elindul szinonimái

ige
  • útnak indul, útra kel, útnak ered, felkerekedik, elmegy, felcihelődik, távozik, elutazik, szedi a sátorfáját, nekivág, startol, rajtol
  • beindul
  • kezdetét veszi, elkezdődik, megkezdődik, megindul

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

büntetett

melléknév, igenév
  • rovott múltú, börtönviselt, refes (bizalmas), sok van a rovásán, rovatos (ember) (régies)

arcápolás

melléknév
  • szépségápolás, kozmetika
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a elindul szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

elcsendesedik

ige
  • elhallgat, elhalkul, elnémul, elcsendesül
  • elcsitul, elül, lecsillapodik, csillapul, eláll, elpihen

csutakol

ige
  • lecsutakol, dörzsöl, dörgöl, vakar, súrol, csiszol, horzsol, tisztít, tisztogat, mos, pucol (bizalmas), fényesít

csípő

főnév
  • csípőízület, deréktáj, csípely (tájnyelvi)
  • csípőcsont
  • (régies): tompor

bögöly

főnév
  • pőcsik, lólégy, babócs (tájnyelvi), bagócs (tájnyelvi), brungó (tájnyelvi), dongács (tájnyelvi), marhakergető légy (régies), baromkergető fenebogár (régies)

elfogódott

melléknév
  • megilletődött, feszélyezett, megszeppent, zavart, félénk Sz: azt se tudja, melyik lábára álljon; azt se tudja, fiú-e vagy lány

elszenderedik, elsze

ige
  • elszunyókál, elszunnyad, elszundít, elbóbiskol, elrekken (régies), elszöntyöződik (tájnyelvi), elalszik, elpihen
  • meghal, elhuny, exitál (szaknyelvi)

medúza

főnév
  • gorgó (idegen)

beláthatatlan

melléknév
  • végeláthatatlan, áttekinthetetlen, határtalan, végtelen, láthatártalan (régies)
  • előre nem látható, kiszámíthatatlan, átláthatatlan, felmérhetetlen

beerősít

ige
  • beleerősít, bever, beszorít, beleszorít, rögzít, beépít, beleilleszt, beszerel, beágyaz

bepiszkít

ige
  • bepiszkol, beszennyez, összeken, bekoszol, összekoszol, bemaszatol, összemaszatol, bemocskol, foltot ejt (valamin), elrondít (tájnyelvi), befen (tájnyelvi), bepocskol (tájnyelvi), betojkol (tájnyelvi)
  • megbecstelenít, meggyaláz, szégyenbe hoz, szégyent hoz (valamire, valakire), lebecsmérel, lepocskondiáz, megrágalmaz, ócsárol, megszeplősít, besároz, sárba tipor
  • becsinál, berezel (bizalmas), berosál (szleng), bekakál (bizalmas), beszarik (durva), bepisál (durva), belőköl (tájnyelvi)

elválhatatlan

melléknév
  • elválaszthatatlan, szétválaszthatatlan, elkülöníthetetlen, inszeparábilis (választékos)

eszű

melléknév
  • elméjű, ítéletű, fejű, agyú, felfogású, felfogóképességű, észjárású

gyapjú

főnév
  • gyapjúszövet, gyapjúanyag
  • gyapjúfonal

feszélyez

ige
  • zavar, zavarba ejt, zseníroz (bizalmas), zsenál, alterál (választékos), terhére van, bosszant, ártogat (tájnyelvi)

eliszik

ige
  • elkorhelykedik, lemegy a garatján, elmulat, megzenésít (tréfás)

elbeszélő I.

melléknév
  • epikus, epikai, narratív (szaknyelvi)

előnytelen

melléknév
  • hátrányos, kedvezőtlen, káros, haszontalan, eredménytelen, meddő, sikertelen, hiábavaló, fölösleges, alkalmatlan
  • improduktív, ráfizetéses, veszteséges, gazdaságtalan, deficites
  • kellemetlen, taszító

fennmarad

ige
  • (valamiből valami): megmarad, hátramarad, hátravan, visszamarad
  • tovább él, perszisztál (választékos), megőrződik, hagyományozódik, szájról szájra száll

ellenhatás

főnév
  • visszahatás, reakció, ellensúlyozás

definíció

főnév
  • meghatározás, értelmezés, definiálás

elraktároz

ige
  • eltesz, felhalmoz, tartalékol, tárol, félretesz, félrerak, összehalmoz, összegyűjt, összehord, meghagy, megspórol (bizalmas)

fertőző

melléknév
  • ragályos, ragadós, járványos, szeptikus (szaknyelvi), infekciózus (szaknyelvi), epidemikus (idegen)