elfecseg, kiszalad a száján, eljár a szája, kikotyog (bizalmas)
  • (elszólja magát): kikotyog (bizalmas), kifecseg, kiszalad a száján, kicsúszik a száján, eljár a szája, eljár a nyelve
  • (elszólja magát): szellent, durrogat, durrant, rotyog (bizalmas), hazagondol (bizalmas), ereszt (bizalmas), elereszt egy pingvint (szleng), elereszt egy fingot (szleng), fingik (szleng), púzik (bizalmas), rákap a karbidra (szleng)

dumál

ige
  • beszél, locsog, fecseg, pofázik (durva), szövegel (szleng), süketel (szleng)
  • linkel (szleng), halandzsázik (bizalmas)
  • szónokol, papol Sz: nyomja a sódert (szleng), veri a nyálát (szleng)
  • beszélget, társalog, cseveg, diskurál, tereferél, dumcsizik (bizalmas)

építőkocka

főnév
  • játékkocka, építőkő

fölényes

melléknév
  • döntő, meghatározó, jelentős, lehengerlő, elsöprő, átütő, ragyogó, biztos, óriási
  • kihívó, hetyke, prepotens, rátarti, parancsoló, basáskodó, fennhéjázó, fennsőbbséges, pöffeszkedő, pökhendi, arrogáns, öntelt, beképzelt, felfuvalkodott, vállveregető, lekicsinylő, lenéző, leereszkedő, lekezelő, felvágó, hetyenpetty (tájnyelvi), hickivicki (tájnyelvi)