életközösség szinonimái

főnév
  • együttélés, házasság
  • szimbiózis (szaknyelvi), biocönózis (szaknyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

előhoz

ige
  • megemlít, említ, szóba hoz, felvet, előáll (valamivel), előhozakodik (valamivel), felhoz, kimond, javasol, előszámlál, közzétesz

salétrom

főnév
  • salétromsó, kálisó, szalpetri (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a életközösség szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

együttható

főnév
  • tényező, szorzótényező, állandó, szorzó, mutatószám, koefficiens (szaknyelvi)

csízió

főnév
  • (régies): verses naptár, kalendárium
  • (tájnyelvi): jóslás, jövendőmondás
  • jóskönyv

csellózik

ige
  • gordonkázik, kisbőgőzik, violincellózik
  • (szleng): mosogat

boldogul

ige
  • előrelép, előrejut, előremegy, előlép, avanzsál (idegen), előretör, halad, érvényesül, érvényre jut, viszi (valamire), érvényt szerez, gyarapszik, fejlődik, erősödik, sikert arat, virágzik, virágját éli, prosperál, célt ér, emelkedik, föllendül, jól megy (valakinek), reuzál (idegen) Sz: felviszi az Isten a dolgát; zöld ágra vergődik; életmagra kap (tájnyelvi); dűlőre jut; emelkedik a szamárlétrán (pejoratív)
  • (valamivel): elintéz (valamit), megbirkózik (valamivel)

elcsitul

ige
  • elhalkul, elcsendesedik, elhallgat
  • elcsendesedik, elhal, elenyészik, alábbhagy, elpihen
  • lecsillapul, lecsillapodik, megnyugszik, csihad (tájnyelvi)

előreláthatólag

határozószó
  • valószínűleg, várhatóan, bizonyára, sejthetően, elképzelhetően

maradék

főnév
  • ételmaradék, morzsa, fölösleg, reszli (bizalmas), resztli (bizalmas), faradék (régies), pöszlék (tájnyelvi), metélék (régies), hulladék, maradvány, reziduum (szaknyelvi), szuperplusz (régies), fogyaték (tájnyelvi), hulló (tájnyelvi)
  • (régies): ivadék, sarjadék, utód
  • utókor

beérkezik

ige
  • beér, odaér, megérkezik, odaérkezik, befut, bejön, berobog
  • célba ér, célt ér, sikert arat
  • (tájnyelvi): berúg, lerészegedik

bántalmaz

ige
  • bánt, megüt, megver, kezet emel (valakire), sért, gúnyol, heccel, gonoszkodik, komiszkodik

belelát

ige
  • átlát (valamin), keresztüllát (valamin), kiismer
  • (valakibe): veséjébe lát

elsöprő

melléknév
  • ellenállhatatlan, leküzdhetetlen, fergeteges, féktelen, tomboló, szenvedélyes, frenetikus, végzetes, legyőzhetetlen, megfékezhetetlen, föltartóztathatatlan, hatalmas, erős, nyomasztó, leverhetetlen, lenyűgöző, erőteljes, hathatós, nyomós, határozott, elemi
  • romboló, pusztító, lehangoló, lesújtó, gyilkos (bírálat), megsemmisítő, fölényes, lehengerlő

erőtlen, erőtelen

melléknév
  • gyenge, elgyengült, elerőtlenedett, beteges, inaszakadt (régies), elesett, fáradt, bágyadt, bágyatag (választékos), kókadt, enervált, energiátlan, ernyedt, petyhüdt, satnya, árnyékból gyúrt (tájnyelvi), gornyadt (tájnyelvi), pilledt (tájnyelvi)
  • (régies): nyurga, vézna, vanyiga (tájnyelvi), élhetetlen
  • hatástalan, erélytelen, lagymatag, langyos, határozatlan, tétova, tehetetlen
  • bágyadt, bágyatag (választékos), gyenge, halvány, fakó, elhaló (hang), fátyolos (hang)
  • vérszegény, vértelen, élettelen, suta (érv), gyatra (kifogás), lapos (fejtegetés)

gőgicsél

ige
  • gagyog, gügyög, gagyatol (régies), dödög (tájnyelvi), csácsorog (tájnyelvi)

felüljáró, fölüljáró

főnév
  • átjáró, völgyhíd, viadukt, áthidalás
  • (szleng): elöljáró, parancsnok, fejes (szleng), góré (szleng)

élettan

főnév
  • fiziológia (szaknyelvi), élettudomány (régies), biológia

egynéhány

névmás
  • néhány, egyik-másik, némely, egynémely, egy-kettő, egypár

elmebajos

melléknév
  • elmebeteg, pszichotikus (szaknyelvi), őrült, tébolyodott, bolond, háborodott, elmeháborodott, megzavarodott, meghibbant, féleszű, esztelen
  • (bizalmas): hülye, idióta, dilis, ütődött (bizalmas), bogaras, félcédulás, tökéletlen, eszement

felsős, fölsős

melléknév
  • felsőéves

elhárul

ige
  • eloszlik, megszűnik, elmúlik, megoldódik, elgördül, elterelődik

csődület

főnév
  • tömeg, tolongás, csoportosulás, összesereglés, sokaság, sokadalom, gyülekezés, tumultus

előbbi

melléknév
  • megelőző, előző, korábbi, régebbi, egykori, azelőtti, hajdani, régmúlt, régvolt, előbbeni (régies)
  • fent említett, fenti, föntebbi

feltűnik, föltűnik

ige
  • megjelenik, előtűnik, felbukkan, berobban, előbukkan, megmutatkozik, feltetszik (tájnyelvi), felcsillan, felvillan, felködlik, feldereng, felrémlik, felötlik, felmerül, felsejlik, feltünedezik, felmutatja magát (tájnyelvi), feltünölődik (tájnyelvi)
  • szembeötlik, szembetűnik, a szemébe ötlik (valakinek), szembeszökik, szemet szúr Sz: magára vonja a figyelmet; feltűnést kelt; reflektorfénybe kerül; a figyelem középpontjába kerül
  • (valamilyennek): látszik, tűnik, tetszik, mutatkozik, érződik