egyház szinonimái

főnév
  • anyaszentegyház, szentegyház (választékos), egyházközség, hitközség, gyülekezet, nyáj, felekezet, vallásfelekezet, eklézsia
  • (régies): templom, székesegyház, imaház, kápolna

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

fűrészpor

főnév
  • forgács, fűrészhulladék (régies), reszelék, reszelőpor, faliszt

derékfájás

főnév
  • izomzsába, hexensussz (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyház szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

dőzsöl

ige
  • tivornyázik, tobzódik, dorbézol, dombéroz (régies), korhelykedik, részegeskedik, mulat, mulatozik, dáridóz, dáridózik, éjszakázik, züllik, lumpol (bizalmas), lakmározik, kirúg a hámból
  • dúskál (valamiben), dúslakodik (valamiben) (választékos), bővelkedik (valamiben), tejben-vajban fürdik

cukroz

ige
  • galloz (szaknyelvi), gallizál (szaknyelvi), kandíroz (régies)
  • édesít

cekker

főnév
  • (bizalmas): szatyor, táska, bevásárlószatyor, bevásárlótáska

beszorít

ige
  • beleszorít, benyom, beprésel, begyömöszöl, beerőltet, bezsúfol
  • beszúr, beiktat, betold
  • befog, becsíptet, beerősít, becsikorít (tájnyelvi), beszoriszt (tájnyelvi)
  • sarokba szorít, bekerget (valakibe), behajt, bekényszerít

egészségügyi II.

főnév
  • szanitéc, sebesülthordozó, sebesültszállító, dögész (szleng)

elindul

ige
  • útnak indul, útra kel, útnak ered, felkerekedik, elmegy, felcihelődik, távozik, elutazik, szedi a sátorfáját, nekivág, startol, rajtol
  • beindul
  • kezdetét veszi, elkezdődik, megkezdődik, megindul

levet

ige
  • ledob, leszór, lelök, lehajít, lerak, odavág
  • (ruhadarabot): levesz, letesz, lehúz, ledob, lehány
  • (régies): leszegez, lehajt
  • (bőrt): levedlik
  • (agancsot): elhullat, elhány

atyafi

főnév
  • rokon, koma (tájnyelvi), vérrokon, sógor
  • parasztember (bizalmas)

átfut

ige
  • keresztülfut, keresztülszalad, végigszalad, átszalad, keresztülrohan, átnyargal (bizalmas), átszáguld, átrobog (bizalmas), átlohol, átvágtat
  • átvillan, átcikázik, átsuhan
  • átnéz, áttekint, belelapoz, végiglapoz, átolvas, végignyálaz (bizalmas), átpörget

barátnő

főnév
  • barát, barátné (régies), leánypajtás (régies), asszonybarát (tájnyelvi), bratyina (tájnyelvi), haverina (szleng)
  • szerető, partner, pár, kedves, szerelmes, élettárs, menyasszony, csaja (valakinek) (szleng), nője (valakinek) (szleng)

ellenkezőleg

határozószó
  • inkább, sőt, másként, fordítva

elüt

ige
  • elgázol, nekihajt, feldönt
  • (időt): agyonüt, agyoncsap, múlat (régies)
  • különbözik, eltér, kirí, elformádzik (tájnyelvi), elfajzik (régies), elfajul (régies), elhasonlik (régies)

függő I.

melléknév
  • alárendelt, alávetett, dependens (idegen)
  • félbemaradt, elintézetlen, eldöntetlen, kétes, bizonytalan, prekárius (idegen), relatív (idegen)
  • lógó, felfüggesztett, felkötött, lecsüngő, fityegő, felakasztott

felgyógyul, fölgyógy

ige
  • meggyógyul, megerősödik, felépül, kilábal, lábra áll, erőre kap, feljavul, helyrejön, összeszedi magát, visszanyeri erejét, visszanyeri egészségét, rendbe jön, fellábadozik (tájnyelvi), feltámbálódik (tájnyelvi)

egyik

névmás
  • valamelyik

döcögős

melléknév
  • rázós (szleng), hepehupás, göröngyös, rögös, gödrös, zötyögős, egyenetlen
  • (ritmus): akadozó, sántító, darabos, nehézkes

elesik

ige
  • elbukik, felbukik, elvágódik, hanyatt esik, elterül (bizalmas), lecsücsül, elzuhan, orra bukik, hanyatt vágódik, elhasal, hasra esik, fejre áll, hasra vágódik, felbuklik (tájnyelvi), felkalingyázik (tájnyelvi), felböcölezik (tájnyelvi), elnyal (szleng), eltanyázik (szleng), eltaknyol (szleng), eltaccsol (szleng), elzúg (bizalmas), seggre ül (szleng) Sz: elterül, mint a Nagyalföld; elterül, mint a palacsinta; leteszi a szűrét; leteszi a kvintáját; megismerkedik az anyafölddel; nyulat fogott; nyuzgát fogott; olyat esik, mint egy zsák
  • (harcban): meghal, életét veszti, hősi halált hal, elpusztul, odavész, ottmarad, elhullik Sz: otthagyja a fogát

feldühít, földühít

ige
  • feldühösít, dühbe hoz, dühbe gurít, felpiszkál, felmérgesít, felidegesít, felbosszant, felbőszít, felháborít, megharagít, haragra gerjeszt, méregbe hoz, kihoz a sodrából, kiborít, megvadít, felingerel, kiidegel (szleng), megőrjít, felcukkol (szleng), felhúz (szleng), begurít (szleng), bepörget (szleng) Sz: felébreszti az alvó oroszlánt (valakiben)

ék1

főnév
  • csap, pecek, faszeg, fadugó, tipli, illesztés, retesz, cank (tájnyelvi)

csapos

főnév
  • kocsmáros, csaplár (régies), csapláros (régies), csárdás, vendéglős

elgőzölög

ige
  • elforr, elpárolog

felfordul, fölfordul

ige
  • felborul, feldől, felbillen, fejére áll, oldalára billen, felbukik, felhenteredik (tájnyelvi), felkarul (tájnyelvi), felhömpölyödik (tájnyelvi)
  • kimúlik, elhullik, meghal, elpusztul, megdöglik (durva), bekrepál (szleng), kinyuvad (durva), feldobja a bakancsot (szleng), elpatkol (durva), kinyiffan (szleng), kipurcan (szleng)