egyházfi szinonimái

főnév
  • templomszolga, sekrestyés, harangozó, egyházőrző (régies), dékán (régies), dékánlegény (tájnyelvi), céhmester (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

megindokol

ige
  • indokol, megokol, bizonyít, bebizonyít, kimutat, megvéd, alátámaszt, okadatol, motivál

tökkelütött

melléknév
  • ostoba, buta, tökfej, tökfejű, tökfilkó, hatökör, tyúkeszű, féleszű, szamár, félkegyelmű, hülye, gyengeelméjű, seggfej (durva)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyházfi szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

drabális

melléknév
  • trabális, tagbaszakadt, termetes, nagy, drabi (bizalmas), tenyeres-talpas, robusztus, böhöm (bizalmas), dromedár

cula

főnév
  • (tájnyelvi): poggyász, cókmók, cucc (bizalmas), genyegunya (tájnyelvi), hóbelevanc (bizalmas), cumó (szleng), coki (szleng)
  • (tájnyelvi): lotyó (durva), ringyó (durva), szajha, kurva, prostituált, utcanő, rima (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): ruha, gönc (pejoratív)
  • szennyes
  • (tájnyelvi): gazember, gazfickó

cékla, céklarépa

főnév
  • vörösrépa (tájnyelvi)

beszorul

ige
  • beragad, akad, megakad, bedugul, betömődik, beékelődik, bereked (tájnyelvi)
  • meghúzza magát (valahol)
  • (sportban): behúzódik, védekezik

éget

ige
  • felgyújt, meggyújt, feléget, leéget, felperzsel, kiéget, eltüzel, elemészt, hamvaszt
  • lemarat, marat
  • (nap): barnít, süt, tűz, perzsel, pörköl, pirít
  • mar, csíp, körmöz (tájnyelvi)
  • (szleng): zavarba hoz, cikiz (szleng), lebőget (szleng)(szleng)

elintéz

ige
  • elvégez, teljesít, véghezvisz, megcsinál, megvalósít, realizál, effektuál (idegen), abszolvál (választékos)
  • lebonyolít, letárgyal, elrendez, nyélbe üt, eligazít, megold, kijár, kitalpal, kieszközöl, kiharcol, kibuliz (szleng), dűlőre juttat (bizalmas), tető alá hoz, elboronál, elsimít, elegyenget tisztáz, helyrehoz
  • (szleng): ellátja a baját, helybenhagy, elhúzza a nótáját
  • kinyiffant (szleng), kinyuvaszt (durva), kipurcant (szleng), eltesz láb alól, megöl, meggyilkol, kivégez, kinyír
  • félreállít, tönkretesz

levetkőzik, levetkez

ige
  • levet, leöltözik (tájnyelvi), lekötözködik (tájnyelvi), kicsomagolja magát (szleng), kibújik (valamiből), kiugrik a göncből (szleng), ledobja a fehérneműt (szleng), ledobja a textilt (szleng)
  • (tájnyelvi): lesoványodik, lefogy, megcsappan, megvékonyodik, lead
  • (tájnyelvi): elszegényedik, elszegényül (tájnyelvi), leszegényedik, elnincstelenedik, elnyomorodik, tönkremegy, legatyásodik (bizalmas), koldusbotra jut

atyafiság

főnév
  • rokonság, család, komaság, pereputty (bizalmas), sógorság (régies), hozzátartozók, vérség (régies)

átfűz

ige
  • átbújtat, áthúz, keresztülhúz, átdug, keresztüldug

barátság

főnév
  • cimboraság, pajtásság, haverság (szleng)
  • bajtársiasság, testvériesség, cinkosság, szövetség, rokonszenv, szimpátia, szolidaritás
  • jóindulat, szívesség

ellenlábas

főnév
  • vetélytárs, rivális, opponens (szaknyelvi), antagonista (régies), antipodus (választékos), konkurens
  • rosszakaró, ellenség, ellenfél, haragos

elütő

melléknév
  • különböző, eltérő, kirívó, diszkordáns (választékos), másfajta, másféle, másmilyen

függő II.

főnév
  • fülbevaló, fülönfüggő (régies), függelék, csörzs (régies), csingilingi, csillenge (régies), csüngő, mütyürke, mütyür, fütyölék (régies), fürtözet (régies), fityegő, zsuzsu (régies)
  • (szaknyelvi): szállítómű, rázócsúszda
  • mérőón, függőón

felgyorsul, fölgyors

ige
  • fellendül, megélénkül, felpezsdül, fokozódik, megszalad

egyik-másik

névmás
  • egynéhány, egy-egy, némely, némelyik, olyik (választékos)

dödölle

főnév
  • (tájnyelvi): galuska, gombóc
  • (tájnyelvi): derelye, barátfüle

élesít

ige
  • élez, fen, megfen, köszörül, csiszol, hegyez

feldühödik, földühöd

ige
  • megdühödik, felindul, felbőszül, felingerlődik, felhördül, felidegeskedik, feldühödik, dühbe jön, dührohamot kap, dühöng, megharagszik, haragra lobban, haragra gerjed, tűzbe jön, felmérgesedik, elfogja a méreg, elönti a méreg, méregbe gurul, méregbe jön, dühbe gurul, begorombul, begerjed (szleng), megvadul, felháborodik, felbosszankodik, megbolondul, felmérgelődik, megmérgesedik, felhergelődik, felheccelődik (bizalmas), felhúzódik (bizalmas), kiborul (bizalmas), felfortyan, felpaprikázódik, meggubolyodik (tájnyelvi), begőzöl (szleng), bepipul (szleng), bepöccen (szleng), berág (szleng), bezsong (szleng), begurul (szleng), bepörög (szleng) Sz: elveszti a fejét; felmegy a cukra (bizalmas); kijön a béketűréséből; elönti az epe; felforr a vére; felforr az epéje; felforr az agyvize (szleng); felkapja a vizet (szleng); felrottyan, mint a forró kása; meggyullad a szösz a fejiben; felmegy a pumpája (szleng); elönti a vörös köd (szleng); rájön az ötperc (bizalmas); feljön a fejvize; vörös lesz a feje; lila lesz a feje; hülyét kap

ék2

főnév
  • (választékos): dísz, díszítés, ékesség, ékszer, ékítmény, ékmény (régies), díszítmény, cifrázat, cicoma, pipere, pompa, dekoráció

csapoz

ige
  • csapol, szádal, ékel
  • összeerősít, összeereszt

elgurul

ige
  • tovagördül, elgurigázik (tájnyelvi)
  • elmegy, elkerekezik, elhajt

felfordulás, fölford

főnév
  • rendetlenség, összevisszaság, zűrzavar, kuszaság, kavarodás, fejetlenség, káosz, felbolydulás, rendzavarás, balhé, hajcihő (bizalmas), cirkusz, kalamajka, ramazúri, diliház (bizalmas), bolondokháza, hacacáré (bizalmas), ribillió, zenebona, anarchia, rumli (bizalmas), zsibvásár, kupleráj (pejoratív), konflagráció (idegen), konfúzió (választékos), dúveszte (tájnyelvi), kuferc (tájnyelvi)