cékla, céklarépa szinonimái

főnév
  • vörösrépa (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

zajos

melléknév
  • hangos, lármás, nagyhangú
  • (siker): tomboló, feltűnő, viharos, jelentős
  • mozgalmas, kalandos, nyugtalan, változatos, élénk

térfogat

főnév
  • köbtartalom, űrtartalom, befogadóképesség, űrméret, kiterjedés, terjedelem, kubatúra (régies), volumen, kapacitás
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a cékla, céklarépa szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

bőg

ige
  • bömböl, ordít, bőgődik (tájnyelvi)
  • (szél): morajlik, orgonál, zúg
  • sivalkodik, sír, óbégat, rí, üvölt, rikolt

behatol

ige
  • belehatol, bejut, benyomul, betolakszik, betör, belemélyed, (éles tárgy) belevágódik

bárd1

főnév
  • szekerce, fejsze, balta, fokos, topor (régies), pallos, tagló (régies), nyaktiló (régies), tomahawk (idegen), balaska (tájnyelvi), székács (tájnyelvi), hasogató (tájnyelvi)

amiként

határozószó
  • miként, ahogyan, amiképpen, ahogy

búslakodik

ige
  • búsul, szomorkodik, kesereg, bánkódik, búsong, lógatja az orrát, nehéz a szíve, bucsálkodik (tájnyelvi), sóhajtozik, siránkozik

csípős

melléknév
  • erős, maró, égető, borsos, eszős (tájnyelvi), szúrós, orrfacsaró (szag), pikáns (íz), karcos (bor), fanyar, fűszeres
  • (hideg, szél): metsző, átható, éles, fogas (tájnyelvi), körmös (tájnyelvi)
  • (régies): fanyarú, savanyú, fojtós (régies), ízetlen
  • csipkelődő, bosszantó, bántó, sértő, gúnyos, gunyoros, gúnyolódó, csúfondáros, csúfolódó, fullánkos, epés, rosszmájú, rosszindulatú, bisszig (bizalmas), pikírt (bizalmas), szúrós, harapós, szarkasztikus (választékos), szatirikus, metsző (gúny), maliciózus (idegen)

konyít

ige
  • ért (valamihez), sejt, fakít (valamihez) (tájnyelvi), hajaz (valamihez) (tájnyelvi)

ábrázol

ige
  • lerajzol, megrajzol
  • fest
  • megjelenít, megelevenít, elénk állít, elénk tár, leír, bemutat, szemléltet, megrajzol, jellemez, érzékeltet, lefest, feltüntet (valamilyennek), kifejez, tükröz, képet ad

csőlakó

melléknév
  • csavargó, csöves (szleng), csövi (bizalmas), hajléktalan, csatornatöltelék (pejoratív), hobó (szleng)

drabális

melléknév
  • trabális, tagbaszakadt, termetes, nagy, drabi (bizalmas), tenyeres-talpas, robusztus, böhöm (bizalmas), dromedár

fals

melléknév
  • hamis, fülsértő
  • hamisított, átdolgozott, téves, rossz, helytelen, fonák, visszás, hibás, elhibázott, ál, talmi, valótlan, alaptalan, kitalált, koholt, hazug, költött

előhozakodik

ige
  • felvet, előhoz, előáll, előjön, említést tesz, előrukkol (bizalmas), kirukkol (bizalmas), szóba hoz

célravezető

melléknév
  • célszerű, hasznos, eredményes, használható, hasznavehető, hatékony, hathatós, alkalmas, ajánlatos, kifizetődő, megvalósítható, keresztülvihető, helyes, helyénvaló, gyakorlatias, előnyös, kedvező, célirányos, józan, ésszerű, bölcs, alkalmazható, találó, gyümölcsöző, járható, effektív, praktikus, applikábilis

borzas

melléknév
  • fésületlen, kócos, loboncos, felborzolt, torzonborz, bozontos, kusza, kuszált, boglyas, gubancos, bongyor (régies), kosztros (tájnyelvi), zilált, boncos (tájnyelvi), csapzott, bozdor (tájnyelvi), gyopár (tájnyelvi)

csekk

főnév
  • csekklap, utalvány, bankutalvány, fizetési utalvány, pénzesutalvány

elmerül

ige
  • alábukik, alámerül, lemerül, elsüllyed, leszáll, lebukik, megfeneklik, elgöbben (tájnyelvi), elguggan (tájnyelvi), elkottyan (tájnyelvi)
  • eltűnik, belevész, beleolvad
  • belemélyed, elmélyed, átadja magát (valaminek)

cinikus

melléknév
  • szenvtelen, közönyös, érzéketlen, részvétlen, egykedvű, kiábrándult, kiégett, szkeptikus, hitevesztett, kétkedő, kételkedő, csúfondáros, csúfolódó, gúnyolódó
  • szemérmetlen, arcátlan, pökhendi, elvetemült

bekonferál

ige
  • bejelent, bemutat, beajánl, bevezet
  • (szleng): elmond, beszámol

cséve

főnév
  • gombolyító, tekercs, orsó, spulni, csörlő (régies)
  • (tájnyelvi): kukoricacső

előbb

határozószó
  • hamarabb, korábban, régebben
  • (az előbb): az imént, nemrégen
  • előbbre