egyik szinonimái

névmás
  • valamelyik

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

rejtekhely

főnév
  • rejtek, búvóhely, leshely, les, lesállás, menedék, menhely (régies), mentsvár, menház (régies), fedezék, óvóhely, zug

kilométer

főnév
  • kilcsi (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a egyik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

drágulás

főnév
  • áremelkedés, árnövekedés

csábító II.

főnév
  • udvarló, szépfiú, szoknyavadász, nőhódító, donhuán (választékos)

célpont

főnév
  • cél, céltábla, céltérség, objektum (szaknyelvi)
  • célkitűzés, törekvés, szándék, terv, elgondolás, rendeltetés, előirányzat, végcél

betanít

ige
  • kiképez, megtanít, begyakoroltat, bemagoltat, szájába rág, fejébe ver, kitanít, kioktat, idomít, betör, treníroz, edz, dresszíroz, abriktol (régies)

égöv

főnév
  • éghajlati öv, égalj (régies), öv, éghajlat, övezet, földöv (régies), klíma, régió, zóna

eliszik

ige
  • elkorhelykedik, lemegy a garatján, elmulat, megzenésít (tréfás)

lexikográfia

főnév
  • szótárírás, szótárszerkesztés
  • szótártudomány, szótártan

autóbuszvezető

főnév
  • buszvezető, buszsofőr, sofőr

áthalad

ige
  • keresztülhalad, átmegy, keresztülmegy, átkel, átjut
  • (sugárzás) áthatol
  • (út): átvezet, átmegy, átszel

bárd1

főnév
  • szekerce, fejsze, balta, fokos, topor (régies), pallos, tagló (régies), nyaktiló (régies), tomahawk (idegen), balaska (tájnyelvi), székács (tájnyelvi), hasogató (tájnyelvi)

ellenséges

melléknév
  • szembenálló, ellentétes, kibékíthetetlen, összebékíthetetlen, antagonisztikus (idegen)
  • rosszindulatú, ellenségeskedő, rosszakaró, barátságtalan, feketemájú (tájnyelvi), gyűlölködő, szembenálló, haragos, békétlen, dusmán (tájnyelvi), gonosz, agresszív, engesztelhetetlen, feszült
  • (légkör) puskaporos
  • támadó, bántó

elválaszt

ige
  • szétválaszt, különválaszt, elkülönít, elkülönöz (régies), kettéválaszt, szeparál, leválaszt, levág, elrekeszt, elszakít, elszakaszt (tájnyelvi), lekapcsol (bizalmas), elzár, elvág, elszigetel, elhatárol, megkülönböztet, izolál, diszjungál (szaknyelvi)
  • (szót) megszakít

fülbevaló

főnév
  • függő, fülönfüggő (régies), fülfüggő (régies), fülrevaló (régies), füllengő (régies), csörsz (régies), fülöncsüggő (tájnyelvi), csercse (tájnyelvi)
  • klipsz

felhajt, fölhajt

ige
  • felemel, fellebbent
  • feltűr, feltűz, felgyűr, megrövidít, megkurtít, felvarr, visszahajt
  • felkerget, felűz, felzavar, felterel, fölver, felhajszol (bizalmas), megszalaszt
  • előteremt, megszerez, megkeres, megkerít, előkerít, kikerít (tájnyelvi), kiugraszt, felkutat, kiszimatol, felhajhász (tájnyelvi), jár (valami után), érdeklődik, tudakozódik
  • lenyel, felhörpint, leönt (bizalmas), lehajt, lehajít, bedob, behajít, bevág, benyakal, megiszik, kiiszik, behörpöl (régies), felhöppent (régies), felkortyolgat (régies)
  • becsíp, berúg

egykor

határozószó
  • egykoron (választékos), valamikor, régen, régebben, réges-rég, réges-régen, régente, valaha, hajdan, hajdanán, hajdanában, hajdanta, ezelőtt, korábban, előzőleg
  • majd, majdan, egyszer majd, a jövőben, egy szép nap, valaha

dől, dűl

ige
  • eldől
  • borul, hanyatlik, nehezedik, roskad
  • leheveredik, ledől, lepihen
  • leomlik, összeomlik, összeroskad, összerogy, romba dől
  • (nevetéstől): gurul, rázkódik
  • zuhog, ömlik, zúdul, hull, szakad, patakzik, potyog (könny), árad, áramlik, tódul, özönlik, hömpölyög
  • fordul, változik, eldől

életfogytiglan

határozószó
  • élethossziglan, élethosszig, halálig

felegyenesedik, föle

ige
  • feláll, feltápászkodik, felkászálódik (bizalmas), felemelkedik, kihúzza magát, felkel, lábra áll, talpra áll, talpra ugrik, felszökik

EKG

főnév
  • elektrokardiogram, ékágé (bizalmas)

császárkorona

főnév
  • koronaliliom, koronavirág

elhajít

ige
  • eldob, elvet, elrepít, ellódít

felfújt, fölfújt II.

főnév
  • koch, szuflé, kók (régies)