drága szinonimái

melléknév
  • borsos, méregdrága, expenzív (idegen), megfizethetetlen, költséges, drágás (tájnyelvi), ökörérő (tájnyelvi), pénzízű (tájnyelvi), áros (régies) Sz: Bécsben van az eladója; borsos az ára; drága, mint a muzsikaszó; egy vagyonba kerül; az Isten pénze is kevés hozzá; kész rablás; megkérik az árát; nem adják bagóért; olyan, mint a jóféle sáfrány; sok annak a farka alja
  • értékes, becses, nagybecsű, felbecsülhetetlen, megbecsülhetetlen, nagy értékű, drágalátos (régies), drágás (tájnyelvi)
  • kedves, szeretett, aranyos, édes, szerelmetes (régies), szerelmes, kedvenc, drágalátos

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

járulék

főnév
  • tartozék, függelék, pótlék, kiegészítés, toldalék (régies), adalék, aggalék (régies), kellék, sallang, szerelék (régies), affixum (régies), attribútum (szaknyelvi)
  • (régies): melléklet, pótkötet
  • illetmény, járandóság
  • díj, tagdíj

nagyképűsködik

ige
  • nagyzol, feltűnősködik, fölényeskedik, felvág, megjátssza magát, pózol, felfújja magát, fontoskodik, tetszeleg Sz: adja a bankot
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a drága szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

derékszíj

főnév
  • öv, nadrágszíj, deréköv, kardszíj, csintura (tájnyelvi)

búzakalász

főnév
  • búzafej, búzafő (tájnyelvi)

bögöly

főnév
  • pőcsik, lólégy, babócs (tájnyelvi), bagócs (tájnyelvi), brungó (tájnyelvi), dongács (tájnyelvi), marhakergető légy (régies), baromkergető fenebogár (régies)

belelapoz

ige
  • beletekint, belenéz, beleolvas, belekukkant, belepillant, belenyálaz (bizalmas), beleszagol (bizalmas), belepislant (bizalmas)

dobálódzik, dobálózi

ige
  • hajigálódik (tájnyelvi), hajigálóskodik (tájnyelvi), hajingál (tájnyelvi), hánygál (tájnyelvi)

elcsépel

ige
  • kicsépel
  • elver, elnáspángol, elpáhol, elfenekel, elagyabugyál, eltángál, elnadrágol
  • (tájnyelvi): elkoptat, elnyű

lekonyul

ige
  • lekókad, lehervad (bizalmas), elhervad, lekornyad, elfonnyad, lefittyen, lehajlik, lekajlad (tájnyelvi), lehajlad (régies), lecsutul (tájnyelvi)
  • elszontyolodik, elkedvetlenedik, elszomorodik, elcsügged

árva

melléknév, főnév
  • elárvult, árvaságra jutott, apátlan-anyátlan, lelenc, menhelyi, szülőtlen (régies), árvika (tájnyelvi), gólyaköltött
  • társtalan, magányos, elhagyatott, gazdátlan, elanyátlanodott, egyedül való
  • egyetlen egy, egy szál, egy teremtett (lélek), egy megveszekedett, egy huncut (vas, fillér)

áramfejlesztő

főnév
  • generátor, dinamó, aggregátor

átrepül, átröpül

ige
  • keresztülrepül, átszáll, átszel, átvág, átvonul, áthalad, átkel, átrepdes (régies), átmegy, általéd (tájnyelvi)

életközösség

főnév
  • együttélés, házasság
  • szimbiózis (szaknyelvi), biocönózis (szaknyelvi)

előre II.

módosítószó
  • indulás!, rajta!, hajrá!, gyerünk!

folytat

ige
  • továbbcsinál, továbbvisz, újrakezd
  • végez (valamit), gyakorol, űz, művel, foglalkozik (valamivel), szenteli magát (valaminek)
  • bonyolít, kultivál

fecskefű

főnév
  • aranyfű, arannyal versengő, vérhullatófű, vérehulló fecskefű, vérrelharmatozó

drámai

melléknév
  • színészi, színházi, színpadi, színészies
  • váratlan, megrendítő, tragikus

delel

ige
  • ebédel, sziesztázik (bizalmas), pihen, nyugszik
  • (égitest) kulminál (szaknyelvi)

egyszersmind

határozószó
  • egyúttal, egyidejűleg, egyben, egyetemben (valamivel), együtt, egyszerre, ugyanakkor, egy füst alatt

falfestmény

főnév
  • freskó, falkép, mennyezetfestmény

ébenfa

főnév
  • ében

cégér

főnév
  • cégtábla, címtábla, reklám, hirdetés, jelvény, sild (bizalmas)
  • (régies): jel, jegy, mutató
  • ürügy, álcázás

eladó II.

főnév
  • árus, elárusító, boltos, kiszolgáló, kereskedő, kalmár (régies), kufár, szatócs (régies), bizományos

favágó

főnév
  • fejszés (régies), baltás (régies), fahasogató (régies), baltadzsi (régies), fatelepi munkás, rönkvágó
  • (régies): harkály, favágómadár