elérzékenyül szinonimái

ige
  • elérzékenyedik, meghatódik, megilletődik, megindul, ellágyul, elpárodik (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

összeránt

ige
  • összehúz, összevon, összekap
  • (szemöldököt): összeráncol, összevon

összetartozás

főnév
  • kapcsolat, egymáshoz tartozás
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elérzékenyül szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

egységesít

ige
  • egybehangol, szabványosít, egyesít, összevon, egybeforraszt, összekovácsol, összeolvaszt, társít, összhangba hoz, uniformizál, integrál, standardizál, normalizál, sematizál, szintetizál (idegen)

csípő

főnév
  • csípőízület, deréktáj, csípely (tájnyelvi)
  • csípőcsont
  • (régies): tompor

csecsebecse

főnév
  • apróság, mütyürke, mütyür, dísztárgy, nipp (bizalmas), bizsu, divatékszer, zsuzsu (régies), encsembencsem (bizalmas)
  • (tájnyelvi): vásárfia

bojt

főnév
  • rojt, pamacs, pompon, csömbök (tájnyelvi), bakló (tájnyelvi)
  • (régies): oltóág, csemete

elbúcsúztat

ige
  • elparentál (régies), végbúcsút mond, elénekel, elharangoz, elsirat, eltemet

előmérkőzés

főnév
  • selejtező, elődöntő, válogató

mamusz

főnév
  • papucs, házicipő, tutyi (tájnyelvi)

becsmérel

ige
  • ócsárol, csepül, szapul, gyaláz, leszól, sérteget, áztat (régies), rágalmaz, rágalmakat szór (valakire), megszól, pocskondiáz (pejoratív), lemarház, fitymál, szid, mocskol (tájnyelvi), piszkol (tájnyelvi), simfel (bizalmas), böcsmöl (tájnyelvi), kisebbít (tájnyelvi), legyepül (tájnyelvi), pocsékol (tájnyelvi), fumigál, dehonesztál (idegen)

bamba

melléknév
  • ostoba, bárgyú, buta, együgyű, mamlasz, mafla, bumfordi, mulya, oktondi, élhetetlen, fajankó, tökfilkó, bugyuta, gügye (bizalmas), lüke (bizalmas), méla, nehézfejű, málé, málészájú, balga, szájtáti, szátyók (tájnyelvi), bámész (tájnyelvi), álmatag, táté (tájnyelvi), muszujka (tájnyelvi), bambószkodó (régies)
  • (arc, tekintet): kifejezéstelen, üres, tompa

belefojt

ige
  • belefullaszt, beleöl, beledögleszt (durva), belenyuvaszt (tájnyelvi), beleveszekít (tájnyelvi)
  • belefojtja a szót, torkára forrasztja a szót, letorkol, elnémít, elhallgattat, elnyom

elromlik

ige
  • tönkremegy, elhasználódik, meghibásodik, leáll, befullad, felmondja a szolgálatot, bedöglik (bizalmas), bekrepál (szleng), lerobban (szleng), kikészül (bizalmas), bemondja az unalmast (szleng), bekrachol (bizalmas), lerohad (szleng), kipurcan (szleng), beszarik (durva), kifingik (szleng), fuccsba megy (bizalmas), gajra megy (szleng), gajdeszra megy (szleng), tropára megy (szleng)
  • megromlik, megrothad, megbüdösödik, megavasodik, megposhad, megpenészedik, megbuggyan, elbecsekedik (tájnyelvi)

ernyed

ige
  • fárad, lankad, gyengül, pilled, tikkad
  • csökken, lohad, alábbhagy, csappan, lanyhul
  • (tájnyelvi): kopik, foszlik, mállik

gondozatlan

melléknév
  • ápolatlan, elhanyagolt, lompos, slampos, zilált, ágrólszakadt, bozontos, torzonborz, toprongyos, rendetlen, mosdatlan, szurtos, gyatra (tájnyelvi), topis (szleng), toplák (szleng)
  • ütött-kopott
  • műveletlen, gyomos

feltétlen, föltétlen I.

melléknév
  • teljes, abszolút, tökéletes, rendíthetetlen, feltétel nélküli, fenntartás nélküli, minden kétséget kizáró, korlátlan, korlátozatlan, ellentmondást nem tűrő, elkerülhetetlen, elengedhetetlen, múlhatatlan (régies)

éleszt

ige
  • magához térít, fellocsol (bizalmas), életet önt (valakibe), elevenít (régies)
  • (régies): üdít, frissít, élénkít
  • szít, gerjeszt, lángra lobbant, táplál

egyházi

melléknév
  • papi, templomi, gyülekezeti, szerzetesi, monostori, szent, szakrális (idegen), klerikális

ellentmondás

főnév
  • tiltakozás, ellenvetés, cáfolat, óvatkozás (régies), feleselés, visszaszólás, szembeszegülés, szembenállás
  • ellentét, következetlenség, logikátlanság, antinómia (szaknyelvi), paradoxon, kontradikció (régies), diszparitás (szaknyelvi)

felrobban, fölrobban

ige
  • szétrobban, szétpattan, levegőbe röpül, kirobban, szétpukkad, detonál, explodál
  • elpusztul, megsemmisül
  • kirobban, dühbe gurul, haragra gerjed, indulatba jön, elveszti türelmét, elveszti az önuralmát, kitör, felfortyan, heveskedik, begurul (szleng), bepöccen (szleng), begőzöl (szleng), felforr az agyvize (szleng), eldurran az agya (szleng), felmegy a pumpája (szleng), ellő (tájnyelvi)

elhajlás

ige
  • elgörbülés, elferdülés
  • eltérés, kilengés
  • deklináció (szaknyelvi)
  • mulatozás, kimaradás, tivornya, ivászat, piálás (szleng), pityókálás, vedelés

csoportos

melléknév
  • társas, együttes, tömeges, kollektív, közös, kumulatív (idegen)

elnyúlik

ige
  • elhúzódik, elér, elhat (valameddig) (régies), terjed (valameddig), eltart (valameddig)
  • (valaki valahol): elterül, végignyúlik, eltehénkedik (bizalmas), elterpeszkedik

feltáratlan, föltára

melléknév
  • rejtett, lappangó, latens (idegen)
  • titkolt, leplezett, palástolt