döcögős szinonimái

melléknév
  • rázós (szleng), hepehupás, göröngyös, rögös, gödrös, zötyögős, egyenetlen
  • (ritmus): akadozó, sántító, darabos, nehézkes

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

olyasféle, olyasmi

névmás
  • afféle, olyanforma

embercsoport

főnév
  • tömeg, népség, sokaság, népréteg, embersereg, nyáj (pejoratív), csürhe
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a döcögős szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

delegál

ige
  • kirendel, kiküld, képviseltet, kijelöl, megbíz, meghatalmaz, deputál (idegen)

bunyózik

ige
  • (szleng): verekedik
  • (bizalmas): öklöz, bokszol

borzalom

főnév
  • borzadás, borzadály, borzadalom (régies), iszony, iszonyat, irtózat, undor, rettenet
  • szörnyűség, rémség, gazság, rémtett

belebukik

ige
  • beleesik, belefordul, beleborul, beledől, belebukfencezik, belebüklik (tájnyelvi)
  • kudarcot vall, rajtaveszt, megbukik (valami miatt), tönkremegy, csődöt mond, lebőg

diszkó

főnév
  • dizsi (szleng), seggriszáló (szleng)

elbeszélő I.

melléknév
  • epikus, epikai, narratív (szaknyelvi)

lehetőleg

határozószó
  • lehetőség szerint, ha mód van rá, amennyiben, lehetőképpen (régies)

arravaló

melléknév
  • alkalmas, rátermett, hivatott
  • célszerű, alkalmas, megfelelő, odavaló, hasznavehető

apátság

főnév
  • kolostor, monostor, rendház, szerzetház (régies)

átlag I.

főnév
  • átlagérték, középérték, középarányos, közép-, standard (idegen)
  • többség, zöm

élenjáró

melléknév
  • élvonalbeli, vezető, haladó, progresszív (szaknyelvi), úttörő

előjog

főnév
  • kiváltság, privilégium, kedvezmény, kedvezés, előny, kivétel, kivételezés, prerogatíva (szaknyelvi)

fojt

ige
  • fojtogat, fullaszt, szorít, megöl, nyuvaszt (tájnyelvi)
  • tömít, szigetel, elzár, eltöm
  • (magába fojt): visszatart, lenyel (bizalmas), elhallgat, eltitkol, elrejt, magába temet

fárosz

főnév
  • világítótorony
  • irányító, vezérlő szellem, útmutató

dől, dűl

ige
  • eldől
  • borul, hanyatlik, nehezedik, roskad
  • leheveredik, ledől, lepihen
  • leomlik, összeomlik, összeroskad, összerogy, romba dől
  • (nevetéstől): gurul, rázkódik
  • zuhog, ömlik, zúdul, hull, szakad, patakzik, potyog (könny), árad, áramlik, tódul, özönlik, hömpölyög
  • fordul, változik, eldől

de I.

határozószó
  • nagyon, mennyire, annyira

egyidős

melléknév
  • egykorú, azonos korú, kortárs, egyívású, egykorbeli (tájnyelvi), egykeletű (tájnyelvi), egybeli (tájnyelvi), egyját (tájnyelvi), egykorács (tájnyelvi), egykorású (tájnyelvi)

fahéj

főnév
  • cimet (régies), édesforgács (tájnyelvi), fahaj (tájnyelvi)
  • fakéreg, faháncs

durrog

ige
  • ropog, csattog, dörög, pufog
  • (tájnyelvi): dohog, pöröl, mérgelődik

büntető II.

főnév
  • büntetődobás, büntetőrúgás, tizenegyes

éjjel-nappal

határozószó
  • állandóan, szakadatlan, megállás nélkül, folyton-folyvást, mindig, mindegyre, egyhuzamban, szünet nélkül, szünös-szüntelen, vég nélkül, nonstop, éjt nappallá téve, éjtnap (tájnyelvi), éjtsnap (tájnyelvi)

fáradság

főnév
  • fáradozás, fáradalom, vesződség, kínlódás, erőfeszítés, törődés, töredelem (tájnyelvi), munka, igénybevétel, meló (bizalmas), strapa (bizalmas), ügybaj (régies)
  • nehézség, vesződés, kellemetlenség, gond, baj, nyűg